Egy korábban közzétett olvasói levél írójának a Domonkos álnevet adtuk. Ő arról írt, hogy két nővel van egyszerre viszonya, de feleségének nem mondta meg, hogy menet közben egy másik kapcsolatot is indított, és hogy ő így boldog. Az alábbi levél erre a beszámolóra egy reakció. Huba szintén egy félrelépést írt meg, de ő teljesen máshogy élte meg a dolgot, mint Domonkos. Történetében természetesen néhány részletet megváltoztattunk (a nevet is). Ha ön is bekapcsolódna a levélfolyamba, itt a lehetőség, mesélje el saját történetét, tapasztalatait, írjon a Randiblog email-címére!
„Most találtam rá arra a cikkre, ami Domonkos levelét tartalmazza, és főleg egy mondat fogott meg belőle: „Mielőtt lefeküdtem volna E-vel, azt hittem, hogy őrült lelkiismeret-furdalásom lesz, otthon nem bírok majd a feleségem szemébe nézni. Engem lepett meg a legjobban, hogy semmi ilyen nem volt."
Napokig gondolkodtam, hogy írjak-e én is. A fő reakcióm erre nekem nem a felháborodás, hanem az irigység. Sajnos nekem is becsúszott egy másik nő, de engem azóta is elég intenzíven furdal a lelkiismeret. Megmondani nem akarom a barátnőmnek, de nagyon szarul érzem magam azóta. Nem tudom, ez normális reakció? Az eszem pedig azt mondja, hogy Domonkosé a normális, főleg az én szituációmban, ami sok mindenben más.
Mi hat éve vagyunk együtt a barátnőmmel, és hullámzó ugyan, de vannak olyan korszakok, amikor nagyon nehezen kapható a szexre, előfordul, hogy hetek maradnak ki. Tudja jól, hogy én ezt elég rosszul viselem.
Harmincon éppen túl vagyunk mind a ketten, még nem kéne lemondanunk a szexuális életről, főleg, hogy még gyerekünk sincs. Nem vagyok egy pornófüggő szerintem, de ha a barátnőmnek „fáj a feje”, akkor előfordul, hogy fölmegyek a netre. Ezt nem teszem éppen nyíltan, de azt is érzem, hogy titkolni megalázó, miért titkolóznék a barátnőm előtt, amikor mindent megosztunk az életben? Volt már, hogy rámnyitott. Megbeszéltük, szerintem elfogadta, nem akadt ki, sokkal jobban kezelte, mit ahogy a nők zöme tenné. Megérti, hogy egy férfi több szexet akar, mint egy nő, nem érdemes ragozni.
A nyár elején voltunk Horvátországban, és pont akkor volt egy ilyen „fejfájós” időszaka. Egy baráti párral voltunk négyen, és egyik nap elmentek hajókirándulásra. Nekem nem nagyon volt kedvem, elég másnapos is voltam pont aznap, otthon maradtam, elmentek hárman. Én délelőtt ágyban voltam, de délután lementem a strandra. Nem akarom részletezni, ott összeakadtam egy csajjal, ő is turista volt, német, kábé a találkozás után egy órával szájon csókolt, amire én fölvittem a szállodába, ahol azonnal alámfeküdt.
Még előtte mondta, hogy másnap utazik haza, a teljes nevemet se kérdezte meg, én se az övét, zuhany, vissza a strandra, és többet nem beszéltünk. Többet nem is láttam.
Tudtam, hogy a többiek nem fognak visszajönni estig, mert vacsora is volt a programban, amire mentek, de amíg meg nem jöttek, végig azt mondogattam magamnak, hogy ez ugyanolyan volt, mintha pornóra kivertem volna. Ha azon nem akadt ki a barátnőm, ezen miért akadna? Kanos voltam, könnyítettem magamon, ennyi. Teljesen nyugodt voltam, de azért a nyomokat gondosan eltüntettem a szobából.
Amikor este jó későn megjöttek, akkor viszont hirtelen kegyetlen lelkiismeret-furdalásom lett, és egy utolsó trógernek éreztem magam. Persze nem meséltem el semmit, azóta se. És hiába mondogatom magamnak, hogy ugyanolyan volt, mintha pornót néztem volna, már bánom, hogy hagytam, hogy megtörténjen. De nem mondtam el a barátnőmnek, senkinek se. Nem is akarom. Legszívesebben elfelejteném az egészet, de ez nem ilyen egyszerű. Hát ezért irigylem Domonkost. Bár nekem is ilyen csendben maradna a lelkiismeretem!"