Az ilyen történetek révén az ember mindig azon gondolkozik, hogy vajon miért csinál egy szülő saját halálos beteg gyermekéből bulvárhírt - hiszen az angol Harris-Beard család nyilván nem akarata ellenére került be több nemzetközi hírügynökség kínálatába. A válasz valószínűleg minden esetben ugyanaz: pénz. Hogy ezáltal még szomorúbbá válik-e a történet, azt mindenki maga eldöntheti, a sztori és a fotók mindenesetre kétségkívül sokkolók és nagyon meghatóak egyszerre. Esküvőn ennél több könny még nem hullott valószínűleg.
FRISSÍTÉS - a témában érkezett levél a poszt alján olvasható, ajánljuk mindenki figyelmébe!
Fiona Harris és Joe Beard mindketten 30 évesek, és még 2011-ben, éppen húsvét vasárnap kapták azt a borzasztó hírt, hogy kisfiuk leukémiás. Charlie Harris-Beard ekkor még egy éves sem volt, egy amerikai kisbaba őssejtjeinek segítségével új csontvelőt kapott, és a több, mint 8 hónapos tortúra után januárban hazavihették a szülei. A rák azonban döbbenetesen hamar visszatért, és szülőkkel nemrégiben közölték, hogy kisfiuknak mindössze hetei vannak már csak hátra.
Egy ilyen hírre nem lehet jól vagy rosszul reagálni - a szülők nem adták fel a harcot, többek között Facebook-kampányt indítottak és hírességek segítségét kérték (Peter Andréval van egy közös fotó a képösszeállításban), valamint úgy döntöttek, összeházasodnak, azonnal. Az esküvőre ezen a héten került sor az angliai Kidderminster templomában, és ezúttal nem a menyasszony vagy a vőlegény volt a főszereplő a ceremónián, hanem a vőfély. A 2 éves, beteg kisfiú ugyanis saját kisautójával hajtott végig a templomhajón, hogy odavigye a gyűrűket az oltár előtt álló szüleinek. Idézhetnénk még a szülők megható nyilatkozatait, de valószínűleg többet mondanak a fényképek a világ legszomorúbb esküvőjeként emlegetett eseményről. Ha meg szeretné nézni őket, kattintson!
FRISSÍTÉS - ehhez a poszthoz kapcsolódóan az alábbi levelet kaptuk:
„Elolvasva a cikketeket részben rálátással szólnék hozzá. Két gyógyíthatatlan beteg kislányunk van, Virág és Málna (bővebben www.viragesmalna.blog.hu vagy www.facebook.com/viragesmalnabloghu), és nálunk is volt esküvő, amin jelen voltak szerencsére, és ugyanígy gyorsított eljárással, egy héttel a csontvelő-átültetés előtt. A mi esetünk anyagilag szegényesebb, érzelmileg viszont annál gazdagabb! A sok kórházolás miatt kevés időnk van, amikor 30 napra előre tudtunk volna tervezni, ami egy átlag esküvő ideje, ezért kértük a gyorsítást. Nem volt sem felhajtás, sem extra, de a lényeg megtörtént: összeházasodtunk! És jelen lehettek sokat betegeskedő lányaink is!
Papir nélkül is szerettük egymást, de az esküvővel céljaink is voltak, mivel nem a lányok édesapja vagyok (elhagyta Őket) (de mégis úgy érzem, szeretnek és viszont) így fontos szempont, hogy ügyeikben a lehető legjobban el tudjak járni, például amíg a Feleségem Málnát segítette át a csontvelő-transzplantáció viszontagságain. Elsődleges célunk minden esetben, hogy lányainknak a lehető legtöbbet és legjobbat biztosítsuk lehetőségeinkhez mérten. Az állapotuk miatt rendkívül sokat kellett és kell nélkülözniük a leghétköznapibb "dolgokból" is mint például a társaság, barát, szabadság és sorolhatnám. A betegségükről nem tehetnek, épp ezért igyekszünk "kárpótolni" őket, amennyire lehet.
Visszakanyarodva a történethez, szerepeltünk már bulvárban, de nem pénzért, de ha kaptunk is volna, akkor az is lehetőség arra, hogy lányaink érdekében többet tegyünk! A szülők felelőssége, hogy törvények betartásával és lehetőségeikhez képest a legtöbbet nyújtsák gyermekeiknek minden tekintetben!
Tisztelettel: Horváth Bálint
Virág és Málna Apukája"