Összeszedtük korábban, hogy a nők miért nem válaszolnak a pasiknak a társkeresős levelekre, erre reagálva pedig Trisi nevű férfi olvasónk írt nekünk egy levelet. A cikket elolvasva ugyanis az a gondolata támadt, miszerint ha annyira egyszerű lenne a dolog, ahogyan megírtuk, akkor tényleg a pasik tehetnének a saját nyomorukról. Trisi sorai jól kiegészítik a hétvégén tárgyalt 12 jó tanácsot.

"Na jó, egy részük tehet róla, elfogadom" - tette hozzá olvasónk. "Gyakorló párkeresőként nagyjából 100 levélből 10 választ kapok, mindegyik levél egyedileg a lánynak íródik, nem hosszú, nem rövid, kérdés is van benne, célirányosan a bemutatkozására utalva. A nagy része el sem olvassa, a képet megnézi és törli a levelet. A többi elolvassa, de nem csinál vele semmit. Páran válaszolnak, páran lepattintanak. Velük nincs is semmi gond, mert megtették az illem által megkövetelt lépéseket. Nekik külön meg is köszönöm a választ és sok sikert kívánok.

A másik oldal viszont nagyjából ezeket a hibákat követi el:

- Email-címet kér a válaszhoz, mert sajnál havi 1200 forintot a pártalálásra. Ez alapvetően komolytalanná teszi az illetőt, mert még ennyit sem tesz a közös cél érdekében.

- Nem ír magáról semmit, csak ködös Coelho-idézetet, vagy „majd levélben mesélek” rövid kis szöveggel letudja a bemutatkozását. Elvárásokban semmit nem ír, magasságot, lakhelyet kivéve.

- Ha ír magáról akkor „szeretek moziba, színházba járni, vidám lány vagyok, szeretek a barátaimmal lenni, ha érdekel valami,  kérdezz” szinten ír. Ez úgy nagyjából a Földön élő 3 milliárd nőre igaz. Ez egyenlő azzal, mintha semmit nem írna.

- A saját képén elmosódott arca látszik, nagy bulizós képek, saját telefonnal készült csücsörítős képek, idegen pasikkal ölelkezős képek. Nekik mit lehet írni sablonlevélen kívül? Nagyjából semmit. A sablonlevél nálam akkor kezdődött, amikor már nagyon sok levél után sem kaptam választ. A befektetett energia egyáltalán nem térült meg. Majd elkezdtem semmitmondó leveleket írni és láss csodát, megjelentek a válaszok is. A legjobban sikerült levél így szólt: „Szia, van egy leguánom, érdekel? Ha igen, akkor levelezzünk!" És érdekelte. No comment!

Mennyi lenne válaszolni annak aki nem érdekel, de mégis írt? Összesen kettő kattintásnyi. A legtöbb oldalon létezik a „visszautasító levél” gomb, ami sablonként visszaküldi a lepattintást. Ha emberünk hepciáskodik, akkor pedig a „letiltom” gombra klikkel. Probléma megoldva. Viszont ha valakit megszólítanak, de nem válaszol, az alapvetően bunkóság. Ha az utcán rádköszönnek, de nem köszönsz vissza, az is bunkóság. Legyen már annyi jóérzés bennünk, hogy ha valaki nem jön be, akkor azt legalább egy sablonválasszal jelezzük és kész. Ennyit tán meg lehetne tenni embertársainkért, ugyanis a férfiaknak is van lelke és értelmes lények is vannak köztünk, akik felfogják, ha nem jöttünk be valakinek!

Ha nem válaszolnak, az rossz érzés, mert nem tudni, mi a gond. A képek jók, írtam magamról, nem vagyok bunkó, tudok írni, kérdeztem, kedves voltam. Valamiért nem jöttem be....de miért? Igazából nem érdekel, de az kicsit sért, ha arra sem méltatnak hogy KETTŐ klikkelést elvégezzenek. Egy SMS írásakor többet kell nyomkodni, mint a lepattintásomhoz. Ez fáj egy nőnek, vagy csak lusta megtenni, mert igazából nem is érdekli a másik? Hm. Azt hiszem, a választ igazából nem szeretném megtudni."