horoszkóp

Mindenvivő nászajándék egy anyától a fiának

2013.04.18. 14:35

Borzasztóan nehéz jó nászajándékot adni, főleg szülőknek nem egyszerű brillírozni, amikor a saját gyerekük nősül meg vagy megy férjhez. A Redditen lett méltán borzasztóan népszerű az a poszt, amiben egy ’86-os születésű vőlegény meséli el, mit kapott nászajándékba az édesanyjától. Az ajándék teljesen egyedi és személyre szabott, megható is, vicces is, és még jól is néz ki. Az egyetlen baj ezzel a nászajándék-ötlettel, hogy azt a részét, amitől annyira jópofa és egyedi, azt pont nem lehet lenyúlni, annyira szorosan kötődik a család múltjához. Ha önnek idén nyáron szintén meg kell majd ajándékoznia egy házasulandó párt, azért talán mégis tud ihletet meríteni ebből a posztból egy jópofa, mégis értelmes nászajándékhoz.

A teljes történet ott kezdődik, hogy ez a bizonyos anyuka mindig eltette, amit kisfia benne hagyott a szennyes nadrágjainak a zsebében. Mosás előtt ugye át kell nézni a zsebeket, és ha a kissrác zsebében ottmaradt valami, az édesanya meglehetős szigorral fogta a talált tárgyat, és beletette egy zárt befőttesüvegbe egy polcra, ahonnan a fiú nem tudta többet kiszedni. Nyilván az volt a nevelő szándék ebben, hogy a kissrác megtanulja, hogy a ruhákat kiürített zsebbel kell kidobni a szennyesbe, de ahogy elnézzük, a dolog nem igazán ért célt, tekintve, hogy az évek során rengeteg minden jött össze.

Kattintson a fotóra a többi képért!
Kattintson a fotóra a többi képért!
Fotó: imgur.com

Eleinte, amíg a fiú nagyon kicsi volt csak botok, kövek és üveggolyók kerültek elő a mosnivalóból, később viszont következtek a kamaszokra jellemző tárgyak, játékok, jojók, befőttesgumik, gombok, pénz, stb. Sőt, a későbbi vőlegénynek néha még az egyetemi évek alatt is az édesanyja mosta a ruháit, legalábbis akkor, amikor a kollégiumból néha hazalátogatott. Kiskorában nagyon vágyott arra, hogy a befőttesüvegből visszaszerezhesse a cuccait, de nem ért fel odáig – aztán mire nagyobb lett, elfogadta, hogy ez az élet rendje, ha valamit benne hagy szennyes ruhája zsebében, azt az anyuka lenyúlja. Ennek megfelelően az évek során állandóan gyűltek az üvegben a tárgyak, a kissrác meg eleinte nem tudta, aztán meg már nem is akarta visszaszerezni a dolgokat, amiket a zsebében felejtett.

Az ifjú vőlegény így írja le, hogy végül mi lett ezzel a bizonyos üveggel: „évek teltek el, és teljesen megfeledkeztem róla, múlt májusig. Megnősültem, és a próbavacsorán, amikor a szüleim felálltak köszönőbeszédet mondani, anyukám előhúzott egy nagy ajándékzacskót az asztal alól. Először is elmesélte, hogy az évek során mindig gyűjtötte a zsebemben maradt dolgokat, és ekkor azt gondoltam, hogy „most megkapom a befőttesüveget!”, és már a beszéd közben elérzékenyültem. Amikor vége lett, kinyitottam a zacskót, és azt találtam, hogy nem csak úgy megkapom a befőttesüveget, hanem lámpa formájában kapom meg (és igen, úgy oda van rögzítve a lámpa teteje, hogy most sem tudom kinyitni).