Ennek a posztnak a szerzője bármilyen alkalmat megragad, hogy rámutathasson arra a tényre, hogy bár van sok kivétel, ezek mind azt a szabályt erősítik, hogy egy nő, főleg egy szép nő nem lehet vicces. A vígjátékokban persze hemzsegnek a jó nők, a Goldie Hawn-típusok, de a közönség általában nem velük, hanem rajtuk nevet, a buta szőke nőn. A legsikeresebb standupos humoristanők vagy rondák, vagy nem is nők. Ezért volt forradalmi például Gabrielle Solis figurája a Született feleségekben, mert egyszerre volt döbbenetesen jó nő, és közben mindig ő mondta a sorozat legjobb poénjait is. És igen, brit tudósok bizonyították be most, hogy nemcsak a filmekből hiányoznak a vicces nők, hanem a munkahelyekről is.

Az SF Gate az Aston University kutatását idézi a témában, amelynek során elmentek hét brit céghez, és mindegyiknél megfigyeltek két-két értekezletet. A meetingeket úgy választották ki, hogy az egyiket mindig férfi vezesse, a másikat mindig nő.

A kutatók azt találták, hogy bár a nők kevesebbet humorizálnak, ha értekezletet vezetnek, azért az ő szájukon is kicsúszik egy-egy poén a munkahelyen. Ezeknek 80%-át azonban néma csönd fogadja, csak a megjegyzések 20%-án, azaz ötödén nevetnek a többiek. A férfi vezetők vicces kiszólásainál ugyanez az arány viszont 10-90%, azaz tíz férfiviccből kilencet hangos nevetés és/vagy egyéb pozitív visszajelzés követ. Így aztán nem meglepő, hogy a vizsgált mintában a férfiak háromszor annyit vicceltek, mint a nők.

A hölgyekre a tanulmány szerint jellemző az is, hogy általában nem másokon köszörülik a nyelvüket, hanem az esetek bő kétharmadában, kb. 70%-ában saját magukat figurázzák ki. A férfiakra ezzel szemben kevésbé jellemző, hogy saját hibáikra-mulasztásaikra poénnal még külön fel is hívják a figyelmet, nyilván a hagyományos, domináns férfiszerepbe ilyesmi nem nagyon fér bele. Pedig a kutatók szerint pont az önkifigurázás az, ami a munkahelyen a legjobb hatású, mert senki számára nem fenyegető, ezzel szemben csökkenti a stresszérzetet és növeli a kreativitást, úgymond megolajozza a társaságot. Mégis, ha egy nőtől jön az ilyesmi, a férfiak a kutatás szerint nem kérnek belőle.

A fentiekből az következik, hogy a hagyományos női szerepbe bár már belefér a nadrág- és a zakóviselés, a viccelés még mindig nem. Vagy esetleg az a helyzet, hogy ahogy a férfiak a problémákkal sem tudnak azonosulni, ha azok nők problémái (Meryl Streep szerint így van legalábbis), úgy a vicceket sem találják humorosnak, ha azok egy nőtől jönnek.

Az SF Gate által megszólaltatott szakértő megerősíti, hogy ezek a szerepek nagyjából így rögzültek: „általában mindkét nem egyetért abban, hogy a férfiak jelentik a „viccesebb nemet”. Visszatérő igazság, hogy általában a férfiak adják a humor forrását, míg a nők általában a humor értékelői, ők könnyebben nevetnek a vicceken, mint a férfiak.” Egy másik szakértő nagyjából ugyanezt így fogalmazta meg: „a nők többet nevetnek férfiak viccein, mint amennyit férfiak nők viccein. És a férfiak el is várják, hogy a nők nevessenek a vicceiken, de azt nem, hogy maguk is vicceljenek”.

Egy nem szakértő pedig nagyjából ugyanezt így fogalmazta meg: „a nőknek hallgass a neve”. Érdekes lesz megfigyelni, hogy ez változik-e valamikor, és ha igen, akkor mikor és hogyan.