horoszkóp

Így kell helyesen csajozni 4 lépésben

2013.03.03. 14:58

Legutóbb Alfréd és Mátyás levelét közöltük egy közös posztban ahhoz a témához kapcsolódva, hogy miért nehéz, lehetetlen vagy egyszerűen nem érdemes csajozni. Minden ilyen posztot azzal kell kezdenünk, hogy köszönjük a rengeteg emailben beküldött hozzászólást, de megint annyira sok érkezett belőlük, hogy csak egy részüket tudjuk megjelentetni a blogban. Alább három levélírót idézünk, akik álnéven mondják el Alfrédnak, Mátyásnak és sorstársaiknak, hogyan kell helyesen csajozni – hátha mégsem kizárólag a hölgyekben van a probléma.

Az első levélíró Albert, ő négy pontba szedte a nőzés lépéseit, a második pedig Alex, aki az első 5 percre, majd az azt követő flörtre koncentrál tanácsaival. És hogy teljes legyen a kép, érdemes meghallgatni a másik oldalt is a témában, azaz a hölgyeket: őket ezúttal Mária képviseli egy újabb adag bölcs tippel. Ha önnek is vannak tippjei, tapasztalatai a témában, vagy bármilyen saját történetét mesélné el szívesen, kérjük, írjon a Randiblog email-címére!

Albert

Általános nézet, hogy nagyjából ugyanannyi nő van, mint férfi, a legtöbbjük tehát szépen megtalálja egymást, ásó-kapa-hepiend. Ha azonban a neten picsogó huszonéves férfiak helyzetét nézzük, a kép korántsem ilyen rózsás: „sok az eszkimó, és kevés a fóka.” Először is, a fő célcsoportotoknak tekinthető 18-28 éves nőkre nem csak ti vadásztok, hanem nagyjából mindenki, aki él és mozog – számtalan kortársatoktól kezdve a kapuzárási pánikban szenvedő családapákon át az öreg milliomosokig. Másodszor pedig nálatok sem jöhet szóba mindenki, gondolom, a legtöbben lazán kiszórjátok a lehetséges barátnőjelöltek közül a csúnyákat és/vagy túlsúlyosakat, és akkor még hol vagyunk attól, hogy kompatibilis legyen a személyiségetek, vagy hogy a csajnak milyen szűrői vannak. Egyszóval verseny van, ahol nem elég, ha megfelelő vagy, kifejezetten jónak kell lenned. Néhány tanács a vonzerőd növeléséhez:

1. Ne a nőzés legyen életed legfőbb célja! Legyen egy érdekes hobbid, vagy teljesedj ki a munkádban, a lényeg, hogy legyenek céljaid, és érezd magad jól barátnő nélkül is! Sokat segít ebben, ha intenzívebben szocializálódsz, több emberrel kezdesz barátkozni (ráadásul egy ismerősöd baráti társaságából sokkal nagyobb eséllyel tudsz megszerezni egy nőt, mint ha vadidegeneket vegzálsz szórakozóhelyeken). Egy boldog, kiegyensúlyozott (vagy annak tűnő) ember nagyságrendekkel vonzóbb, mint egy szomorú, megkeseredett fazon. Elrettentő példák a legutóbbi olvasói levelekből: „Ha belegondolok, mindent, amit eddig csináltam, építettem (öltözködés, kondizás, munka már egyetem mellett is stb.), azt csak azért csináltam, hogy megfelelő hátteret építsek egy kapcsolathoz.” „Szerintem külföldön is ilyen rossz a helyzet. Az emberek mindenhol kriplik, és jobb távol tartani magam tőlük.” Hölgyeim, ki érez ellenállhatatlan vágyat, hogy lecsapjon ezekre a fiúkra?

2. A külső igenis számít, főleg az első benyomás kialakulásában. Ez egyfelől rossz hír, mert ha előnytelen arcvonásokkal vagy valami testi fogyatékossággal születtél, akkor az bizony komoly hátrányt jelent. Másfelől viszont jó hír, mert sokat tehetsz azért, hogy jobban nézz ki, adott esetben a kifejezetten kedvezőtlen adottságaidat is tudod kompenzálni vagy elrejteni – legalább annyi időre, hogy a lányt a belső tulajdonságaid is elkezdjék érdekelni. Legyél tehát igényes magadra! Már az is sokat segít, ha előnyösebb frizurát vágatsz magadnak (nem kell feltétlen divatbuziskodni, a legtöbb férfinak jól áll egy kb. egyenletesen rövid haj), megújítod a ruhatáradat (egy-két jó stílusérzékkel rendelkező ismerősöddel konzultálhatsz), szerzel kontaktlencsét, megcsináltatod a fogaidat, nyírod a hónalj-, orr-, fül- és fanszőrzetedet, viselsz parfümöt, stb.

