Kínának elég sok baja származott az egykerendszerből. Egyrészt ugye sokkal több a férfi, mint a nő, másrészt ugye mivel szinte senkinek nincs testvére, két szülőre, illetve négy nagyszülőre csak egy gyerek, illetve unoka jut, így aztán az idősekkel nincs, aki foglalkozzon. A napokban egy tévériport olyan felháborodást keltett, hogy a témában törvénymódosítást fontolgatnak, írja a New York Times.
A kínai állami tévécsatorna felmérése szerint a kínaiak kerek egyharmada csak évente egyszer látja a szüleit. A népesség 12%-a még náluk is ritkábban tér vissza a szülőkhöz (több év alatt csak egyszer), míg 16%-nak jut ideje heti egyszer meglátogatni felmenőit. A műsor nyomán a törvényhozók bejelentették, hogy fontolóra veszik az idősek jogaival kapcsolatos törvények szigorítását, előírva, hogy a leszármazóknak kötelező legyen „gyakran látogatni” szüleiket, vagy legalábbis „tiszteletüket küldeni nekik”.
Hogy ez utóbbi mit jelent, azt precízebben még nem határozták meg, de valószínűleg Kínában sincs túl sok szülő, aki gyermekének látogatása helyett egykönnyen beéri bármilyen küldeménnyel. A helyi törvények egyébként most is előírják, hogy a gyermekek kötelesek szüleik gondját viselni idősebb korukban, de tekintettel arra, hogy ez a gyakorlatban a jelek szerint nem valósul meg, a szabályozást konkretizálni, illetve szigorítani szeretnék. A látogatások kötelezővé tétele mellett tilossá válna „az idősek magukra hagyása, illetve elhanyagolása”.
Bár a szabályozás céljával gyakorlatilag mindenki egyetért, annak módszerével sokan nem. Mit ér a gyermek látogatása, ha nem magától megy, hanem mert kötelező? Vajon lenne-e szülő, aki feljelentené gyerekét azért, mert az már egy éve „nem küldte tiszteletét”? Ráadásul Kínában sokan nem tiszteletlenségből látogatják ritkán szüleiket, hanem mert születési helyüktől távol kapnak állást, és nincs annyi pénzük vagy szabadságuk, hogy havi rendszerességgel hazautazzanak.