Tegyük fel, hogy ön friss házas. Az esküvő után nászúton volt, és onnan hazatérve egy üdvözlő képeslap várja a postaládában, amit egy olyan ismerőse-rokona küldött valahonnan, akit a lakodalomban látott utoljára. A következő héten egy másik baráttól hoz lapot a posta, neki sincs semmi különös apropója, csak kedveskedni szeretett volna önnek és szerelmének egy üdvözlőlappal. Még egy hét eltelik, megint jön egy lap, megint valaki mástól. Az azután következő héten megint. És így tovább egy évig: minden héten mástól, máshonnan érkezik egy képeslap.
A napokban egy olyan esküvőn jártam, ahol egy ilyen nászajándék-akciót, vagy akár úgy is mondhatjuk, játékot szerveztek (a hétfői szavazással baromságnak titulált menyasszonyrablás helyett) titokban az ifjú párnak. Nem kerül sokba, csak szervezés és lelkesedés kérdése az egész.
A templomi esküvő után az ifjú pár először elment ugye a fotóssal fényképezkedni, ahogy az ilyenkor általában lenni szokott, a násznép pedig egyenesen a lakodalom helyszínére vonult, ahol egyrészt frissítő várta, másrészt az alábbi, sajnálatos minőségű fotómon nagyjából kivehető látvány.
Egy ruhaszárítókötél-szerűségre képeslapok voltak kiakasztva, mindegyik megcímezve az ifjú párnak, és mindegyiken egy dátum. Nem számoltuk meg, de 52 képeslap volt, és úgy voltak bedátumozva, hogy az esküvőt követő egy év minden hetére jusson egy. A násznépből ennek megfelelően 52 személy vállalkozhatott arra, hogy elvesz egy képeslapot, magával viszi, és majd amikor elérkezik a lapon megjelölt dátum, akárhol is tartózkodik éppen, feladja a lapot a már rajta szereplő címre valami kedves üzenettel.
Az ötlet a násznép körében nagy sikert aratott, hamar le is szedegették a felcsipeszelt lapokat - én egy olyat választottam, amin egy olyan dátum szerepelt, amikor nyaralni leszek, így legalább valami egzotikus helyről küldhetem majd az én lapomat, ami a világot bejárva az ifjú párnak ajándékozott képeslapkollekció egyik darabja lesz majd.
Az akciót elvileg titokban kellett tartani a menyasszony és a vőlegény elől, így a kellékek el is tűntek szem elől, mire ők megérkeztek saját lakodalmukba a fotózásból, viszont másnap a családi fényképeket nézegetve már megneszélték, hogy van valami, amiről ők nem tudnak. Azóta meg elvileg már az első két képeslapnak is meg kellett érkeznie, úgyhogy nem baj, ha olvassák ezt a posztot. Én júniusban következem.