Ha egy kicsit komolyabban gondolod a dolgot, érdemes elkezdened edzeni, hogy véglettől függően lefogyj/megizmosodj (ne nyavalyogj, hogy nincs időd, heti 2-3-szor csak el tudsz menni konditerembe vagy futni a génállományod továbbörökítése érdekében), ezzel párhuzamosan pedig az étrendeden is változtathatsz (fogyáshoz a szénhidrátbevitelt kell csökkenteni, izmosításhoz fehérjegazdag étrend szükséges, stb). Igen, a felsorolt intézkedések többsége pénzbe kerül, de mennyivel jobb befektetés, mint ha elkurváztad volna ugyanezt az összeget.

3. Légy magabiztos és viselkedj férfiasan! Ha nagyon nem megy, legalább tettesd! Légy nyugodt, ne próbálj kényszeresen mindenkinek megfelelni, vállald fel önmagad, ne dicsekedj feleslegesen (de ne is ócsárold vagy sajnáltasd magad), frusztráció helyett elégedettséget sugározz magadból! Ha huszonéves korodban nehézséget okoz a csajozás, akkor nagy valószínűséggel nem vagy elégedett, ilyenkor lép életbe a tanács második fele, tűnj annak!

4. Légy különleges! Persze, könnyű ezt mondani, de nem olyan nehéz kivitelezni sem. A lényeg, hogy legyen valami, amihez az ismertségi körödben (és/vagy a kiszemelted ismertségi körében) te értesz a legjobban, különböztesd meg magad a többiektől, legyél egyéniség! Az a meglehetősen átlagos bemutatkozás, hogy „egy irodában dolgozom, szeretem a focit és az elektronikus zenét” sokkal jobban hangzik, ha a végén van valami olyasmi, hogy „amúgy tudok origami-sárkányokat hajtogatni” vagy hogy „a hétvégéken sziklamászó tanfolyamra járok.” Instant beszédtéma, és még kedvező képet is fest rólad.  Ne féljetek változtatni az életeteken! Ha eddig nem kellettetek sok mindenkinek jelenlegi formátokban, akkor jó eséllyel később sem lesz rátok hatalmas kereslet, ha meg mégis sikerül bezsákolni egy barátnőt, ő úgyis ilyen irányba fog változtatni rajtatok (vagy elhagy titeket, ha nem engeditek neki).

Remélem, segítettem!

Alex

Előttem szóló férfitársaimmal ellentétben én valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva az élet másik, közhelyekkel élve habosabbik oldalát fogtam ki. Mindenki elmondta, hogy nincsenek rossz adottságai, okos, jóképű, művelt, még a kommunikációs képesség is Taigetosz pozitív. Én sem lógok ki a képzeletbeli sorból, max. a magasságom az, ami okot adhatott volna a mélybelökésre, de ez csak a gyengéknek okoz igazi problémát.

A hogyan kerüljünk kapcsolatba a nővel kérdés előtt a nulladik lépés az ismerjük meg önmagunkat című fejezet lehetne. Ismerd meg önmagad, vedd sorra a hibáidat és az erényeidet. Ezeket azért jó, ha ismeri az ember, mert a későbbiekben olyan szituációkat érdemes teremtenie, amiben otthonosan mozog, amiben egyszerűen szólva jó. Ha például a csaj fészbukján azt olvasod, hogy imád pingpongozni, te meg veszettül béna vagy a sport ezen válfajában, akkor valószínűleg nem ezzel fogod kivívni nála a figyelmet. Tehát ne vidd le a pingpong szalonba, mert lealáz, ő lesz „felül” és könnyen elbukhatod a tisztelet kivívását. Az véleményem szerint egyáltalán nem baj, ha a kezdeti „vívd ki a figyelmét” időszakban kicsit mesterkélten olyan szituációkat teremtesz, amiben te vagy az ász, mert ott akkor abban a helyzetben egy komoly magabiztosságot fog ez nyújtani, ami alapvetően imponál a nőknél. A pingpongasztal mögött bénának fogod érezni magad, az önbizalmadat a csaj fogja a sírba rángatni... Ha túljuttok az első lépésen, utána már leviheted a szalonba, örülni fog neki, hogy játszol vele.

