horoszkóp

Budapest 50 istennőjéből az egyik, plusz 12 jó tanács társkereséshez

2012.06.30. 16:16

A Randivonal beszámolói között egyre nagyobb divat duplán írni meg a megismerkedés történetét. Ilyen volt a legutóbbi sztori is, amit olvasóink figyelmébe ajánlottunk, és így mesél a mai poszt két főszereplője Mari és András is, akiket végső soron egy begipszelt boka hozott össze (meg persze az internet). Mari azonban megfejelte a közös leírást 12 jó tanáccsal arról, hogy hogyan érdemes a weben keresni a szerelmet. Ha ön is kedvet kapott hozzá, kattintson át szponzorunkhoz, a Randivonalhoz!

Ha innen nézem (női szemmel):

Hibernálva voltam már ősz óta az oldalon, így-úgy ismerkedtem, de tartós kapcsolatra nem találtam. Még javában téli hónapot írtunk 2012-ben, amikor elmentem kirándulni két barátnőmmel a Normafára. Útközben természetesen a pasikról beszélgettünk, én arról tartottam kiselőadást, hogy érzem, most nem az interneten keresztül fogom megtalálni a páromat. Ehhez képest...

Mari és András - fotó: Randivonal
Mari és András - fotó: Randivonal

Az út a Normafán csupa jég volt, így aztán egy váratlan pillanatban elvágódtam, aminek következtében egy hónapra gipszbe került a bokám. A kényszerpihenőm alatt otthon volt időm elmélkedni, a pörgő munkámból kikerülve lelassulni. Elfogott az érzés, hogy elegem van az induláskor sem túl biztató kapcsolatokból, nem akarok többet „megalkudni”. Már harmadik hete voltam gipszben, amikor elkezdett rágni a gondolat, hogy vissza kellene lépnem a társkereső oldalra. Halogattam napokig, majd február 12-én végül aktiváltam magamat. Hétvége volt, nézelődtem, másnap megint nézelődtem, nem túl lelkesen egy-két levélre válaszoltam. Aztán február 14-én este is beléptem, és a felső sorban új arcok villantak be. Megláttam köztük egy szimpatikus pasit, rákattintottam. Hú, de hosszú leírás, kell ez nekem? Viszont ahogy olvastam, mindennel azonosulni tudtam. Egy rész különösen megfogott: „Szeretnék találni valakit, akivel kölcsönösen elnézzük egymás tolerálható hibáit, akivel nem akarjuk megváltoztatni egymást, akivel nyitott szívvel és lélekkel tudjuk szeretni egymást, hiszen egyikünk sem tökéletes. Lehet, hogy kicsit csöpögősen hangzik, de örök optimistaként azt a hölgyet keresem, akivel így, együtt, szeretetben megöregedhetünk.”

Nem nagyon szoktam írni a férfiaknak, de ezt a részt idézve neki, most megtettem azzal a mondattal, hogy leginkább ez keltette fel az érdeklődésemet. Nemsokára jött a válasz, aztán némi félreértések következtek, mert én előre deklaráltam, hogy senkivel nem akarok idejekorán összeköltözni. Kis híján vége is lett a filmnek, de szerencsére András bölcs és kitartó volt. Egy hetes intenzív (72 db) levelezés indult, mert gipszbe zárva még randiképtelen voltam, aztán egy hét múlva, február 21-én találkoztunk. Közben eszméltem rá, hogy Valentin napon kezdtünk el levelezni. Nincsenek véletlenek. Már a levelezés közben éreztem, hogy ez az egészen ember más, mint az eddigiek. Az első találkozás után pedig azt mondtam: az első pasi, akiről nem az az első benyomásom, hogy ő sem az igazi. Aztán hamar azt kezdtem érezni, hogy vele hosszú távon is el tudom képzelni az életemet, és ez napról napra megerősödött bennem. Felfedeztük, hogy mennyire egyformák vagyunk, hogy mennyire hasonlóképpen látjuk a világot, ettől emberként is közel kerültünk egymáshoz a mellett, hogy erősen ott vibrált közöttünk a nő-férfi vonzerő.

Korábban váltig állítottam, hogy két hét után nem lehet az ember szerelmes, az nem is szerelem, és ezt Andrással is közöltem már az elején. Három hét múlva aztán muszáj volt bevallanom neki, hogy vannak kivételes esetek... Azóta, igyekezve megtartani egy három gyerekes anya józanságát, úgy érzem magam, mint egy kamasz az első szerelmével, aminél szebbet és jobbat senkinek sem kívánhatok. “

Ha onnan nézem (férfi szemmel):

Bár sosem kételkedtem abban, hogy az 5. X után is tud szerelmes lenni az ember, azt azért nem gondoltam volna, hogy ennyire! Történt ugyanis, hogy egy megfeneklett 24 éves házasság, majd egy zsákutcába került 2,5 éves kapcsolat után 2011 szeptemberében nem túl jó hangulatban regisztráltam az oldalra. Optimista alkat lévén ennek ellenére biztos voltam benne, csak idő kérdése, hogy megtaláljam az 50-ből az elsőt. Na, nem 50 kalandból, hanem az 50 lehetséges istennőből. Úgy gondoltam ugyanis, hogy van legalább ötven hölgy Budapesten, akivel - más-más módon ugyan, de - boldogságban leélhetném a hátralépő éveimet. Csak az elsőre kell ráakadni, nála lehorgonyozni, és persze abbahagyni a keresést, aztán átadni magam a jelen és a közös jövő boldogságának. (56 évesen már ilyen hátralévősen gondolkodik az ember.)

