„Nem is írom, hogy tisztelet a kivételnek, mert konkrétan nem ismerek kivételt. Lehet, hogy más igen, én nem” − ezzel kezdte levelét Ákos, aki aztán később mégis írta, hogy tisztelet a kivételnek, de ez nem változtat azon a tényen, hogy az alábbi néhány bekezdésből nagyon érzékletes képet kap az olvasó egy féloldalas kapcsolatról. Ráadásul ez a kapcsolat pont a hagyományos családmodellnek megfelelően féloldalas: a férfi dolgozik, a nő otthon várja. De ezúttal nem a harcos feministák azok, akiket zavar ez a felállás, hanem maga a férfi az, aki nem érti, hogy barátnője miért nem megy el dolgozni. Ákos, akinek persze nem ez az igazi neve, azt mondja, tapasztalatai szerint minden nő ilyen.
Alább szavazhat majd arra, hogy ön is ezt találja-e jellemzőnek (néhány extrém kivételről itt írtunk), de ha ennél bővebben szeretné kifejteni a véleményét a témában, akkor írjon a Randiblog email-címére! Ugyanide küldjön üzenetet akkor is, ha van kedve saját történetét elmesélni!
„34 éves pasi vagyok, biztos egzisztenciával, vezető beosztásban és tulajdonrésszel egy válságban is száguldó cégnél. Ennek meg azért örülni kell. Ez kitölti a napjaim, reggel 8-tól este 11-ig dolgozom, minden egyes nap. Igyekszem hétvégén nem, de ha becsúszik, akkor néha bent maradunk többen is.
Emellett nem könnyű a párkapcsolat, de vágyom rá. Sőt, ha hazaérek, csak arra vágyom, hogy ott legyen egy kiscica, aki bújik, dorombol, vagy éppen egy vadmacska, aki azonnal nekemugrik és széttép. Plusz mellé intellektuálisan is kielégít, esetleg tud főzni is, meg mondjuk még van humora is. Talán van ilyen. Most például találtam is egy ha nem is ilyen, de majdnem hasonló csajt − igazából azért kezdek lemondani róla, hogy van ilyen. Már több, mint fél éve vagyunk együtt. Ezek majdnem mind megvannak benne, aktuálpolitikáról és gazdaságról mondjuk fogalma sincs, de azt nem tévesztette el pl., hogy ki a miniszterelnök, a humor meg úgy működik nálunk, hogy ha én megnevettetem, akkor tök jót nevetünk, de visszafelé viszonylag kevés humormorzsa jön. Viszont van jó test, jó szex, a többit meg majd csiszolom.
Egyetlen bökkenő, hogy nem dolgozik. 30 éves. És nem arról van szó, hogy mondjuk kirúgták és keresi a következő munkát, ami a mostani helyzetben akár fél év is lehet, mert ezt simán bevállalom, mondom, szeretem és meg is tehetjük. Csak lássam azt, hogy tesz érte. De nem, és ez nagyon idegesít. Marhára nem motivált, igazából nincs semmi, amiben tényleg jó lenne, minden munkahelye max. 4 hónapig tartott és ennek tetejébe még anyagias is. Valamelyik nap elküldtem egy haver cégéhez interjúra, erre kért taxipénzt, hogy de ő most nem dolgozik.
És ahogy nézem, a barátnői sem, sőt az én haverjaim barátnői sem. Miért lett ez divat? Miért nem akar egy mai nő – tisztelet a kivételnek! – saját bevételi forrást és napközben lefoglalni magát, alkotni, dolgozni? Ez egy tisztességes nő alaptörekvése kellene, hogy legyen.
Hozzáteszem, a kezdet kezdete óta persze napi többször felhív, már le kellett tiltanom chaten is szégyenszemre, mert ahogy bejelentkezem, rögtön ír, hogy mizu, mikor jössz haza. Mindezt délután kettőkor. Amikor még van 8 óra munkaidőm. Tudom, hogy az sem normális, de legalább egyikünk tegye a dolgát. De miért nem tud ilyenkor csendben lenni és várni, míg hazaérek, esetleg azzal foglalkozni, hogy neki is legyen minél hamarabb elfoglaltsága és így egy kis pénze is?
Ezek mondjuk az elejétől fogva így vannak, napi 12 SMS, most már a hívásokat leszorítottam napi 2-re. És nulla motiváció arra, hogy dolgozzon, azt mondja, így is tökre elmegy az idő fodrásszal, kozmetikussal, meg persze kimossa a ruhákat és el is mosogatja reggeli után a tányérokat.
Hogy vegyem rá, hogy dolgozzon? Egyszer az életében normálisan.”