Kis híján pont száz év különbség volt a Titanic és Costa Concordia katasztrófája között, és mint kiderült, az utóbbin az előbbiről készült film zenéjét játszották. A hasonlóságoknak azonban itt nagyjából vége is van, szerencsére, hiszen a múlt péntek tizenharmadikán bekövetkezett tragédia sokkal kevesebb halálos áldozatot követelt. Nagy különbség van a kapitányok viselkedése között is, hiszen a Costa Concordia kapitánya mentőcsónakból nézte végig, ahogy utasai menekülni próbálnak, míg a Titanic kapitánya tartotta magát ahhoz a szabályhoz, hogy a kapitánynak kell utolsóként elhagynia a süllyedő hajót.
De a túlélők beszámolói szerint (többek között a Mirror tett közzé ilyeneket) nemcsak a kapitány vétett az ilyenkor elméletileg alkalmazandó szabályok ellen a fedélzeten a katasztrófa során kialakult hatalmas tülekedés közepette. Míg a Titanicon a férfiak besegítették a nőket és a gyermekeket a mentőcsónakokba - annak ellenére, hogy tudták, hogy nekik már nem fog jutni hely -, addig a Costa Concordián a férfiak többször is a nők, gyerekek és idősek elé tolakodtak, hogy mentsék a bőrüket, holott helyzetük korántsem volt olyan kilátástalan, mint a száz évvel korábbi katasztrófa alkalmával. Ha a beszámolóknak hinni lehet, a magyar áldozat hősiessége a többségre nem volt jellemző.
Igen beszédes számadat az, hogy a Titanic 2201 utasa közül a nők 75%-a menekült meg, míg a férfiak közül mindössze 20% élte túl a katasztrófát. Még az első osztályon utazó férfiak közül is csak 33% szerzett-kapott helyet a mentőcsónakokban, miközben a harmadosztályon utazó nők 46%-át megmenekítették. 1912-ben tehát a férfiak valamennyi társadalmi osztályba is tartoztak, úgy érezték, valamennyi nőnek elsőbbsége van velük szemben (részletesebb adatok a Wikipédián itt). 2012-ben ilyesmiről már szó sincs.
Míg közvetlenül a katasztrófa után arról cikkeztek az újságok, hogy micsoda botrány az, hogy a kapitány és a többieket letaposó férfiutasok menekültek meg először a süllyedő hajóról, addig pár nap távlatából már egyre több orgánum veti fel a kérdést (többek között a Jezebel vagy a Slate), hogy valóban érvényes-e még az ezredforduló után is a nők ilyen pozitív diszkriminációja. Mást félrelökni, leelőzni, agyontaposni nyilván egyáltalán nem szabad, semmilyen körülmények között sem, így akkor sem, ha az áldozat nő, gyerek vagy idős és éppen egy zátonyra futott hajóról próbál elmenekülni.
De vajon érvényes-e még ma is a nők és gyerekek elsőbbségét biztosító szabály? Ha a Costa Concordián is annyira kiélezett lett volna a helyzet, mint a Titanicon, akkor most is ugyanúgy kellett volna viselkedniük a férfiaknak, mint száz évvel ezelőtt? Máshogy megfogalmazva: van-e valakinek több joga a túlélésre pusztán annál a ténynél fogva, hogy nőnek született? Természetesen azt senki nem állítja, hogy egy ilyen helyzetben manapság aszerint kéne eldönteni, hogy ki menekülhet meg, hogy ki képes lebirkózni a többieket, de sokak szerint a nemek szerinti megosztás is elavultnak tűnik. Ön hogyan látja a helyzetet?