Továbbá a 0. lépéshez tartozik az igényesség, a megjelenés, de remélem ezekről nem kell fölöslegesen regélnem. Legyél igényes, a helyzetnek megfelelően öltözz ... egy kicsit, szolidan, de mégis kirívóan.

Akkor térjünk rá a találkozásra. Voltak itt olyan okfejtések, hogy hol is lehet ismerkedni. Nem tudom, kinek miféle gátlásai vannak pl. kocsmában, vagy egy könyvtárban, de őszintén szólva a helyszín valószínűleg sokkal kisebb súlyú, mint például a közeg és a szituáció. Az első és legfontosabb, amikor vadászni indulok, az, hogy gondosan figyelek a megfelelő közeg megteremtésére. Nem jó az például, ha van kiszemelt áldozat, de te buta módon leviszed a legjobb haverjaidat, akik nagyszájúak és elvonják a nő figyelmét rólad. (0. lépés: ismerd meg önmagad. Ha nincs nagy szád, ne vigyél olyat, akinek van, mert ő kerül a fókuszba.)

A közeg nem magától alakul úgy, ahogy szeretnéd, azt meg kell teremteni. Ha nagy a társaság, akkor kezdd el figyelni a nő minden mozdulatát. Figyeld meg, mikor fog kimenni cigizni, vagy mikor hoz egy újabb piát. Amikor ez történik, akkor a közeg mérete csökken, neked pedig nagyobb esélyed lesz a figyelmét megkapni. Továbbá még annyit, hogy a nők nagy százaléka az alfahímekre bukik, így ne a focicsapattal menj le bulizni, mert te leszel a 12. lehetőség, ami nem éppen kecsegtető matematikai szempontból sem.

Amennyiben sikerült megtalálni a megfelelő közeget és belecsöppentek egy szituációba, akkor körülbelül 5 perced van arra, hogy elnyerd a nőt. Figyelni kell minden reakcióját, és könyörtelenül le kell csapni a magas labdákra. Legyél közvetlen, de figyelj arra, hogy ha egy kérdés neki már kínos, akkor azonnal üsd el egy poénnal, és lépj tovább. Példa, ami nemrég történt velem. Hármasban voltunk lent iszogatni (2 pasi egy csaj formációban), mire kollégám így kezdett be a csajnál a 2. mondatban: „És, mennyi idős vagy? 26? És még egyedül vagy otthon a szüleiddel? Nem kínos ez, nem érzed, hogy tovább kéne lépni?” Nos, a lány reakcióján azonnal láttam, hogy „Jézusom, ez egy idióta, mit képzel már…”. A srác persze rá se nézett a csajra, tehát nem is láthatta a reakcióját, így kapásból bukta a továbbiakat, pedig ha leírnám, hogy mennyit keres és mennyire jól szituált, akkor ugye mindenki mondhatná, hogy hááát nem értem, a Sanyinak miért nincs még senkije, pedig a BMW-je alapján szőke bombázóknak kéne az oldalbordájából nőniük.

A lány figyelmének megnyeréséhez sok minden kell, amit sajnos nem lehet tanulni, de alapvetően úgy gondolom, hogy az első 5 percet túl lehet élni különféle praktikákkal. Egy hölgyismerősöm egy közös ebéd után ezt írta nekem: „nagy kópé vagy te!” Nos, remélem mindenki érzi, hogy ilyennek kell lenned! Vagánynak, magabiztosnak. Ehhez kell az optimális közeg (ne legyen ott az, aki mellett feszélyezve érzed magad, legyen kitisztítva a füled, ha ez téged zavar, legyen nálad annyi pénz, hogy kifizesd a kávéját, stb.), meg egy jó 5 percnyi lazaság.

