horoszkóp

Az első randis szex miatt nem lehet jövőnk

2013.03.15. 14:50

Az utóbbi időben szinte kizárólag csak olyan pasikról írtok, akik lelépnek/megcsalnak, vagy olyan kapcsolatokról/randikról, amik nem működnek, kudarcba fulladnak. Ez inspirált engem a történetem megírására” – a Matild álnevet kapta tőlünk az a levélíró, aki a fenti sorokkal vezette be mondandóját. Matild és Kristóf sztorija azzal a többé-kevésbé általánosan elfogadott nézettel kezdődik, hogy egyéjszakás kapcsolatból nem lehet rendes kapcsolat, igazi szerelem. Először úgy tűnt, hogy Matild és Kristóf esetében is bejön a papírforma, de aztán jöttek a váratlan fordulatok, a részletekért olvasson tovább! Természetesen továbbra is várjuk az olvasói leveleket, ha ön is elmesélné egyéjszakás kalandját, kapcsolata történetét vagy bármi egyebet, kérjük, írjon a Randiblog email-címére!

3 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg az egyik népszerű társkereső oldalon. Én nem sokkal egy semmi esetre sem fájdalmas szakítás után jártam, míg Kristóf már hosszú ideje keresett magának párt (fiatal kora ellenére) az interneten. Két hétig csak levelezgettünk, és csevegtünk mindenféle fórumon, és 2 hét után végre találkoztunk. Engem már a beszélgetések alatt hatalmába vett az a bizonyos rózsaszín köd, és Kristóf részéről is ugyanezt éreztem. Szóba került természetesen a szex is, ám mivel egyikőnk sem hisz a szexből szerelemben, ezért elzárkóztunk attól, hogy az első randin egymásba bonyolódjunk.

Elérkezett a mi első találkozásunk, ahol az első pillanattól kezdve jól alakultak a dolgok, nagyon jól éreztem magam vele, beszélgettünk, igyekeztünk egymást megismerni. Szép lassan eljutottunk az első csókig, és onnantól felgyorsultak az események. Engedve vágyainknak, végül az ágyban kötöttünk ki, egy azóta is felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt. Gondoltam én naiva, ez nem változtathat a dolgon, továbbra is többre vágyom a sráctól, ám reggel jött a hidegzuhany: úgy gondolta, hogy az első randis szex miatt nem lehet jövőnk, nem vagyok alkalmas egy kapcsolatra, mert megbízhatatlan ösztönlény vagyok. Porig alázva éreztem magam, de a fejembe vettem, hogy bebizonyítom neki, hogy nekünk igenis lehet jövőnk. Így is lett. Talán kellett az, hogy eleinte pióca módjára ragaszkodjak hozzá, folyamatosan randit kérve tőle. Engedett is a dolognak, mígnem szépen lassan ott tartottunk, hogy eltelt fél év, és még mindig csak „találkozgattunk”. Én bemutattam őt, mint a pasimat, ő engem pedig mint „egy lányt”. Hogy mi történt aztán, nem tudom. Azon kaptam magam, hogy ajándékokat kapok tőle, bókol, egyre több időt töltünk együtt a lakásán kívül is. Ezen felbátorodva, és pár pohár bornak köszönhetően kibukott belőlem minden érzésem. Szerelmet vallottam neki, elmondtam, hogy ez már részemről az eleje óta nem az, amit ő gondolt, én nem csak szeretőnek tartom őt, hanem A PASI-nak. Nem várt reakciót váltottam ki belőle, ugyanis annyit mondott, hogy akkor ezt itt és most be kell fejeznünk. Ő nem érezte ezt. Kétségbe estem, és tudtam, el kell engedni, elvégre nem ő az egyetlen pasi a világon, és találhatok én olyat is, aki nőként néz rám. Innentől kezdve fordult a kocka. Neki lett egyre fontosabb, hogy tudjunk találkozni, ő akart velem vacsorázni, moziba, baráti társaságba járni. Azt gondoltam, „igen, Kristóf, most megmutathatod, hogy érző férfi vagy!”

Átalakult a kapcsolatunk. Sosem beszéltünk érzésekről, én fülig szerelmes voltam továbbra is, míg ő mereven elzárkózott minden érzéstől. Egyszer csak elém állt, és azt mondta, szeret. Nem szerelmes, azt nem tudja, milyen, de szeret úgy, ahogy még soha senkit. Ekkor jöttem rá, hogy valószínűleg az elejétől fogva érzett valamit, különben nem csinálta volna végig az első egy éves cécót. Száguldoztak a napok, hetek hónapok, időközben sokminden kiderült előző barátnőkről, akik összetörték az egyébként férfi létére igen érzékeny szívét, így felnyitotta a szemem. Elkezdtünk érzésekről, érzelmekről beszélni, sírtunk és nevettünk együtt, és lassacskán teljesen magamba bolondítottam.  A történethez még annyi hozzátartozik, hogy jelenleg már együtt élünk, megkérte a kezem, az életét is leélné velem. Jövőre tervezzük a lagzit, és aztán családot is.

Minden nőnek kívánom, hogy az ő hercege is maradjon a lovon, vagy ha el is vágtat, a mese végén visszatérjen, és mint bármelyik tündérmesében, éljenek együtt boldogan, míg meg nem halnak, vagy még azon is túl.

Remélem kedves nők, lányok, ti sem hagyjátok majd futni azt a herceget, aki miatt nyilván nem végleg, de egy kicsit képesek lesztek a saját egótokat háttérbe szorítani, hogy aztán a lehető legnagyobb magasságokba emeljen benneteket párotok dicsérő szava.