Fiát használta alibiként a hűtlen apa

Olvasónknak az okos megcsalás módjairól jutott eszébe saját története, amiben ugyan mellékszereplőként vett részt, de még így is fájó pontot jelentett neki az egész. A hűtlen ugyanis a saját apja volt, aki fiát felhasználva játszotta ki feleségét egy-egy félrelépése alkalmával. Károly most 37 éves, és mai napig képtelen megbocsátani a férfinak.

"Szóval fater. Mindig nőzött. Ahol régen laktunk, volt egy köztudottan bővérű (és bőhúsú) zöldségesné. Sokan jártak hozzá, amíg a férje dolgozott. Természetesen faterom is. A férj azonban - ahogy akkoriban kiskereskedőknél szokás volt - gyakran hazaszaladt, mondjuk áruért. A szomszéd faluban laktak. A menetrend általában az volt, hogy fater elvitt engem a zöldégeshez. Válogattam egy kis almát, körtét, addig ő elment, "intézni a dolgát". Nem kellett sok idő, de ha elég ügyesen (értsd: lassan) válogattam, kaptam utána fagyit a zöldséges melletti cukrászdában.

Nem voltam teljesen hülye, leesett a tantusz, de lehettem olyan tízéves, ilyenkor ki mond ellent az apjának? Valószínűleg hozzánk is jártak egyébként. Előfordult, hogy amikor a suliból hamarabb értem haza, lepedő volt az ágyamon, feltépett kotontasak mellette. Még jó, hogy a gumit kidobták. Percekkel később landolt fater, kiküldött játszani az udvarra, mire bejöttem, eltűnt minden.

Aztán a zöldségesné elmúlt, amikor elköltöztünk - nyilván messzebb volt, mint amilyen jól nézett ki, vagy amilyen ügyes volt. Lett helyette más. Előfordult, hogy a telken nyaraltunk két hétig, és nem bírta az aktuális nő nélkül. Először csak az tűnt fel neki, milyen tikkadt ez a gyerek (én) ebben a nagy nyári melegben - el kéne menni boltba, venni neki jégkrémet.

Nem mellesleg mindig fagyipárti voltam, nem szerettem a jégkrémet, de a fagyizó csak a következő faluban volt, és nem volt mellette telefonfülke. Elmentünk hát jégkrémért, engem lepasszolt a boltban, hogy válasszak jégkrémet, ő pedig bevágódott a telefonfülkébe. Jó fél órával később kijött, kifizette a jégkrémet, és visszamentünk a házhoz. Ott aztán meghallgathattam, milyen kurva finnyás kölök vagyok, ha legközelebb is ennyit válogatok, nem kapok szart sem.

A távkapcsolat persze nem volt elég kielégítő, a szó egyetlen értelmében sem. A megfelelő ürügy kéznél volt - serdülő ifjú lévén épp tanultam motorozni a kiváló cseh paripámon. Faternak pedig hirtelen a fejébe villant a megoldás - nagyon fullad ez a motor, kéne bele egy új. Nem is emlékszem, milyen hülyeséget mondott, lényegtelen is, csak annyit kellett tudni róla, hogy kizárólag Pesten, a Nagymező utcában lehet kapni. Nyilván azonnal fel kellett menni Pestre vásárolni - bár, mire odaértünk, kiderült, hogy nini, pont van itt egy ilyen alkatrész a kesztyűtartóban. Micsoda szerencse, még be sem kell mennünk a boltba.

Mindegy, ha már feleslegesen eljöttünk idáig, üljünk be egy moziba, épp megy a Szellemirtók, friss film, minden serdülő gyermek álma, épp megy is itt a közeli moziban!

Illetve, basszus, apunak most jut eszébe, el kell intézni egy fontos dolgot, munkaügyben. De én azért beültem a moziba, megnéztem a filmet, mire vége lett, fater ott várt a mozi előtt az autóval, csillogó szemmel, mosolyogva. Nyilván jól sikerült az elintézés.

Aztán néhányszor még előfordult pár apró stikli, amit én fedeztem, de egy rendkívüli éjszakai szolgálat után megdőlt a fater. Anyám telefonált a munkahelyére, és kiderült, hogy másfél éve nem volt éjszakás. Mire hazajött, a cucca nagy része összepakolva várta, anyám pedig közölte, hogy még addig maradhat, míg tőlünk elköszön. Felébresztettek, összeültünk, fater drámai hangon közölte, hogy elköltözik. - Ezért keltettél fel? - csak ennyit kérdeztem, és visszamentem aludni. Hosszú idő után először – nyugodtan.

Legközelebb vagy öt év múlva találkoztunk, amikor a kórházban haldoklott. Sosem bocsájtottam meg a faternak, hogy engem használt alibinek. Tesóim meg jóban voltak vele, és kurvára nem fogadták el, hogy én nem. Persze, ők sem tudták, miért."