A végén fizesd ki a hölgy rendelését, és ne hagyd ki a legfontosabb lépést: hogyan tovább? A szituációnak megfelelően igyekezz kihozni a lehető legjobb következő lépést. Ha nem láttad rajta a mindent elsöprő vágyat, akkor ne hívd egyből moziba, most lehet, azt mondja okés, de aztán le fogja mondani. Lehet a következő lépés egy újabb kávé a büfében, vagy egy közös munkaút, vagy egy séta ebéd után... tök mindegy, csak az a lényeg, hogy érezze, hogy ott vagy és miatta vagy ott! Ha bevállalod a randit, rákérdezel egy vacsorára és ő visszakérdez, hogy „most akkor randira hívsz?”, akkor nehogy azt mondd, hogy „á dehogy, csak gondoltam…”! Legyél laza és magabiztos: „naná, hogy randira hívlak – ezek után!” És nézz a szemébe jó mélyen. Érezze, hogy udvarolsz neki, és ha kell, nyíltan is vállald ezt!

A következő lépcső a flört. Nem szabad egyből nekiugrani egy nőnek, hogy na cica, enyém leszel a mai éjjel! Ugyan már... Most akkor ribancot akarsz fogni egy éjszakára, vagy egy nőt, akit szeretnél magad mellett tudni jóban-rosszban?! Ha előbbit, akkor ne kerteljünk: odamész, megkérded, mit kér, nincs apelláta, hozod neki, majd bemutatkozol, majd lököd neki, és a végén mondod, hogy indulni kéne lassan. A nálad vagy nálam kérdésre pedig a nálam a nyerő! Ennyi. Ha hosszabb távra tervezel, akkor flörtölj vele. Kezdd el belevésni a tudatába magad. Ezt napról napra kell megtenni, szépen fokozatosan. Az elején elég napi egy szempárbaj, egy laza köszönés, majd később már egy szóváltás, vagy üzenetváltás. A flört pontosan addig tart, ameddig te keresed, és próbálsz a fókuszban lenni. Abban a szent pillanatban, amikor eljön a várva várt helyzet, hogy ő keres téged, akkor bonthatsz egy pezsgőt. Az lesz az a pillanat, amikor már nyeregben érezheted magad, és megkezdheted a védelmi vonal szisztematikus rombolását. Vacsora, mozi, állatkert, séta, rózsa, munkahelyi meglepetés, szerelmes szám küldése, stb...

Ja, és nem esett szó a szexről. Hát igen. Fontos, persze hogy fontos! De ha valaki az első találkozáskor csak erre tud gondolni, az egy idióta. Javaslom, hogy menjen el kurvázni, vagy csak szimplán szerezzen örömet magának! Éreztetned kell egy nővel, hogy férfi vagy, de ha komolyan gondolod, akkor ne ez legyen a fókuszban! Ha rágörcsölsz, akkor bukod az első 5 percet és mehetsz a következő csajszira. A lényeg, hogy légy résen! Mindig minden szituáció magában hordozza a lehetőséget, csak fel kell tudni ismerni és könyörtelenül meg kell ragadni!

Mária

Elég elkeserítőnek tartom, amit egyesek a pártalálás nehézségeiről írnak. Érdekes módon a személyes környezetemben egyáltalán nem szembesülök a problémával, én is és a legtöbb barátnőm, ismerősöm régóta tartó boldog párkapcsolatban élünk. Pedig azt hiszem, elmondhatom magunkról, hogy teljesen átlagosak vagyunk, mind külső, mind belső adottságok szempontjából.

Régebben, amikor még randiztam, azt figyeltem meg, hogy az emberek többsége rendkívül irreális várakozásokkal indul neki a párkeresésnek. Nagyon sok embernek van egy rövidebb-hosszabb listája, és ha az aktuális jelölt nem felel meg valamelyik elemnek, akkor sztornó. Holott nincsen tökéletes ember, sem instant tökéletes társ. Párkapcsolatot, ugyanúgy, mint az összes többi emberi kapcsolatot, építeni kell, ami nem olyan folyamat, ami 2 randi alatt lerendezhető. Nem is tudom megszámolni az alkalmakat, ahányszor azt hallottam, hogy „igen, igen aranyos lány vagy, de…” és a … helyére jött egy szokás, tulajdonság, ami épp nem volt szimpatikus, majd a „de te normális lány vagy, biztos hamar találsz magadnak valakit”. Ezek után a delikvens visszatért a kereséshez, nagyban hirdetve a profilján, hogy manapság nincs normális nő, pedig lehet, hogy már százzal is találkozott, csak valamilyen indoknál fogva egyik se esett át a rostán. Félreértés ne essék, ez most nem, vagyis nem csak a férfiak ellen szól, egészen biztosan megtalálható ez a típus nőben is. Azért ha az ember felpróbál 50-100 ruhadarabot, amiből egyik se tetszik, vagy egyik se passzol méretre, nem biztos, hogy a ruhában kell keresni a problémát. Mert hiába próbálom magam beleszuszakolni a 26-os méretű farmerbe, ha az én méretem 30, nem fog összejönni, ha nagy nehezen mégis, szorítani fog, kényelmetlennek találom és alig várom, hogy levehessem.

