Befizetlek és együtt lehettek a hátsó ülésen

„Jó ideje olvasom a Velvetet és a randis sztorikat is mindig át szoktam bogarászni. Végre rászántam magam, hogy beküldjem én is az egyik történetemet, amiben túlzás nélkül állíthatom, minden benne van” – írja Péter levele bevezetőjében. A hihetetlenül meredek sztori tényleg bővelkedik az extrém, illetve vígjátékokból ismerős fordulatokban, könnyen megbotránkozók párna mögül olvassák! Ha önnek is van hasonló sztorija egy rémálomba fordult – dupla vagy sima – randiról, kérjük, írja meg a Randiblog email-címére!

„Kezdjük azzal, hogy férfi vagyok, de a saját nemem jobban érdekel, mint az ellenkező. A normális(nak mondott) emberektől való eltérésem ebben ki is merül. A fene gondolta, hogy a leginkább ez lesz az, ami megnehezíti a kívánt célszemély meglelését... Ugyanis a melegek szeretnek a róluk undorral alkotott társadalmi elvárásoknak megfelelni, és az életüket a szexualitásukra építeni alapként. Ez határozza meg, hogy kikkel barátkoznak, hogy öltöznek fel, milyen zenéket hallgatnak, hova járnak szórakozni, hogy viselkednek, hogyan ütnek nyélbe egy kapcsolatot. Nálam ilyesmi nincs, az én szexualitásom csak kis része, de nem alapja az életemnek.

Azt szoktam mondani, hogy a férfi-női kapcsolatnál csak egy rosszabb van; a férfi-férfi kapcsolat, mert az abban részt vevő, javarészt tesztoszteron agyalapon gondolkodó felek száma kettő. A legtöbb esetben ez egyenlő a dominanciaharccal, és a minden nap mással kell kefélnem (kapcsolatban is) alapfilozófiával.

Egy szexpartnerkereső újságban adtam fel hirdetést évekkel ezelőtt próbaképpen (mára az internet gyakorlatilag likvidálta ezeket). Meg is feledkeztem róla, így három hónap múlva a meglepetés erejével ért, hogy az egyik bevásárlóközpontban bérelt postafiókom teli volt levelekkel. Szerencsére az elsőként kibontott levél azzal nyitott, hogy hol olvasta az illető a hirdetésemet, így rögtön nyugtázhattam is, hogy melyik lapban megjelentről van szó, és hogy náluk 3 hónap az átfutási idő, míg megjelentetik.

A leveleket elolvastam, és a tartalmuk alapján kettőt választottam ki közülük, írójukkal felvettem a kapcsolatot. Pár nap múlva találkoztam Patrikkal. 29 éves, sportos srác volt, levelében kiemelte, hogy párbajtőrözik. Találkozónkon elmondta, hogy egy buliban túl sokat ivott, és ott elégített ki először orálisan egy férfi. Sokat vívódott aztán magában heteró lévén, majd úgy döntött, hogy teret ad ennek az egésznek az életében. Itt kerültem én a képbe. Jót beszélgettünk, és mikor elváltunk egymástól, azt mondta nekem, hogy rám bízza a folytatást. Nem árultam zsákbamacskát, említettem neki, hogy van egy másik jelöltem is, másnap vele fogok találkozni. Utána elköszöntünk egymástól.

Pongrác szintén 20-as éveinek a végén járt, levele alapján biszexuális, sportos, jóképű, vállalkozó. A levele végére odabiggyesztette, hogy „szórakozni az időm drága”, ami eléggé imponált nekem. Többször beszéltünk telefonon a találkozó előtt, elmondta, hogy még senkivel sem beszélgetett ennyit és ilyen jól látatlanban. Itt kezdtem először értetlenül nézni magam elé, mert szerintem semmi különös nem volt ezekben az eszmecserékben.

Pongráccal való randim napján korán reggel egy nagyon jó barátnőmmel találkoztam. Éppen sétálgattunk, mikor megszólalt a telefonom. Patrik volt. Megbeszéltük, hogy én fogom keresni, vajon mit akarhat – morfondíroztam magamban, mikor felvettem a mobilt.

– Szia Patrik! Mit szeretnél?

