Az amerikai CBS News szállított egy megdöbbentő sztorit a minap. A főszereplő évek óta járja a világot egy cirkusszal, különleges testi adottságát ugyanis showműsorokban mutatja be, sőt blogot is ír róla. Valószínűleg nem sokan irigykednek rá: nő létére szakálla van. 49 éves, Németországban született, és 10 éve szingli, de úgy érzi, most már van annyi önbizalma, hogy elkezdjen pasizni.

A kizárólag keresztnevéről ismert nő 28 évvel ezelőtt szülte meg fiát, és nem sokkal a szülés után kezdett el nőni a szakálla. Természetesen orvoshoz fordult, mert arra gyanakodott, hogy valami súlyos hormonzavar jele, hogy kinőtt a szakálla. Az orvosok viszont megállapították, hogy semmi komoly baja nincs – mármint ha az nem egy komoly baj önmagában, hogy egy nőnek szakálla nő. Valószínűleg örökölte a hajlamot.

Mariam természetesen évekig szedte a szakállát reggelente, 10 év után úgy tűnt már neki, hogy rendesen kecskeszakálla lehetne, ha nem csipeszezéssel kezdené a napot. A főbaj az volt, hogy a rendszeres szedés irritálta a bőrét, sőt, több szőrszál benőtt, így Mariam álla nagyon problematikus terület lett, idegenek gyakran azt hitték, hogy elesett, azért olyan vörös-sebes az álla. Megpróbálkozott a végleges szőrtelenítéssel, de a szakáll visszanőtt.

Mariam 2008-ban egyedülálló volt és hozzá munkanélküli is, ekkor döntött úgy, hogy abbahagyja a szőrszálak húzkodását, és hagyja kinőni a szakállát. Ekkor kezdett el blogot is írni arról, milyen nőként szakállal élni. Természetesen azonnal jöttek a trollok, akik zaklatni kezdték az interneten keresztül, sőt, Mariam családjában is voltak, akik beszóltak, kezdve például a hölgy édesanyján. Paradox módon azonban az élmény mégis pozitív módon változtatta meg az életét, hiszen a kellemetlenkedők mellett olyanok is voltak sokan, akik kiálltak mellette, és azt mondták, hogy „bátor és inspiráló”, ahogy el tudta fogadni saját magát.

Mariam ekkor a szakállával együtt beállt egy cirkuszba, hogy így is megmutathassa magát az embereknek, és persze a blogja mellett minden médiaszereplést elvállal, amit tud, köztük a fentit is az amerikai televízióban. Azt mondja, szexinek érzi magát, és végre van önbizalma, most már nem változtatna magán, ezért 10 év egyedüllét után újra kész egy kapcsolatra. „Most már jobban ismerem magam” – nyilatkozta, bár azért vannak fenntartásai a potenciális kérőkkel kapcsolatban. „Mindig vannak fétises emberek, akiket esetleg csak a szakáll vonz, de ez csomó dologgal van így, ennyi erővel lehetnék szőkenő is.” Reméljük, sikerül neki megtalálni a szerelmet.

Mellesleg pont fél éve volt, hogy egy másik szakállas lány lett az internet sztárja egy időre, ő ráadásul szikh vallású, és egy repülőtéren fotózta le valaki suttyomban, aztán feltette a képet a netre, ahol az persze vírusként terjedt. Aztán jelentkezett a turbános-szakállas lány, és ilyeneket mondott: „igen, megkeresztelt szikh nő vagyok, arcszőrzettel. Igen, tudom, hogy sokan azt se tudják megállapítani, hogy milyen nemű vagyok, és azt is tudom, hogy máshogy nézek ki, mint a legtöbb nő. De a megkeresztelt szikhek hisznek a test szentségében – a testünk ajándék a [mellesleg nemtelen] Istenségtől, és annak, hogy alávetjük magunkat az isteni akaratnak, része az is, hogy a testünket érintetlenül hagyjuk. Ahogy egy gyerek nem dobja el az ajándékot, amit szüleitől kapott, úgy mi szikhek sem vetjük el a testünket, amit kaptunk. Ha csak azt hajtogatjuk, hogy „én, én, én”, és változtatunk ezen a test-eszközön, azzal gyakorlatilag az egónkban élünk és távolságot hozunk létre saját magunk és a bennünk lévő istenség között.”

Ön mit szól a szakállas nőkhöz?

Hozzátette ezt is arról, hogy miért él nőként szakállal: „az értékrendem és gondolataim és cselekedeteim értékesebbek a testemnél, mert tudom, hogy a testem végül hamuvá lesz, akkor meg minek foglalkozzak vele annyit? Ha meghalok, senki nem fog emlékezni arra, hogy néztem ki, sőt, még a gyerekeim is elfelejtik majd a hangomat, lassanként minden fizikai emlék eltűnik. De a hatásom a világra és a hagyatékom megmarad: és azzal, hogy nem a testi szépséggel vagyok elfoglalva, van időm a belső értékek ápolására, és remélhetőleg arra tudok koncentrálni, hogy változtassak a világon és segítsem a haladást, ahogy tudom. Úgyhogy nekem nem az arcom a fontos, hanem a mosoly és a boldogság, ami mögötte van.”