Az első öt hónap kellemes beszélgetéseket hozott ugyan, de kölcsönös gyomor összeugrást nem. Ekkor jött el Valentin nap, amikor is a Randivonalon ajándék nap van, ezért aztán nagy meglepetésként - a mindennapi gyakorlattól eltérően - egy csomó hölgytől kaptam levelet. Sajnos, egyiktől se dobbant duplát a szívem, így délutántól már nem is igazán vártam, hogy írjanak. Az utolsó levelet már szinte unottan nyitottam meg - mondván, most is csak a lelkileg nekem is nehéz visszautasítást kell megírnom - és akkor az éjszaka ellenére kisütött a nap. Megláttam egy igéző szemű, mosolygós, kedves arcú, érett nőt, aki még szellemesen és okosan is írt a reglapján.

Kicsit nehéz volt kivárni, hogy a bokájáról végre lehulljon a gipsz, hiszen minden levéllel egyértelműbbé vált számomra, hogy talán megtaláltam az ötvenek egyikét. Már az első randink röpke 4,5 órás beszélgetése megerősített ebben, hát még az azóta eltöltött csodálatos percek, órák, szerelmes napok. Először egy kicsit "megrettentem”, hogy négy nőt kell meghódítanom (Marit és 3 nagy lányát), de szerencsémre átmentem az első vizsgákon, így kellő élettapasztalattal és bölcsességgel felvértezve tudunk belevágni közösen, az ásó-kapa-nagyharang programunkba, amit mindketten a minimum célnak tekintünk.”

Ez csak egy illusztráció
Ez csak egy illusztráció
Fotó: Northfoto

12 jó tanács

1. Fotó nélkül ne is legyél fent az oldalon, mert 1%-ra esik le az esélyed. (Ha valaki nem vállalja magát már kereséskor, az egy kapcsolatban hogyan fogja felvállalni saját magát?)

2. Legalább egy mosolygós premier plán arcképed legyen a fotók között, mert a való életben is az vonzza először a férfiakat. (Ne az Eiffel torony előtt állj 3 mm-es méretben!)

3. Le ne írd a reglapodra azt a mondatot, hogy „nem is tudom, mit írjak magamról, majd megismersz”. Ha valaki nem ismeri magát, hogy akar éretten egy párkapcsolatba belemenni?!

4. Nem kell kisregényt írni, de őszintén írj magadról, a várakozásaidról, terveidről. Ne félj, hogy esetleg elriad tőle egy pasi, mert aki elriad a gondolataidtól, az amúgy sem hozzád való. Nem minden férfit kell meghódítanod, hanem csak egy hozzád valót!

5. A partnerrel kapcsolatos elvárásaidat is írd meg feltétlenül, mert sok felesleges kört és csalódást spórolhatsz meg vele.

6. Ne legyél passzív a társkeresésben! Ez alatt nem azt értem, hogy neked kell levelet írni a pasiknak - lehet, hogy egy kicsit maradi vagyok, de alapvetően úgy gondolom, hogy ez nem a mi dolgunk -,  hanem csak azt, hogy aki tetszik, azt jelöld be kedvencnek, ezzel leejted a zsebkendődet, amit vagy felvesz az illető vagy nem. Ennek a módszernek az is az előnye, hogy megkíméled magad a lelkileg vacak visszautasító levelektől. Ha csak nem veszi fel a zsepidet, azt könnyebb vállrándítással elintézni. (Természetesen akadhatnak kivételek, és akkor bátran írj!)

7. Ha már visszautasító levélnél tartunk. Bár én a hölgyekkel ellentétben természetesen nem kaptam napi 100 levelet, de úgy gondolom, hogy minden ember - még, ha hímnemű is az illető - megérdemel annyi tiszteletet, hogy legalább az automatikus visszautasító levelet elküldöd neki. Ez összesen 2 másodpercedbe telik, és így mégis csak emberszámba veszed, ha már írt neked. (Persze van az a nívó, ami még ezt sem érdemli, de gondolom, az elég ritka.)

8. Feltétlenül azt tanácsolom, hogy minél hamarabb találkozz azzal, aki szimpatikus a reglapja és pár levele után, mert a személyes varázs dönt el amúgy is mindent, kár levelezés alapján túlságosan beleélni magadat olyas valamibe, ami esetleg 20 másodperc alatt majd elillan.

9. Vigyázz arra, hogy soha se ruházd fel a vágyaid által vezérelve olyan tulajdonsággal a még csak levelező partneredet, amit még nem tapasztaltál meg benne, csak szeretnél, hogy a sajátja lenne. Fájdalmas csalódásoktól kíméled meg magad ezzel!

10. Az első randira semmiképpen ne úgy menj el, hogy „na most már tuti ő az”, mert rosszul járhatsz. Menj érdeklődve és nyitottan, aztán személyesen majd kiderül az igazság, ne vetítsd bele senkibe a vágyaidat, mert csak öngólt lősz.

11. Soha se hazudj, sem a reglapodon, se a randidon (kor, kiló, stb.), mert idővel amúgy is minden kiderül, és a bizalomvesztésre rámehet egy egyébként jól induló kapcsolat.

12. A legfontosabb a mi mottónk: „Ne a legtökéletesebbet keresd, hanem azt, aki számodra a legjobb társ!” Te sem vagy tökéletes, ő sem lesz az, de ha mindenáron azt kergeted, elmegy az életed feletted.”