Mielőtt az ember elkezd párt keresni, nem árt, ha az ember saját magát megismeri előtte. Mert anélkül, hogy nem tudja az ember, hogy pontosan ki ő, mit akar és ezért mit tud nyújtani, valóban veszett fejsze nyele helyzet áll elő. Amíg az ember maga se tudja, mire vágyik, hogy várhatja el bárki mástól, hogy majd tudja és teljesíti ezeket a vágyakat? Illetve amíg az ember a saját pozitív-negatív tulajdonságaival, egyéb adottságaival nincs tisztában, milyen jogon várja el mástól a tökéletességet?

Ismét saját példával hozakodok elő: reggel felkelek, megnézem magam a tükörben, nem vagyok egy fehérneműmodell-alkat, alacsony vagyok és teltebb, mivel sokat sportolok, nem vagyok elhízva, de mivel ilyen a testalkatom, nem leszek 90-60-90. Valószínűleg a levélíró által középkategóriásnak minősített szintet ütöm meg. És igen, itt már a szóhasználatból is süt az, hogy a levél írója már csak kényszeresen próbálkozik be ezeknél a lányoknál, mert ha ló nincs, jó a szamár is. Ezt pedig a nők megérzik (a férfiak is). A nők pedig nem akarnak olyan pasival összejönni, akiről érzik, hogy csak azért lettek ők a kiszemeltek, mert más nem állt szóba velük. A párommal rögtön éreztem, hogy tetszem neki így, ahogy vagyok, nekem is tetszik a párom úgy, ahogy van, noha objektív szempontból ő se egy David Beckham. Így szeretjük egymást és elfogadjuk a másikat, ahogy van. Ugyanez a helyzet a belső tulajdonságoknál is, tudom mi az, amilyen vagyok és amit képes vagyok neki nyújtani, és tőle sem várok el többet annál, mint amire ő képes. Egyikünk se indult irreális elvárásokkal, csak annyival, hogy megtaláljuk azt, aki hozzánk illik, se többet, se kevesebbet.

A másik olyan dolog, amiben problémát láttam a magukat normálisnak valló embereknél, hogy gyakran két elég szélsőséges irányba ment el a viselkedésük, ami egyébként az itteni levelekben is megfigyelhető. Az egyik típus, aki egyfolytában sajnáltatja magát, hogy ő egyedül van és neki mennyire rossz. Őszintén szólva ez senkinek sem jó ajánlólevél. Persze át tudom érezni, hogy rossz az, ha az embernek nagyon hosszú ideig nincsen senkije, nekem se volt sokáig, ettől az én életem még nem állt le és fantasztikus éveket tudhatok a hátam mögött, akkor is, ha éppen egyedülálló voltam. Egy embert nem csak az határoz meg elsősorban, hogy van-e párkapcsolata, ott vannak a barátok, a család és rengeteg jó élmény, amit éppen pár nélkül is ki lehet élvezni. Sokkal szimpatikusabb egy olyan ember, aki arról mesél, milyen jó programjai voltak nyáron és mennyire jól érezte magát egyedül is, mint az, aki fél órás panaszáradattal kezdi arról, hogy otthon ült egész nap, mert neki nincs senkije, és akkor ő már az utcára se akar kilépni. Nőben ez a fajta még esetleg minden hétvégén szétteszi a lábát egy vadidegen embernek, majd másnap reggeltől totál depressziós hogy „ennek is csak arra kellettem, és minden pasi szemét és kihasznál”.

A másik típus, aki annyira odáig van azzal, hogy normális, hogy felül a magas lóra. Nőben, azt hiszem, erre mondják, hogy igazi jégkirálynő-fazon. Férfiakban csak szimplán bunkó. Mindenesetre egy kapcsolat egyenlőségen alapul és senkinek nem szimpatikus, ha akivel randizik, arrogáns és lenéző vele szemben, és folyton azt hangoztatja, hogy ő az álomcsaj/álompasi, és amúgy az összes férfi és nő egy idióta.