Alaposan utánajárt a világ tudóstársadalma, vajon melyik nem a csalfább, és közhelyes eredményekre jutottak. A BBC cikke először egy 2006-os amerikai felmérést idéz, ami szerint kétszer annyi férfi csalja meg a nejét, mint amennyi nő a férjét. A briteknél hasonló arány jött ki egy 2000-es kutatás során: a férfiak 15%-a és a nők 9%-a vallotta be, hogy volt házasságon kívüli szexuális kapcsolata.
Ez így megfelelne a férfiakkal szembeni előítéleteknek, de a brit felmérést készítő Catherine Mercer figyelmeztet: ezek a felmérések kizárólag a beismert tetteken alapulnak, márpedig a nők jelentős hányada még egy ilyen anonim kutatásban is inkább eltitkolja viszonyát, míg a férfiak éppen szeretik felnagyítani hódításaikat. Mercer szerint az is bonyolítja a szituációt, hogy az idősebb férfiak gyakran kezdenek ki fiatalabb nőkkel, ilyenkor márpedig a gyakran házas férfi fog valakit megcsalni, nem a gyakran még független fiatalabb nő.
És akkor még nem beszéltünk a prostitúcióról, ami szintén erősen egyirányú folyamat: nagyrészt a férfi fizet érte és a nő kínálja. A kérdések hülye feltevése következtében az emlegetett brit tanulmány abban sem tiszta, hogy megcsalásnak veszi azt is, ha például egy pár egy szakítás után később újra összejön. Ilyenkor ugyanis a két kapcsolat között befigyelhet a két félnek egy-egy szex mással is.
Tom Smith, az amerikai felmérést készítő szociológus elmondta, mik a fő megcsalási faktorok: ha valaki kevéssé vallásos, illetve ha valaki sokat van távol a partnerétől (pl. üzleti utak miatt). A fiatalok között is több a hűtlenség. A nagy vesztes azonban még így is az, aki elárulja valamelyik félnek, hogy a partnere megcsalja.