A legtöbb olvasói levelet korábbi olvasói levelekre reagálva küldik a Randiblog olvasói, és a hétfői posztban közölt beszámoló sem kivétel, amiben Andi azt meséli el, hogy egyszerre két férfival van viszonya. Több olvasói reakció is jött erre a témára, ezek közül az alábbi levelet választottuk ki, mert itt a szeretők száma ugyan egyezik, de egyébként a háttér és a motiváció merőben más, mint amiről korábban szó volt. A levél íróját Idának neveztük át, mint ahogy a többi szereplő nevét és egyéb adatait is megváltoztattuk. A leveleket természetesen továbbra is várjuk a Randiblog címére, főként egy férfi levélírónak örülnénk most már - vagy lehet, hogy csak a nők szeretnek egyszerre két vasat tartani a tűzben?

„Nagy érdeklődéssel olvastam a posztot a „két pasim van” témában. Hát, most én is éppen ebben vagyok.

Mind a kettő szeretői kapcsolat, azaz eszem ágában sincs semmilyen mélyebb lelki viszonyt kialakítani egyik férfival sem, csak élvezem velük az együttlétet. Mindketten nősek, az egyiknél egy, a másiknál három kicsi gyerek van. A dolgot színesíti, hogy mindkét pasi a nagyobb családi körünkbe tartozik – nyugi, nem incesztus, csak abból a családból valók, ahová a bátyám beházasodott -, így az ember nagy eséllyel összefut velük (és a feleségükkel) nagyobb family-partykon, mint például a mostani húsvéti vendégeskedés.

Azt tapasztaltam, hogy a fiúk (férfiak) olyan bénák ebben, elpirulnak, mint a rajtakapott szűzlányok, nem néznek a szemembe, kerülnek, de már kifejezetten feltűnően, úgyhogy mondtam is nekik, hogy „srácok, ebből gáz lesz, mert így tuti lebukunk”.

És hogy miért vannak ketten? (És tudnak is egymásról, persze.) Hát, két külön világ a két pasi. Az egyik, nevezzük G-nek, diplomás, okos, egy informatikai cégben felső vezető. A másik, Z., szakmunkásképzőt végzett. De mindegyik különleges a maga nemében.

G-vel irtó jókat lehet beszélgetni a világ dolgairól, határozott és a legtöbb esetben megalapozott véleménye van (ami sokszor ütközik az enyémmel), de kifejezetten élvezem a vitatkozást vele. Annak ellenére, hogy egy alapvetően autoriter alkat, nem zárkózik el teljesen a másfajta világnézetektől sem. A szexben nagyon férfias, teljesen beleborzongok, amikor felajzva közelít hozzám.

Z.-vel kevéssé megy ez a beszélgetős cucc. Ha azt mondom neki, hogy Heidegger, megkérdezi, hogy ki az a Degger? De ezerszer empatikusabb szerető, mint G. Csodálatosan gyöngéd és szeretetteljes az érintése, figyel rám, és érződik, hogy boldoggá szeretne tenni. Ő is férfias, de másképpen, mint G.

Nekem van egy ilyen alapvető mániám, hogy a szeretőimet megpróbálom visszavezetni a feleségükhöz és a családjukhoz.

Azt tapasztaltam, hogy a férfiak (főleg azok, akinél kicsi gyerek van) azért keresnek szeretőt maguknak, mert egyszerűen csak vágynak egy pár felelősség nélküli órára, némi felhőtlenségre, olyan időre, amikor önmaguk lehetnek, minden vágyukkal, kívánságukkal – és nem kell tartani semmilyen retorziótól, azaz a legfontosabb személy (azaz a feleség) szeretetének, szerelmének elvesztésétől. Tehát nem kell teljesíteni, csak lenni kell, beengedni az örömöt az életükbe, és élvezni. A társadalom (meg egy idő után a pasik saját maguk is) hatalmas nyomást tesznek a férfi vállára – megvalósíthatatlan szerepelvárásokat, amibe minden épeszű ember belerokkan. És a normálisabb férfiakban van egy biztonsági szelep, amit kinyit, ha már elviselhetetlen a feszültség. És szerez magának egy szeretőt. Akinek csak belefekszik az ölébe, és élvezi a szexet, élvezi azt, hogy örömöt ad és örömöt kap.

Ezért nálam a szeretői együttlétek kétfázisúak. Van a bodywork rész, és utána jön a kognitív terápia: azaz beszélhetnek arról (kérdezem is őket), hogy miben vannak éppen most, milyen érzéseik vannak, mi a nyomasztó vagy éppen a szép az életükben.

És olyan jó hallgatni, amikor az első pár együttlét negatív szóáradata után (szar az egész, tetű a főnök, elviselhetetlenek a gyerekek, frigid hisztigép a feleség) egyszer csak kezdenek (persze jó kérdések hatására) feljönni a pozitív dolgok is: milyen tündériek a gyerekek, milyen jó asszony végül is a feleség, milyen nagy dolog az, hogy ők így együtt egy kis/nagy család. Én persze helyeslek, támogatom, és a végén elérünk oda, hogy elkezdik egy másik optikán keresztül nézni az életüket.

Mivel egy pasi nagyon ritkán megy el terápiába, de szeretőt inkább tart, így ezt én egy missziónak is tekintem. Szex-terápia :D

És hogy ez nekem miért jó? Hát, mert nem kell bekötnöm lelkileg senkihez. És hogy ez miért van? Na, az megint egy másik tészta.”