A múlt héten tettük közzé Domonkos levelét, aki arról írt, hogy miért van szeretője hosszú idő óta, és hogy miért nem tartja képmutatásnak, hogy a felesége mellett továbbra is ott él boldog férjként. Erre válaszul Lőrinctől kaptunk egy üzenetet, aki azzal érvelt, hogy a szerető tartása a gyanútlan feleséggel szemben unfair: „a szeretetnek alapja az empátia is. A képesség, hogy a másik szemszögéből éld át az adott szituációt. Nem hinném, hogy a feleség sem tartaná hazugságnak, hogy a férj szeretőt tart mellette. Ha ő is így gondolná, akkor nem kéne bujkálniuk.” A vitában mi nem szeretnénk igazságot tenni, tegyen inkább ön, és írja meg a Randiblog címére, ön mire jutott, és milyen saját tapasztalatok alapján! Ugyanis Lőrinc is megírta nekünk saját történetét egy munkahelyi szerelmi háromszögről (sőt, ha úgy vesszük ötszögről). A képmutatás-vitát kirobbantó másik, korábbi levélben a szerető álneve Júlia volt, a mai történet női főszereplőjét ezért emlegeti Lőrinc megint Júliaként.
„A volt munkahelyemen lettem szép lassan szerelmes az egyik kolléganőmbe, akivel hónapokon át csak flörtölgettünk, oltogattuk egymást, de semmi komoly nem történt köztünk. Én egyedülálló voltam, neki élettársa volt, de gyerekük nem. Nem akartam belemenni egy ilyen szituációba, de ugyanakkor azt is éreztem, hogy ő nem boldog a meglévő kapcsolatában. Panaszkodott még úgy is, hogy szerintem ő sem vette észre, hogy épp panaszkodik. A lényeg, hogy végül nem jöttünk össze, de én nem akartam teljesen elveszíteni sem. Egyre inkább kezdett lerázni, mikor úgy látta, hogy itt nem fog történni semmi köztünk.
Nem sokkal később (vagy talán már ezzel párhuzamosan) összejött egy másik kollégával. Ez a kolléga arról volt híres, hogy a cég női alkalmazottai közül is már sokakkal volt viszonya a felesége mellett. Családi botrány is volt már ebből, mikor egyik alkalommal lebukott. Ott is azt hazudta otthon, hogy nem is ő kezdett ki a kolléganőjével, és ennek eredményeképpen a felesége zaklatta a kolléganőt telefonon.
Utóbb derült ki, hogy ennek a kollégának terhes volt a felesége egész idő alatt. Ezt természetesen nem mondta meg senkinek a cégnél, csak egyik reggel bejött és közölte, hogy gyereke született. Mindenki nézett nagy szemekkel. Én is néztem, de ugyanakkor még jobban érdekelt, hogy mit szól hozzá az „én Júliám”. Továbbra is bent maradnak munkaidő után egy-egy órácskára vagy vége szakad a nagy szerelemnek? Hát bent maradtak.
Mindezt azok után, hogy mikor láttam őket összejönni, még tettem egy utolsó, kétségbeesett próbálkozást, és bevallottam neki, hogy szeretem. Tudtam, hogy nem fogja viszonozni, de muszáj volt elmondanom neki. Ő ezek tudatában csinálta az egészet az orrom előtt, és egyáltalán nem zavartatta magát.
Ez a Júlia viszont semmiféle kiábrándulásig nem jutott el. Azóta is együtt vannak.”