Öt dolog, amit ne csináljon szakításkor

Szakítani akkor sem könnyű, ha a felek pontosan tudják, hogy kapcsolatuk nem működik, mert, ugye, ott a megszokás, a kényelem, a befektetett idő, pénz, energia, érzelem. És egyébként is, külső szemlélők szemében akár menekülésnek is tűnhet. Ha azonban mégis rászánta magát a lépésre, íme öt tipp a Telegraphból, hogyan ne csinálja.

1. Ne dobja ki a másikat magyarázat nélkül, hiszen joga van tudni, miért jutott arra a döntésre, hogy véget vet a kapcsolatuknak. A legjobb, ha tisztán, világosan, de kegyetlenkedés nélkül közli, hogy nem boldog benne, és úgy döntött, lezárja. Érdemes felkészülni arra, hogy a másik fél dühös lesz, esetleg megpróbál zsarolni vagy hibákat sorol fel. Ne menjen bele a játszmába, sokkal tisztességesebb, ha azt mondja el, önnek miért nem volt jó a kapcsolatuk.

2. A másikra nyomni a döntést a legegyszerűbb, hiszen akkor nem mi mondtuk ki, ő jutott erre. Erre többféle eszköz létezik: idetartozik a kegyetlenkedés, a közönyösség, a megcsalás (ha kiderül, majd véget vet a másik a kapcsolatnak). Egyik sem tanácsos.

3. Elterjeszteni, hogy ennek már vége van. Ugyan a párjával még nem beszélte meg, közös barátaiknak, családtagoknak már azt mondja, biztos, hogy ez a kapcsolat már nem működik, tulajdonképpen magában már le is zárta, és tán még a Facebookra is posztolta. Dühöt, bosszúvágyat válthat ki a másikban az ilyenfajta információszerzés, és egészen biztosan nem lesz békés az elválás.

4. Bár elhangzott, hogy a kapcsolatnak vége, továbbra is olyan smseket küld korábbi partnerének, mintha még lenne esély a közös jövőre. Különösen kegyetlen ez olyan helyzetben, amikor a másik fél minden porcikájával tiltakozott a szakítás ellen. Ugyanide tartozik a szexuális kapcsolat fenntartása a másikkal úgy, hogy ő még azt reméli, ezzel majd újraélesztheti a kapcsolatot, vagy ha nem is, legalább nem veszíti el teljesen.

5. Mellőzze az olyan közhelyeket, mint a „nem a te hibád, velem van baj”. Ezekben a feleletekben nincs meg a válasz arra a kérdésre, hogy miért lett vége, a másik pedig úgysem fog hinni nekünk. Viszont szinte garantáltan magát fogja hibáztatni a történtekért.

Akkor hogyan?

Petra Boynton pszichológus-szexuálpszichológus a Telegraph cikkében azt mondja: a legjobb, ha előre átgondoljuk, esetleg leírjuk, mit akarunk mondani a beszélgetés során, hogy ne kavarodjunk bele. Ezzel attól is megóvhatjuk magunkat, hogy a másik védelme érdekében túl bő lére eresszük a mondanivalónkat, esetleg a beszélgetés közben elsikkadjon a lényeg. A pszichológus azt tanácsolja: konkrétan, de személytelenkedés és kegyetlenkedés nélkül közöljük a lényeget egy olyan helyen, ahol kettesben lehetünk. Legyünk empatikusak, de legyünk tisztában azzal, hogy döntésünk fájni fog a másiknak. Egészen biztosan felmerülnek majd kérdések – ezekre, amennyire tudunk, válaszoljunk őszintén és egyértelműen. A pszichológus szerint előfordulhat, hogy a másik fél támadni kezd, vagy arra próbálja felhasználni a beszélgetést, hogy megmutassa, meg tud változni. Ilyenkor nyugodtnak kell maradni, int a pszichológus, hozzátéve, hogy a beszélgetés során következetesen, újra és újra vissza kell térni a lényegre, vagyis arra, hogy szeretne véget vetni a kapcsolatnak.

Amennyiben közös vagyon, gyerek, kutya, jogi kapcsolat van a két fél között, érdemes előre átgondolni, hogyan menedzseljük a dolgokat, ha konkrét tervünk van, azt se habozzunk megosztani a másikkal. A fentiek nem vonatkoznak az olyan kapcsolatokra, ahol családon belüli erőszak jelentkezik. Utóbbi esetben érdemes a segítő szervezetek mellett családok, barátok segítségét kérni a kilépéshez.