Roppant érdekes témáról kérdezték Meryl Streepet a napokban egy rádióinterjúban, ahol a férfiak és a nők közötti különbségről, közelebbről az empátiára való képességről, illetve hajlandóságról volt szó. A színésznő szerint a férfiak azért nem azonosulnak egy női szereplővel, mert ezt lealacsonyítónak éreznék, a nőket viszont nem akadályozza meg abban semmi, hogy egy férfinak is ugyanúgy drukkolni tudjanak, mintha saját magukról lenne szó.
Az amerikai NPR rádióállomás egy interjújában Meryl Streepnek egy 2010-es beszédéből idéztek egy részletet a téma felvetéseként. Ekkor a színésznő azt mondta, hogy „a világ legnehezebb dolga egy heteró férfiakból álló közönséget rávenni, hogy azonosuljon egy női szereplővel”. Ezt másfél év elteltével a színésznő továbbra is így érzi, de most alkalma nyílt egy kicsit mélyebben kifejteni a nézeteit a témáról.
Tény, hogy a hollywoodi kasszasikerek túlnyomó többségét férfiak rendezik és férfi főszereplő áll a cselekmény középpontjában, és Meryl Streep szerint végső soron ez azért van így, mert a férfiak önmaguknál alacsonyabb rendűnek tartják a nőket. A színésznő elmondja, hogy neki - mint ahogy a nőknek általában - teljesen mindegy egy filmben a főszereplő neme: attól még, hogy ellenkező nemű, ő Tom Cruise-nak is ugyanúgy tud drukkolni, hogy sikerüljön neki a lehetetlen küldetés. A nők a film láttán saját magukban is érzik azokat az érzéseket, amiket a férfi főszereplő átél a vásznon.
Ilyesmire a heteró férfiak azonban nem képesek vagyis inkább nem hajlandóak, ha egy nőről van szó. Számukra egy probléma csak akkor számít, ha az egy másik heteró férfi problémája, egy érzelem csak akkor átélhető, ha azt egy másik heteró férfi is átérzi. Streep a legkeményebben a következőképpen fogalmazta meg a dolgot: „ennek nagyon mélyen vannak a gyökerei, lehet, hogy [a férfiaknak] önmagukat nőként elképzelni lealacsonyító”. Azaz hiába az egyenjogúság, az átlagférfi legbelül még mindig magasabb rendűnek tartja saját nemét a nőknél.
Ezért van, hogy egy férfi főszereplős film mindenkinek szól, egy női főszereplős film viszont csak nőknek szól. Ha egy filmgyártó nem akarja kapásból megfelezni közönségét, nyilván olyan sztorival fog foglalkozni, amelyben a főszereplő férfi.
Kivételek persze vannak, még ha nagyon ritkán is. Streep azt mondja, már 30 éve játszott filmekben, amikor az Ördög Pradát visel főszerepében eljátszotta a könyörtelen főnököt. A filmnek nemhogy gyakorlatilag nem volt heteró férfi szereplője, ráadásul még a divat világában is játszódott, így nem nagyon számíthatott férfi közönségre, de a jelek szerint mégis akadt, aki megnézte.
Streep azt mesélte az interjúban, hogy a film bemutatója után egy férfi odajött hozzá, és azt mondta, hogy tudja, hogy ez milyen érzés, mert ő is egy ilyen pozícióban dolgozik, mint a filmbéli főszerkesztőnő. 30 év után ez volt az első és azóta is egyetlen eset, hogy Streepnek azt mondta egy férfi, hogy valamilyen szinten együtt érzett a Streep által játszott karakterrel. Mindez csak azért volt lehetséges, mert a színésznő ebben a filmben egy kemény nőt alakított, akinek nehéz döntéseket kellett meghoznia - ezt a karaktert is csak ez a kifejezetten férfias tulajdonsága tette átélhetővé és ezáltal érdekessé a férfiak számára.