– Szia Péter! Nem akarlak zavarni, de valamit muszáj elmondanom. Te is őszinte voltál velem, én is az leszek. Nekem is van másik találkozóm. Ma találkozom egy jóképű, sportos ürgével, Palival, aki hoz magával egy másik srácot is a találkozóra, akivel szintén akkor találkozik először. Én még nem voltam ilyen dupla találkozón, szeretném, ha elkísérnél.

(Hatásszünetet tartottam.)

– Figyelj Patrik! Az ötleted meglehetősen szokatlan, ráadásul mondtam neked tegnap, hogy ma este én Pongráccal találkozom.

– Na de akkor is! Gyere már el velem légyszi! – erősködött. Tudom, hogy találkozód van, de rázd le a srácot vagy mit tudom én...

– Patrik! Tételezzük fel, hogy ma veled találkoznék, és egy másik randi miatt lepattintanálak, neked jól esne? Patrik itt elnémult aztán, egymásnak kölcsönösen sok sikert kívánva lett vége a beszélgetésnek.

Eljött az este. Pongrácot vártam a postafiókom előtt némi aggodalommal. Ugyanis odaszólt mobilon az érkezése előtt, hogy többek között arról fogom megismerni, hogy szálanként lesz zselézve a haja (na itt megjelentek az első ráncok a homlokomon). Könnyedén meg is ismertem erről, és találkozásunk pillanatában meg is állapítottam, hogy a levelében jóképű kitétel az inkább egy erős önbizalomról tanúskodik. Kisétáltunk az épületből, és beültünk a kocsijába, majd megkérdezte tőlem, hogy hová menjünk. Ötletem éppen nem volt, így végül abban maradtunk, hogy döntsön ő. Erre kisvártatva a Népligetbe hajtott az élvezeteket halmozandó, és miközben dumáltunk, elkezdte stírölni a bájaikat az út mentén kínáló férfikurvákat.

– Látom, az tetszik neked, mutatott az egyikükre, akit hosszabban megnéztem. Ha van kedved, akkor befizetlek és együtt lehettek a hátsó ülésen – tette hozzá természetesen.

– Te meg vagy húzatva, mondtam neki, én azért vagyok most itt, hogy téged ismerjelek meg – mondtam neki. Aztán szépen beszélgettünk oda-vissza furikázva a kurvák között mélyromantikusan, míg egyszer csak felém fordult és közölte, hogy nagyon szívesen maradna még velem, de lesz még egy randija. Egy jóképű, sportos ürgével, aki hoz magával egy másik srácot, akivel szintén akkor találkozik először.

Hirtelen belémhasított a felismerés. Figyelj csak! A jóképű, sportos ürgét nem Palik hívják véletlenül? A másik srácot meg Patriknak?

– Honnan tudod? – kérdezett vissza csodálkozva.

És elmeséltem neki az előző napi összefutásomat Patrikkal. Záporoztak Pongrác kérdései. Szerinted én bejönnék Patriknak? És nekem ő? Én pedig Paliról szerettem volna többet tudni. Pali a hirdetésemre jelentkezett – mondta Pongrác. 28 éves, jóképű, sportos ürgének mondta magát. Beszéltem vele telefonon, ott már azt mondta, hogy 36 éves, és hogy enyhe járáshibával rendelkezik. Kitört belőlem a röhögés.

–Látatlanban már 8 évet öregedett? – kérdeztem vissza. Akkor valójában lesz vagy 50 és az az enyhe járáshiba meg szerintem minimum mankó, de inkább tolószék.

Na akkor döntöttem el, hogy a reggel elutasított hármas randira mégis elmegyek, ha már így alakult, de Pongráccal. Kíváncsi voltam, hogy nézhet ki valójában a titokzatos Pali, akit még egyikünk sem ismert. Pongrácot pedig megkértem, hogy ne szóljon hogy a kocsiban vagyok, nem akarom, hogy szegény Patrik meglepődjön. Persze azt telefonon elárulta, hogy nem egyedül jön.

Egy benzinkútnál találkoztunk. Előtte megkérdeztem Pongrácot, hogy mi lesz akkor, ha Pali olyan, mint amilyennek az eddigi tapasztalatok alapján várom. Óóó, akkor gyorsan elküldöm a fenébe – válaszolta magabiztosan Pongrác.

