Egyszerre két emberrel együtt élni nemcsak komplikált, hanem adott esetben igen drága, sőt az egészségre káros is lehet. A Randiblog vasárnapi posztjában megjelent történetre reagálva Kristóf álnevű olvasónk írta meg nekünk saját történetét, de azt írta hozzá a bevezetőben, hogy sokkal inkább „óvó jellegűnek" szánja, mint érdekességnek. De ez ne riasszon el senkit, a sztori nagyon érdekes is, amellett persze, hogy tényleg fontos tanulsággal szolgál. Ha ön is elmondaná saját tapasztalatait vagy véleményét akár Kristóf esetéhez kapcsolódóan, akár másról, a Randiblog email-címére írjon!
„A történet idején 26 éves voltam, volt egy barátnőm, akivel megvoltunk. Már 6 éve együtt laktunk és éppen azt ecsetelte nekem, mennyire szerelmes lett valakibe, de csak plátói módon. A közlését a bizalom jelének fogtam fel, elbeszélgettünk erről. Lassan ráébredtem, hogy egy-egy hosszabb munkám ideje alatt randizgat is vele. Ezért lebuktattam, mire nagyon bocsánatot kért. A kiszemelt férfi egy gyerekkori barátom volt, akinek a feleségét jól ismertem. Egy házban nőttünk fel, közepesen jó barátok voltunk (a felszarvazott feleség és én), majd az alkalmazottam lett. Akkoriban szült, így a barátomat is nagyon korholtam, mit tett a feleségével. Mivel sajnáltam a friss anyukát, nem csináltam ügyet, sem semmi jelenetet, ment tovább az életünk. A felszínen.
Aztán elgondolkodtam azon, hogy reggeltől-estig dolgozom, mellette tanulok - ő meg a hátam mögött mennyire visszaélt a szoros időbeosztásommal. Akkor még nem jöttem rá, hogy klasszikus elhanyagolt nővé változtattam, csak a sérelmeim láttam. Úgyhogy nagy sértettségemben észrevettem, hogy a hamburgerárus lány mindig kedves és mosolyog. Azt gondoltam mennyire elégedett lenne egy olyan férfival, mint én. Elhívtam vacsorázni.
Aznap este a vacsoránál levettem a kezemről az eljegyzési gyűrűt. Amikor megkérdezte van-e valakim, azt mondtam, hogy olyan sokat dolgozok, hogy nincs rá időm. Másnapi randin egy barátom lakásán találkoztunk, ahol hihetetlen jó szex volt. Magamban vívódtam, hogy melyik kell nekem. A mosolygós, ágyban nagyon jó hamburgeres lány vagy a mellettem már hat évet kibírt, lassan házastársammá váló, mesterszakácsnő. Nem dolgozott, csak otthon, csak nekem főzött. A hamburgeres lány után 2 nappal nagyon jó szex volt a másik nővel is, innen kezdve őt a páromként azonosítom a leírásomban.
Nem tudtam dönteni, de maradtak a találkák a hamburgeres lánnyal is. Azt akarta, hogy mutassam meg hol lakom. Jött egy újabb hazugság: unokatestvéremmel, mert nem volt időm elköltözni, de éppen keresek egy saját lakást. Pironkodva közölte, hogy éppen neki is költöznie kell. Mi lenne, ha együtt vennénk ki egy lakást. Ezt túl kockázatosnak éreztem, mert ki tudja mennyi kiadó lakást kell megnézni, mennyi tulajdonossal kell találkozni. Mondtam neki egy számot, egy kellően nagyot. Azt mondtam, hogy abból próbáljon találni egy eladó lakást. Megadtam neki a kerületet is (a tőlünk legtávolabbit). Három hét múlva már szerződést kellett volna aláírni. Jött az újabb hazugság: vegyük az ő nevére, mert nem szeretem amikor a saját nevemen van valami. Páromnak is hazudtam egyet: vettem egy telephelyet a cégemnek (egyéni cégről van szó).
Három hónapig úgy éltem, hogy a hamburgeres lánnyal nagyon jó szex volt délelőtt. Hajnalban érkeztem, ő délben elment dolgozni. Azt hitte éjszaka dolgozom, meg időnként külföldre megyek. A párom azt látta, hogy korán megyek el, nyúzottan jövök haza, nyugtalan vagyok. Persze este volt szex a párommal, reggel meg a tündéri lánnyal. A párommal a szokásos volt, de finomakat vacsiztam, a lánnyal meg hihetetlen jó. Mindenbe belement, amivel teljesen a rabja lettem. Kérhettem tőle bármit és odaadással, leírhatatlan finomsággal, lelkesen belement a játékokba.
Tehát jött az a bizonyos harmadik hónap. A párom bejelentette, hogy össze kellene házasodnunk. Bántott a lelkiismeret és leplezve a tetteim kitaláltam, megint előre kell menekülni. Úgyhogy megjátszottam mennyire örülök és igent mondtam. A dátum is meglett, így a párom elkezdett készülődni. Itt is mondtam neki egy számot, hogy mennyiből kellene megszervezni és lelkesen belevetette magát.
