Ha elkérte a számom, akkor olyan rossz nem lehettem

„Az Apollónia névre keresztelt hölgyemény levelét olvasva elmosolyodtam, hogy hasonlóval, de részben pozitív kimenetelű randiélménnyel én is rendelkezem!” – kezdi üzenetét az alábbi történet beküldője, akit most Daniella névre keresztelünk. Úgy látszik, az ismeretlen feladójú, de mégis randit kérő SMS-ek nem is olyan ritkák, hiszen Daniellának is egy ilyennel volt dolga, és ő is belement a kalandba. Aztán, ahogy az már lenni szokott a vakrandiknál, jöttek a kínos meglepetések, de ezúttal azért a sztori végkicsengése teljesen más, mint a múltkor. Ha önnek is eszébe jut egy hasonlóan vicces vagy kínos randi, kérjük, mesélje el! A történeteket a Randiblog email-címén várjuk folyamatosan.

„Jó pár évvel ezelőtt, amikor még 21 éves voltam, éppen a vizsgaidőszak végén jártunk, és pakoltam össze a holmim az albérletben, hogy másnap hazaköltözzek, amikor kaptam egy SMS-t egy ismeretlen számról. Kb. ez lehetett benne: „szia, épp szelektálom a számokat a telefonomban, és nem tudom, Te ki lehetsz? Dani” Hát, mondom, halvány lila lövésem sincs, hogy Te kivagy, de én Daniella vagyok. Erre felhívott, hogy valószínűleg egy buliban kérhette el a számom, és ha elkérte, akkor olyan rossz nem lehettem, nincs-e kedvem meginni egy pohár valamit aznap este. Miért is ne? Vágjunk bele! Éppenséggel egy pohár valami belefér. Mivel elképzelésem sem volt, kivel fogok találkozni, ezért megbeszéltük, hogy este a Deákon én piros kis felsőben, ő fekete ingben. Szerettem volna előbb odaérni, mivel nem szeretek késni, és ilyen esetben keressen ő. De nem jött be. Ő is előbb érkezett. Majd jött a nagy felismerés! De HÁLA AZ ÉGNEK csak az én részemről. Ő a továbbiakban sem tudta, hol találkozhattunk.

Az előzmény, amiért jól jött, hogy nem ismert meg: két hónappal az SMS-t megelőzve egy nagyobb baráti társasággal elmentünk az egyik szabadtéri szórakozóhely nyitóbulijára. A parti eléggé szörnyen indult. Ezért hát valamivel fel kellett pörgetni a hangulatot, megittunk pár B52-es koktélt kicsit túl hamar egymás után, minek következtében a továbbiak csak homályosan, de megvannak.

Egy srác betalált, ez a bizonyos Dani, hogy hű meg há meg ááá és őő, találkozzunk egyszer, stb., nekünk együtt kell lenni, mert azok a kék szemek... Számcsere, majd neki el kell menni mosdóba, de vigyázzak addig a kabátjára. Mondanom sem kell, állni nem bírt a lábán, úgy be volt rúgva. Aztán a barátnőim megtaláltak, hogy indulni kéne, de mondom itt ez a kabát (Camel bőrdzseki, ami alaphangon is 90-nél kezdődik, és addigra vagy 20 perce vártam). „Hagyd ott”, mondták… Több se kellett.

Szóval a Deákon Dani vár, 32 éves, nagyon jóképű, magas, kedves fickó, aki nem emlékszik rám, de teljesen odavan értem onnantól, hogy meglát. Beültünk egy kedves helyre, ahol sör sört követett, nagyon értelmes, okos ember sok-sok közös beszédtémával, majd hirtelen már hajnali 2 óra lett, amit lakás követett, valamint egy felejthetetlen éjszaka!  A továbbiakban még sokszor felkeresett random esti „sörözésekre”, de vagy nem volt alkalmas, vagy nem voltam a nagyvárosban. Majd egyszer csak találkoztam a nagy Ő-vel és Dani eltűnt. Szép emlék marad...”