Láttam, ahogy messziről gyalogszerrel közeledik valaki felénk. Előbb apró pontként majd egy ollózva közlekedő emberként. Az enyhe járáshiba egy kb. 45 fokban kilendülő láb gazdájához tartozott, akinek ott virított a kezében a mankó.

– Ezt nem hiszem el! – szisszentem Pongrác fülébe, majd Pali a kocsihoz lépett. Úgy nézett ki, mint megboldogult Walter Matthau, miután átlépte a 60. életévét.

– Sz'asztok srácok! – vetette oda magabiztosan. Mindjárt megjön Patrik, hozom a kocsimat, és felmegyünk hozzám – folytatta. Már minden elő van készítve.

Pongrác a meglepetéstől kissé zavarba jött, én meg felnevettem. Még fel sem eszméltünk a sokkból, amit Pali megjelenése és fellépése váltott ki, mikor megérkezett Patrik.

A helyzetet fokozandó ekkor Pongrác kiszállt a kocsiból, és miután Patrik Pali látványától megdermedt és elvörösödött (az meg közben folyamatosan azt szajkózta, hogy „na, már itt van mindenki, akkor mehetünk hozzám, srácok?”), megállapodásunkat megszegve odalépett hozzá, és közölte vele, hogy „van ám valaki a kocsimban, akivel már találkoztál”. Patrik idegesen nyitotta ki a kocsiajtót, és mikor meglátott, elfehéredett.

– Szia! Te, te.. itt? Igen – mondtam. Kiderült, hogy a másik srác, aki Palihoz jön, Pongrác, illetve neki te, így minden adott volt, hogy a benneteket közös láncszemként összekapcsoló emberkét is megnézzem.

Patrik remegett. – Ó..óó, én, én – habogott, mindig ettől féltem. Közben Pali odalépett hozzá, és a kocsijába invitálta, hogy végre mehessünk hozzá.

– Nem, nem, köszönöm, én most hazamegyek – folytatta. – Még beszélünk – intett felém és elviharzott.

Többet a büdös életben nem fog hirdetésre válaszolni, sem feladni sajátot – gondoltam magamban.

– Sajnálhatod, nem tudod, mit hagysz ki – szólt utána faarccal Pali.

– Gondolom, biztos élvezetes lehet a mankós szex – böktem oldalba Pongrácot.

– Na, srácok, megyünk? – fordult felénk Pali.

– Én inkább még vele beszélgetnék – mutatott rám Pongrác.

– Sajnálhatjátok, nem tudjátok, mit hagytok ki – ismételt ezúttal többes számban Pali, beült a kocsijába és elhajtott.

Utána Pongráccal kettesben egy bő fél órában kiveséztük ezt a remekbe szabott találkozót, majd kivitt az állomásra és elbúcsúztunk egymástól. Én felszálltam a vonatra, amin az esti órák ellenére elég sokan voltak. Ez sem tudott azonban visszatartani attól, hogy a legjobb pillanatokat visszaidézve kitörjön belőlem a röhögőgörcs. Három órán keresztül röhögtem az egészen, már mindenem fájt, de abbahagyni nem tudtam. Nem érdekelhetett, hogy emiatt ki néz hülyének.

A tanulságokat mindenki vonja le maga. Az egész sztoriban benne van a partnerkeresés alfája és omegája (az „eltitkolom, hogy másokkal is találkozom”-tól a „hazudok magamról mindent, ami belefér, hogy összejöjjön valaki”-ig). Volt egy fontos tanulsága is számomra az egésznek. Ha elveimmel ellentétben beleegyezem Patrik aznap reggeli ajánlatába, és hamar lerázom Pongrácot, akkor egy fél órával később viszontláthattam volna újra, és szénné égett volna a fejem, hogy őt gyakorlatilag azért ráztam le, hogy aztán újra találkozzunk.

Még rengeteg történetem van, de ez az egy annyira kiemelkedik a sokból, hogy ma is úgy gondolok vissza rá, hogyha nem velem történik, akkor el sem hiszem. És továbbra is keresem azt a szimpatikus férfiembert, akivel egy szorosabb barátságban színesíthetnénk egymás életét.”