Újabb olvasói levelet közlünk női megérzés témában. Juli arról ír, hogy egy óvatlan pillanatban késztetést érzett arra, hogy szerelme telefonjában megnézze az üzeneteket, és ez a pillanat alapjaiban megrengette az egész kapcsolatot. A legérdekesebb az egészben az, hogy bár volt szakítás, békülés, Juli azt írja, hogy a gyanús SMS-ek ellenére ő és párja most is együtt vannak. Ha szeretné megírni saját történetét női megérzésekről, SMS-ekről, félrelépésekről, szakításokról vagy egyébről, kérjük írjon ön is a Randiblog email-címére!

„4 éve vagyunk együtt a párommal, az első 2 év boldog, rózsaszín ködös volt, problémáktól mentes. A 2. év után kezdődtek a furcsa dolgok. Egyik éjszaka, mikor ő tusolt, be akartam állítani az ébresztőt a telefonjára, volt, hogy ő elfelejtette.

Számomra elég nehezen kezelhető telefonja volt (pedig nem vagyok szőke), és valahogy sikerült mellényomnom, és az üzeneteiben találtam magam. Akkor elfogott valami rossz érzés, hogy bele kellene néznem. Nem tudom, miért, jól megvoltunk, csak egyszerűen éreztem. És persze aki keres, az talál. Amikor egyik este elment a haverjával sörözni, találtam egy sms-t, amit egy csajnak írt. Régi munkatársa volt a csaj, mióta lelépett, azóta ők nem tartották a kapcsolatot - különben tudtam volna róla, mert elmesélte, kivel találkozik - és éjjel 2-kor írt neki egy sms-t, hogy fussanak össze valamikor. Persze a csaj pont ébren volt, és válaszolt is, szó szót követett, lényeg, hogy megbeszélték a találkát. Ezt olvasva ott ültem az ágyban, mint akit gyomorba vágtak.

Tudtam, ha megmondom az igazat, hogy beleolvastam az sms-eibe, azonnal szakítani akar, de valahogy ki kellett derítenem az igazságot, kétségek között nem lehet élni. Miután ő befejezte a zuhanyt, elkezdtünk beszélgetni az ágyban mindenféléről, szóba hoztam a céget, volt munkatársakat, és ezt a lányt is, hogy mikor is beszéltek utoljára. Persze nem azt mondta, hogy sms-eztek akkor este, hanem azt, hogy évekkel ezelőtt. Elöntött a düh, és simán csak ennyit mondtam: Hazudsz. Elmondtam az sms-t és vártam a reakciót. Legjobb védekezés a támadás alapon a fejemhez vágta, hogy nekem nem lehet elmondani semmit, mert mindenkire féltékeny vagyok és mióta mi együtt vagyunk, ő nem találkozhat lányokkal (baráti alapon), mert abból biztos balhé lenne.

Hm. Tényleg féltékeny típus vagyok, de mindent meg lehet velem beszélni. Ezért nem is értettem, miért kell hazugság mögé bújni. Másnap közölte, hogy ő már nem tud bennem bízni, mert kutakodom a telefonjában, és szakítani akar. Én meg csak lestem. Jól hallom? Ő hazudott nekem, és még neki áll feljebb?! Nem szakítottunk, megbeszéltük, kinek mit kellene másképp csinálnia. Nem telt el 1 év, jött a következő... kimentem a céggel külföldre egy hosszú hétvégére, ő addig céges sörözést szervezett a lakásban. Írta is, csak srácok, jól elszórakoztak, végre kicsit összekovácsolódott a csapat.

Következő hétvégén egy másik munkatársánál volt a buli, 2 hét múlva megint egy másiknál. Aztán megint csak kezdett furcsa lenni az egész, mert reggel hatkor jött haza, és még nem volt józan, úgy esett be az ágyba. Amikor kérdeztem, alig-alig válaszolt, „csak söröztünk a kollégákkal, jókat dumáltunk, ennyi”. Én ilyenkor mindig kértem, küldjön nekem egy sms-t, jó-e a „buli”, stb, írt is mindig, mint a kisangyal. Aztán egyik este elment tusolni, és megint elfogott az a furcsa érzés, mint egy évvel ezelőtt. Belenéztem az sms-eibe és persze, hogy megint találtam valamit. Teljesen nyomon követhető volt az egész sztori. Amikor nekem azt mondta, hogy az egyik kollégája lakására mennek sörözni csak fiúkkal, ilyen sms-t küldve: „Itt vagyunk Zolinál, jól eldumálgatunk, fogy a sör, Tibi már nagyon részeg. :) Majd megyek, puszi”, valójában egy jól ismert budapesti szórakozóhelyre mentek, és persze nem csak fiúk, ment 2 lány is a cégtől. Az sms-ekből kiderült, hogy az egyikre az én párom hajtott. Sőt, találtam egy olyan sms-t a piszkozatai között, amit nekem szánt elküldeni: „Kurva jó a buli, már kurva sok felest megittam. Majdnem összejöttem a halállal is, de a Zsófi nem engedte éskejéfjséjf" krixkrax, itt már annyira részeg lehetett, hogy nem látta, mit ír. Persze elküldeni nem küldte el. A halálos dolgot azóta se nagyon tudom értelmezni... Aztán ott voltak még az sms-ezések a csajjal, aki egyértelműen az én pasimra hajtott.

Mellékzönge, hogy a csajnak is évek óta volt kapcsolata. (Dehát léteznek ribancok is a földön ugyebár). A páromat szembesítettem ezzel a hazugságával is, mire ő megint csak közölte, hogy ő azért hazudik ezekről, mert én mindenkire féltékeny vagyok, és nekem nem lehet elmondani semmit. És egyébként sincs semmi a Zsófival, mivel a Zsófinak is van barátja, blabla...

Hogy ezek után miért maradtunk együtt? Jó kérdés. Fogalmam sincs. A bizalom teljes mértékben megszűnt, azt sem hittem el, amit kérdezett. Az ő részéről is, mivel jelkódzárat rakott a telefonjára, hogy ne tudjam nézegetni.  Aztán mégis szétmentünk, úgy fél éve. A problémát nem részletezném, ami a szakításhoz vezetett, de nem mellékes, hogy a hátam mögött felvette az egyik volt barátnőjével a kapcsolatot, hogy találkozzanak. Ennek a csajnak is volt pasija, de őt se érdekelte, hogy én vagyok, szemrebbenés nélkül lefeküdt volna a párommal. Ezzel a csajjal sem lett végül semmi… És most hogy vagyunk? Újra együtt. Próbáljuk új alapokra helyezni a kapcsolatunkat, próbálunk bízni egymásban, hiszen végül senki nem csalt meg senkit, csak a kísértés volt jelen. Furcsa párost alkotunk, az biztos. Amolyan se veled, se nélküled a kapcsolat… Lehet, hogy nem egészséges, de a mai világban mi az?!”