A féltékenykedés, hűtlenkedés vagy a kapcsolaton belüli erőszak olyan dolgok, amik látványosan és gyorsan tönkre tudnak tenni egy kapcsolatot. A Psychology Today egyik posztjában Clifford N. Lazarus pszichológus öt olyan apróságot említ, ami nem egycsapásra, látványosan tesz tönkre egy kapcsolatot, hanem szép lassan mérgezi meg a meghittséget, éveken, évtizedeken át, és csak egy bizonyos idő, illetve mennyiség után vezetnek szakításhoz vagy váláshoz, ha egyáltalán.
A pszichológus azt írja, hogy ezekben a magatartásokban a legveszélyesebb általában az, hogy aki így viselkedik, az gyakran észre sem veszi, hogy maga (és szerelme) alatt vágja a fát. Nézzük, mik ezek, és nézzük, mit lehet tenni ellenük!
1. Panaszkodás: nagyon nehéz olyasvalaki mellett élvezni az életet, aki folyton panaszkodik. Attól még, hogy valaki nem a partnerét szokta lépten-nyomon kritizálni, az állandó panaszkodás ugyanúgy mérgezi a hangulatot. Folyamatosan negatív kijelentéseket hallgatni fárasztó, és bár a panaszkodó fél talán úgy érzi, hogy jobban érzi magát attól, ha esetleg káromkodásokkal kísérve sokadszorra is elmondja, hogy milyen idegesítő a főnöke, a partner nem biztos, hogy képes és hajlandó lesz ezt élete végéig hallgatni. Figyelni kell arra, hogy ne legyünk mindig negatívak, ha valami pozitív nem jut eszünkbe, inkább hallgassunk, de ne kelljen szerelmünknek mindig a panaszkodásunkat hallgatnia!
2. Kritizálás: persze ennél is rosszabb, ha pont a partner az, akiben mindig találunk valami kivetnivalót. Az ilyen kritizálós típusok gyakran észre sem veszik, milyen bántóak vagy lealacsonyítóak tudnak lenni, sőt, sokszor úgy érzik, éppen szívességet tesznek azzal, ha rámutatnak, hogy a másik hogyan viselkedhetne jobban pl. társaságban vagy éppen autóvezetés közben. Ne kritizáljuk a másikat, vagy ha mindenképpen muszáj valamire rámutatni, ami rosszul sikerült, ugyanazzal a lendülettel pozitívumokra is mutassunk rá!
3. Kijavítás: rengeteg olyan pár van, akik hatalmasakat tudnak vitatkozni totálisan irreleváns vagy jelentéktelen dolgokon. A szokásos szituáció úgy szokott kinézni, hogy valaki mesél valamit, amibe a partner egyszercsak beleszól, és kijavít egy teljesen lényegtelen részletet. Szerencsétlen esetben erre az illető továbbra is ragaszkodni fog saját nézetéhez, és ebből egy jókora vita alakul ki, még szerencsétlenebb esetben úgy, hogy az egésznek külső tanúi is vannak. A pszichológus tanácsa: a jelentéktelen dolgokat ne javítgassunk ki, és főleg ne nyilvánosan.
4. Megmondás: az egyik legrosszabb dolog, amit az ember szerelmével tehet, ha mindig mindent ő akar megmondani neki − mikor, hol, hogyan, kivel, mit csináljon. Szeressük a másikat, ne uralkodjunk rajta, legyen neki is ugyanannyi saját szférája és önálló döntése, mint nekünk (vagy ha többet igényel, akár több is)! Pontosan az ilyen elnyomás ellen szokás hűtlenséggel lázadni, de nemcsak ezért kell odafigyelni arra, hogy partnerünket velünk egyenrangú, önálló életre képes félként kezeljük: ez minden normális kapcsolat alapja.
5. Visszautasítás: azt ajánlja a pszichológus, hogy szokjunk le arról, hogy ha szerelmünk kér tőlünk valamit, a válaszunk egy automatikus nem. Alapesetben a válasz inkább egy automatikus igen legyen. Tegyünk meg mindent, amit tudunk azért, hogy szerelmünk kéréseire minél gyakrabban és minél természetesebben igent tudjunk mondani, persze ésszerű határokon belül.
Kíváncsiak vagyunk, hogy olvasóink megfigyelték-e saját magukban ezeket a magatartásformákat, de arra még kíváncsibbak, hogy úgy érzik-e, mostani, vagy ha ilyen nincs, legutóbbi partnerükre jellemző-e valamelyik mérgező hatású magatartás a felsorolt ötből. Két szavazógépünk van, kérjük, mindkettőben őszintén kattintson!