5 meglepő kivétel: modern nők a régmúltból

A nők helyzete rengeteget változott az elmúlt évszázadban, de a legutóbbi évtizedektől eltekintve a történelem és a kultúra alapvetően a férfiakról szólt, a nők pedig, ha véletlenül megjelentek valami fontosabb szerepben, vagy gyámoltalanok voltak, vagy gonoszak. Az általános férfiuralom alól azonban mindig is volt néhány meglepően prominens kivétel, ahol a nők nem férfiaknak alávetett, mellőzött vagy lenézett pozícióban voltak. Az alábbi 5 pont ezekre hoz néhány közismert, de talán ritkábban idézett példát a női egyenjogúságért vívott mozgalom kezdete előtti évszázadokból.

1. Mária-kultusz - A vallásokra, különösen a Katolikus Egyházra általában a haladás visszatartóiként szokás mutogatni, és mi sem kézenfekvőbb, mint a keresztényeket a hímuralom évezredes fenntartóinak bélyegezni. Ezekben a felekezetekben rögtön az Istent is férfiként kell elképzelni, a katolikusoknál a papi hivatás is el van zárva az ilyesmire nyilván méltatlan női nem elől. Mi ez, ha nem a nők alárendeltségének egyértelmű bizonyítéka?

Ennek az éremnek azonban van egy másik oldala is. Az Újszövetség például az apostolokat (mindannyian férfiak ugyebár) általában kissé komikusan értetlen figuráknak állítja be, még maga Szent Péter is megtagadja Jézust nagypénteken. A női alakok azonban ilyen kritikát nem kapnak, hitük egy percre sem rendül meg, sőt, a jelek szerint ők vannak kiválasztva arra, hogy a legfontosabb eseményekről először értesüljenek. Jézus születését először természetesen Szűz Mária tudja meg az angyali üdvözletből, majd később Jézus feltámadását is asszonyok fedezik fel először húsvétvasárnap.

A Katolikus Egyház azóta is következetesen Szűz Máriát, egy női alakot állít az emberi viselkedés eszményeként a világ elé - nemcsak a többi nő elé, hanem a férfiak elé is. Eszerint a tanítás szerint a földön valaha élt egyetlen bűntelen ember egy nő volt, Szűz Mária. Magát az Egyházat ugyan egy férfi vezeti - a pápa -, de úgymond a teljes emberiség élére a Katolikus Egyház egy nőt helyez.

2. A királynő a sakkban - A sakkot többé-kevésbé mindenki ismeri, de abba nem sokan gondolnak bele, hogy van egy erősen feminista vonása is ennek a játéknak. A sakkban ugyanis a legértékesebb és egyben a legerősebb figura a játék egyetlen női figurája, a királynő. A Wikipédia szerint a X. század vége körül kezdődött az a folyamat, amelyben a korábban szintén férfiszerepet vivő figura valahogy nővé alakult át a játékosok szemében, akik a teljes játszma kulcsszereplőjévé tették, és ezzel a sakk királyi párjánál mintha felcserélődtek volna a nemi szerepek.

A királynak alig van mozgástere, csak azt várja egész végig, hogy megmentsék vagy megöljék. Ehhez képest a királynő a saját színéről indul, cselekszik, és nagyban meghatározza, hogy mi lesz a dolgok végkimenetele. Ahhoz képest, hogy többszáz évesek ezek a szabályok, nagyon modernek, nem?

3. Jancsi és Juliska - Jó régi gyökerei vannak a Grimm-testvérek által összegyűjtött meséknek is. Ezekben a nők, ha főszereplők is, általában tehetetlen áldozatok, mint Hófehérke vagy Csipkerózsika, vagy ha hatalmuk van, akkor következésképpen gonoszak: boszorkák vagy mostohák. De itt is van egy kivétel, érdekes módon egy kislány.

Jancsi és Juliska meséjében ugyanis a testvérpárból a lány az, aki a kemencés-lapátraültetős trükkel kiszabadítja magát és fiútestvérét a gonosz boszorka fogságából, ahelyett, hogy egy királyfira, vagy legalább Jancsira bízná ezt a hősies és ezért férfias feladatot. Persze a világ népmeséi még jópár ilyen kivételes hősnőt tartalmaznak, ott van például az Okos lányról vagy Holle anyóról szóló mese, vagy akár a szultán eszén folyamatos mesemondással túljáró Seherezádé.

4. Jeanne D’Arc - Azt szokás mondani, hogy a történelmet mindig is a férfiak irányították, de persze ez alól is van jónéhány kivétel. Ugyan csak mutatóba, de lehet találni pár olyan nőt, akiknek a politika lapot osztott az évszázadok során Kleopátrától I. Erzsébet királynőig és tovább. Itt most megpróbáljuk az egyik legmeglepőbb ilyen kivételre felhívni a figyelmet, Jeanne D’Arcra.

Az orléans-i szüzet 19 évesen ítélték máglyahalálra, de 19 év alatt is el tudta érni, hogy paraszti származása ellenére fogadja a király, majd ha nem is Franciaország, de egy egész hadjárat élére kerüljön, és kitörölhetetlen nemzeti és vallásos kultusz alakuljon ki körülötte. Ez a kivétel is erősíti ugyan a szabályt, de arra mindenesetre példát ad, hogy a XV. század középkori Európájában is volt olyan nő (sőt, lány), aki a semmiből jött, és mégis el tudta érni, hogy egy komplett nemzet komolyan vegye. Részletek itt.

5. Lady Macbeth - Az ötödik példa pedig Shakespeare egyik leghíresebb drámája, ami annak ellenére lett az évszázadok során nagyon ismert és nagyon népszerű, hogy annak cselekményét kizárólag nők irányítják, és a férfiakat gyakorlatilag mindössze báboknak ábrázolja, akik egyszerűen csak eljátsszák a nők által rájuk osztott szerepeket.

Ha most véletlenül nem rémlik pontosan a sztori, itt utánanézhet, de a lényeg az, hogy az események fő mozgatórugóját három banya átka képezi, míg a darab nagy részében végig az egyik leglenyűgözőbb Shakespeare-alak, Lady Macbeth mondja meg a férjének, hogy mit hogyan csináljon. Azt persze távolról sem lehet mondani, hogy Lady Macbeth egy pozitív figura lenne, de éppen az benne a meglepően modern, hogy keverednek benne a hagyományosan a férfiakra és a nőkre jellemző vonások.