A lebukásomhoz pont ez vezetett el. El kellett menni ruhát próbálni. A párom sajnos ott talált megfelelő szalont, ahol a hamburgeres üzlet is volt. Igaz, pár sarokkal arrébb, de nagyon féltem. Azt hittem megúsztam. Másnap reggel viszont a hamburgeres lány megkérdezte kit kísértem be a szalonba. Épp arra ment és látta amikor kijöttünk...
Úgy gondoltam, hogy már elég sok előnyöm volt ebből a kétlakiságból. Jobb, ha színt vallok most, mielőtt nagyobb baj lenne. Elmondtam neki, hogy egy 6,5 éves kapcsolatom van, éppen esküvőre készülünk, de őt szeretem. Soha, senkivel nem volt olyan jó a szex, mint vele. Mint írtam is: mindenbe belement, lelkes, odaadó, kedves volt. Választás elé állított: ketten mondjuk el a páromnak vagy ő mondja el. Órákat győzködtem, hogy mindenbe belemegyek, de a párom ne tudjon semmit. Végül azt kértem adjon 24 óra gondolkodási időt és elmentem dolgozni.
Amíg délután dolgoztam, addig nyugodt voltam, pedig nem kellett volna. A cég ugyanis a párom nevén volt - hiszen reflexből nem engedtem soha, semmit a nevemre könyvelni. Így nem okozott neki nehézséget kideríteni a cég honlapjáról egy olyan elérhetőséget, ami "otthoni", így a vezetékes számon elcsevegett egymással a két nő. Amikor hazaértem, a párom nagyon fura volt. Azt hittem csak én látom annak, mert valahogy kényszerem volt a helyzet rendezésére és zavart voltam. Mindenesetre leültem, ettünk és a semmiségekről beszélgettünk. Azért, hogy ne legyen kínos, megkérdeztem miként halad az esküvői szervezkedéssel. Gondoltam majd elmondja a napi ügyeket és amíg csipog, addig gondolkodok. Amikor megettem mindent és ittam, felajánlottam a mosogatást. Mondtam, hogy menjen fel az emeletre és dőljön le, keressen valamit a tévében. Nem ok nélkül emlékszem ilyen pontosan.
Elmosogattam és közben kiötleteltem, hogy nem mondok neki semmit. Másnap szakítok a hamburgeres lánnyal és minden megy tovább. Jobb, ha ő nem tud semmit. Amikor felmentem, akkor láttam, hogy világít a tévé. A szobába lépve az alábbi látvány fogadott...
Az ágyon kisírt szemmel ült a párom. A fotelben pedig szintén kisírt szemmel a hamburgeres lány. Úgy sokszor elképzeltem, hogy milyen jó lenne hármasban, ez átvillant az agyamon, így kitört belőlem a nevetés. Ők elkezdtek szidalmazni, hogy mit nevetek a helyzeten, milyen egy mocsok vagyok (nem tudták mire gondolok). Meghallgattam őket. Mindegyiktől bocsánatot kértem. Ott helyben felajánlottam, hogy a lehető legméltányosabban szeretném elrendezni az egész ügyet. Ez természetesen újabb szidalomáradatot eredményezett.
A hamburgeres lánnyal nem volt több szex. Nem is ettem többet nála. A lakás nála maradt. A párom már azon a bizonyos délután felajánlotta neki. Amikor ezt meghallottam, akkor azt találtam mondani, hogy kb. 90 szexuális együttlétért egy 9 milliós lakás... kissé drága volt - mindketten megharagudtak rám. A párom azt mondta, hogy a prostituáltat elnézte volna valahogy, de azt, hogy egy nőt annak nézek.... azt nem. Eredetileg arra gondoltam, hogy részletekben kifizeti a lakás 20 százalékát, a 80 százalék meg kárpótlás. A párom 100 százalékos kárpótlást ígért neki, amit a méltányosság jegyében elfogadtam.
A párom a hamburgeres lány távozása után egyből közölte, hogy már nem akar velem esküvőt. A lakásra igényt tart, de nem kell elköltöznöm, amíg nem találok másikat. Egy ideig húztam az időt, majd amikor már nem is főzött nekem, elköltöztem.
Az előnye az volt, hogy három hónapig szexuális értelemben a mennyországban éltem. Nem a lány miatt, hanem az "egyik ágyból ki - másik ágyba be" élmény miatt. Persze az izgalmas felfedezések is jók voltak. Az egyik nő volt a varázsló, a másik pedig a nyugalom szigete.
A hátrány a hatalmas anyagi veszteségen túl sajnos egy állandósult magas vérnyomás lett. A több hónapig tartó félelem a lebukástól, majd a 6,5 éves kapcsolat felszámolása, az újrakezdés teljesen tönkre tette a vérnyomásom. Meg az idegeim. Előtte egy nyugodt, kiegyensúlyozott, egészséges fiatal voltam. Kb. 2006-ra tudtam visszaállítani a vérnyomásom. Az akkor elveszített pénzt a mai napig nem tudtam pótolni. Lakásom azóta sincs! Valószínűleg nem is lesz egy darabig.
Még annyi utóélete volt, hogy mindkét nő bejelölt az iwiwen (kb. 2007. körül), Facebookon már egyikük sem. Nem mintha ez számítana, csak érdekesség."