Görög tovább a félrelépések internetes lebuktatásával kapcsolatos sztorilavina itt a Randiblogban. A mai levél egy Martina álnévre keresztelt olvasónktól jött, aki saját bőrén tapasztalhatta, hogy milyen, ha az embert lebuktatják. Az a trükk ráadásul, amit Martina féltékeny barátja alkalmazott, még egyszerűbb is, mint a tegnap bemutatott keyloggerezés, viszont az alábbi példa szerint megdöbbentően eredményes. Az igaz történetek folyamának eszünk ágában sincs gátat vetni, ha önnek is van megírnivalója, kérjük, küldjön egy emailt a Randiblog címére!

„Lassan már egy éve történt, de szinte a mai napig élénken él minden pillanat a fejemben. Majdnem 4 éve voltunk együtt a párommal, amikor már nem igazán klappoltak a dolgok. Legalábbis részemről. A munkája miatt folyton velem volt ingerült, aztán bocsánatot kért, de kezdődött minden elölről. Távkapcsolatban éltünk, a diploma után sem találtam vidéken állást, így maradt az ingázás közte és Budapest között.

Az egész ott kezdődött, hogy megismerkedtem valakivel az edzőteremben. Eleinte dumáltunk, hülyültünk, majd észrevettem, hogy nem csak barátként áll hozzám, és nem utasítottam el a közeledését. Ám semmi fizikai nem történt, „csak” SMS-ek, e-mailek váltása. Ő tudta, hogy kapcsolatban vagyok, ám nem nagyon zavarta. (Miért is zavarta volna, ha látja a másikon, hogy fogadja a közeledést).

Közben vívódtam folyamatosan, mert szerettem a párom, szerelemmel, és nem tudtam, mitévő legyek. A legjobb barátnőmmel mindent megbeszéltem, de javarészt e-mailben, mert sokat dolgoztunk. De folyamatosan téma volt, naponta 10-20 e-mail ment, mi történt, mi nem történt, őrlődés stb. Rettegtem, hogy lebukom, mert megbeszéltük már anno, hogy nálunk egy dobás van, flört sincs, semmi. Bármi levelem jött, amiben szó volt a srácról, elolvastam, kitöröltem, kukaürítés... ugyanez a kimenő e-mailekkel is. Azt hittem, okos vagyok… Később kiderült, hogy nem...

Sodródtam az eseményekkel, megtörtént az első csók, és pikáns e-mailek a barátnőmnek,hogy mennyire vonz a srác. Persze törlés-ürítés kiegészítéssel. Egy szerdai napra megbeszéltük a sráccal, hogy este edzés után átmegyek hozzá, beszélgetünk… Egyébként úgy mentem, hogy nem lesz szex (nem is volt). A barátnőmmel e-maileztem, hogy a páromnak azt mondom, vele vagyok. Este beszéltem a párommal is, mondta, hogy a haverjaival van ő is, majd szóljak, ha megyek haza stb. Kb. éjjel 1-re értem haza. Ahogy felálltam a kapu elé, fényszóró mögöttem… a párom volt. Kiszállt. Láttam a szemében, hogy tudja. Nem tudtam mit mondani. Sírt, sírtam... Időt kért.

Másnap ahogy küldtem/kaptam leveleket (hulla depisen), állandóan küldött mindhez valamit, hogy „ismeretlen címzett”... Nem értettem, viszont felkaptam a fejem az ismeretlen mail címére. Beütöttem Google-ba, és láss csodát, egy olyan zenei irányzathoz tartozó név volt, amit a párom (ex) szeretett. Felhívtam a barátnőmet, akinek a férje informatikus. Szép lassan elkezdte mondani, mit nézzek a mailfiókomban... Be volt állítva, hogy erre az ismeretlen e-mail címre (a lebukás után megszűnt) minden bejövő/kimenő e-mail továbbítva lett…”