Legtöbb esetben a nők panaszkodnak arra, hogy az első randit mennyire elbénázzák a pasik, innentől kezdve pedig nincsen könyörület, hiszen él a mondás: az első benyomás a fontos, aszerint kell dönteni. Erre most két olvasónk rácáfol: mindketten jó előre leírták a férfit, és az első találkozó se sikerült túl fényesre. Mégis adtak újabb esélyt, és egészen jól alakultak végül a dolgok. Ha van hasonló sztorija, írja megnekünk a Randiblog email-címére!
"Nem az, hogy nem tetszett, csak egyszerűen nem volt az én stílusom" - kezdte levelét Marietta. "A neten ismerkedtünk össze, és onnantól kezdve nem volt megállás, folyamatosan írogatott. Mivel láttam a képeken, biztos voltam benne, hogy köztünk soha nem lehet semmi, de azért haverkodtam vele, ugyanis folyton vidám, poénkodó pasi, megnevettetett.
Aztán lett egy kapcsolatom, úgyhogy igyekeztem leépíteni, persze sikertelenül, ha el is telt egy hosszabb időszak, hogy nem jelentkezett, utána mindig írt, vagy telefonált. Közben neki is volt csaja, úgyhogy nem is nagyon értettem a dolgot. Aztán úgy alakult, hogy szinte egyszerre lettünk szinglik, és valami miatt egyik este beleegyeztem, hogy fussunk össze. Több évnyi csetelés és telefonálgatás után először élőben. Mivel tudtam, hogy ő nem haverkodni akar, így én is próbáltam úgy nézni rá, mint egy férfira. De annyira nem jött be, hogy az elején tök kényelmetlenül is éreztem magam. Feszengtem, legszívesebben haza mentem volna, aztán szép lassan felengedtem és élveztem a társaságát. Otthon viszont eldöntöttem, hogy nem álltatom a pasit, nem találkozom vele ismét, ha ő szeretne, akkor sem. Ő meg persze, hogy szeretett volna. Nem akartam megbántani, úgyhogy pár hétig mindenféle kifogást kerestem. Aztán ismét igent mondtam, franc se tudja, miért. Egész napos programot szervezett, nem is titkolta a lelkesedését. Kicsit ki is akadtam, hogy ennyire beleéli magát a dologba, miközben részemről meg nem volt semmilyen wooooow-érzés. Reggeliztünk, múzeumban voltunk, aztán elindultunk bevásárolni, hogy majd ebédet főzzünk nála. És akkor jött a wooooow. Pedig semmi nem történt, csak ránéztem az emberre és összeszorult a gyomrom, szétfeszítettek az érzelmek. Öt éve vagyunk együtt, egy kisfiunk született azóta. Mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy ne az első benyomás alapján döntsön, hacsak valami egészen riasztó nincs a másikban. Ha egyszerűen csak nem jön be, lehet azért adni több esélyt is. Senki nem tudhatja, mitől indul be a szerelem."
"Engem konkrétan megrémisztett, ahogyan Péter viselkedett a netes társkeresőn, egyből találkozni akart, majd, amikor ez nem jött össze, folyamatosan írogatott, még akkor is, ha nem válaszoltam a leveleire" - mesélte Emese.
"Volt, hogy egy időre töröltem az adatlapom, majd egy hónap múlva regisztráltam újra és ő volt az első, aki rám írt, hogy hová tűntem, stb. Le mertem volna fogadni, hogy egy elmebeteggel van dolgom, de mindemellett meg olyan kedves és udvarias volt, hogy végül találkoztam vele. Semmi extra nem történt, jót beszélgettünk, de ennyi, nem nagyon izgatta fel a fantáziámat. De mivel jó társaság volt, többször is összefutottunk, barátok lettünk. Ezek után másfél év múlva csattant el az első csók köztünk és azóta is együtt vagyunk. Ennek a dolognak ki kellett alakulnia, meg kellett jól ismernem ahhoz, hogy elnyerje a bizalmam."