Mai levélírónknak a Glória álnevet választottuk. Ő egy egyetemista lány, de nem az egyetemi csajozás témájába kapcsolódott be beszámolójával, hanem például Vilmához hasonlóan leírta eddigi szerelmei történetét. Sőt, Glória is a mexikói szappanoperák drámai fordulatait véli felfedezni saját életében, de rajta sem csodálkozunk, hiszen történetében tényleg van lázadó kamaszlány és rosszfiú, sőt, bosszúnumera is más pasijával. De persze jobb az ilyet első kézből hallani, ezért nem is mesélünk el mindent a bevezetőben, maga a levél alább olvasható. Ha hozzászólna vagy elmesélné saját élményeit, kérjük, írjon nekünk egy emailt! A Randiblog címe a blog jobb hasábjának tetején is szerepel, de ide is kattinthat érte.

„20 éves egyetemista vagyok. Hosszú utat jártam be rövid idő alatt, amíg buta tinilányból (remélhetőleg) felelősségteljes emberré váltam. Régebben én voltam a csendes, kedves kövér lány, aki mindenkinek segít, de nem veszik egy kalapba a többi lánnyal. Aztán egy piszok nagy (viszonzatlan) szerelmi csalódás után megelégeltem az egészet, és külsőleg-belsőleg megváltoztam. A mai napig nem vagyok egy sztáralkat, de ennek ellenére ez a fiúkat sosem zavarta, mindig elértem, amit akartam.

A legkisebb vagyok 3 testvér közül, édesanyám mindig porcelánbabaként vigyázott rám; 18 éves koromig sehova sem mehettem. Ezután robbanásszerűen a „fejembe szálltak” a hormonok: sok csapkodós, hisztis veszekedés után végre eljárhattam szórakozni. Rendesen belecsaptam a lecsóba, egy érzés mindig azt sugallta, le vagyok maradva, be kell pótolnom a lemaradásomat a kortársaimmal szemben. Nem vágytam kapcsolatra, semmit sem tudtam a fiúkról, nem tudtam elképzelni magam senki mellett.

Aztán jött a hidegzuhany: 18 évesen, egy alkoholmámorban úszó születésnapi buli alkalmával elvette a szüzességem egy nálam 10 évvel idősebb, a hódításairól híres „rosszfiú”, aki mellesleg előtte pár hónappal a legjobb barátnőmmel randizott. Visszatekintve olyan, mint egy mexikói szappanopera…  Utána a „barátnő” vissza is adta a kölcsönt, a szemem láttára feküdt le egy szívemnek kedves fiúval. És ő is szűz volt, az ártatlanságát áldozta be a „bosszú” kedvéért. Ennyit a női becsületről és a barátságról, néha igazán szemét libák tudunk lenni.

Az én esetemről csak annyit, hogy az első alkalom során az óvszer elszakadt, mehettem titokban esemény utáni tablettáért, gyűlöltem hazudni otthon, de nem értették volna meg. Egy idő után érzéketlen szexmániássá váltam, csak „arra” mentem, magamat sem tartottam/becsültem annyira, hogy többre vágyjak. Kis idő elteltével és sok „élménnyel” a hátam mögött feladtam, megcsömörlöttem, hátat fordítottam az egésznek. Igaz a közhely: az ember előbb magával „legyen jóban”, csak így tud akárki másra rátalálni. Nekem is kellett pár csendes, nyugodt hónap, amíg csak magamra figyeltem, megszerettem ezt a megcsorbult kis lelket.

Megérte, hiszen derült égből villámcsapásként ismertem meg a mostani párom (annyi leckét kaptam odafentről, hogy távkapcsolatban vagyunk kénytelenek élni, de jó kis feladat, végre bizonyíthatom magamnak, tudok hűséges lenni), végre tudom, milyen az, amikor igazán szeretek és szeretnek, milyen tartozni valakihez. Még fiatal vagyok, de más ember lettem, nem hiányzik a sok hülyeség, amit csináltam. De egyet sem bánok közülük, mert általuk lettem az, aki ma vagyok.”