Több esélyed csak a nemi betegségek elkapására lesz

A múlt hétvégén jelent meg egy olvasói levél itt a Randiblogban, amiben Mirjam álnevű olvasónk azt kérdezte, miért nem lehet sehol egy normális pasit találni. A poszt nyomán levélforgalmunk a szokásos szint sokszorosára ugrott meg, annyira sokan jelentkeztek azzal, hogy tudják a választ, vagy legalábbis elmondanák véleményüket a témáról. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki írt! A levéltengerből kiválasztottuk a 8 legérdekesebb, legtalálóbb vagy legjellemzőbb üzenetet, ezek olvashatók alább. Mindegyiket férfi küldte be, ezért most már nagyon kíváncsiak lennénk a nők véleményére is, de persze bárki írhat, aki úgy érzi, van mit hozzátennie a témához: a Randiblog e-mailcímén várjuk a további véleményeket és sztorikat! És mielőtt elkezdené olvasni az eddig beküldött hozzászólásokat, figyelmeztetnünk kell, hogy azok helyenként trágár kifejezéseket tartalmaznak. Csak akkor olvasson tovább, ha nem zavarja az ilyesmi!

Maximilián

„23 éves egyetemista vagyok, 179 centi, 81 kiló, normális faszi. Két hosszabb párkapcsolatom volt (másfél-másfél év), ez mellett voltak rövidebb pár hónapos próbálkozásaim. Jelenleg egy éve nem volt komoly (1 hónap +-os kapcsolatom) összesen 9-10 komolynak mondható kapcsolatom volt eddig. Nem vagyok híve az egyéjszakázásnak, többre tartom magamat is és a nőket is ettől. A barátaim körében ez nyilván nem így van, de nem érzem úgy, hogy bennem lenne a hiba.

Találkoztam a baráti társaságban egy lánnyal, aki hasonló problémákat vetett fel párkapcsolati téren Mirijammal, vagyis elege van a sok csalódásból ezért nem akar normális kapcsolatot, csak „kezeltetni magát”. Nyilván egy 3-4 éves kapcsolat után nem minden ember képes bepróbálni még egyet meg még egyet és így tovább, de azért azt be kell látni, hogy a puding próbája az evés. Ha valakit nem engedünk be, hogy ismerjük meg?  Az én esetem ellenkező, már 3 barátomon keresztül megismert csajtól megkaptam a „kár, hogy nem téged ismertelek meg előbb” című sztorit, ami elsőre ciki, a harmadikon már én is csak nevettem. Ismerkedni nehéz, buliban nem lehet értelmes kapcsolatot létesíteni, 20 év felett rohan az élet, ha valaki nem munkatárs vagy csoporttárs, mégis hogyan ismerjük meg?

Társkeresésnek nem vagyok híve, ami a weboldalak illeti, nem vagyok az a régifajta msn-en (face-en) befűzős típus. Bulikban általában elutasítóak velem szemben, de ezt nem a külalakomért teszik. A szimpátia az egy olyan belső dolog, ami a találkozás első 2 másodpercében eldől. Összefutsz valakivel, ráköszönsz, rádnéz, magában eldönti, hogy nem, és onnan már a csillagokat is lehozhatod az égből, akkor sem tudsz kicsikarni egy normális randit vagy egy másik beszélgetős alkalmat az illetővel. Az én problémám a megismerés. Ha nem ismersz valakit, hogyan tudod eldönteni, hogy kell-e? Ez olyan mint a mai állásinterjúk elmegy a szegény alany, azt se tudja mi a meló, de úgy kell interjúznia mintha egész életében erről a melóról álmodott volna. Azt se tudja mit kell csinálni, kvázi nem ő választ hanem őt választhatják. Ugyanez van ma párkapcsolati téren is. Nekem elegem van a folyamatos elutasításból, egyszerűen önbizalomgyilkoló, mintha a kutyamenhelyen lennék egy kutya és ordítanám, hogy engem válasszanak, ne a cuki átbaszós másikat, mert az cukibb. Én is cuki vagyok, csak nem csinálok alfahímet magamból (pedig tudnék), hogy engem válasszanak. Mi kell ahhoz, hogy visszaálljon a régi rend, és tényleg a fiúk csajozzanak, és ne a lányok pasizzanak? Mára a másik nem válogat, és ezen nincs mit szépíteni, ők az interjúztatók, mi pedig hozzuk, amink van. Ezzel így önmagában csak az a gond, hogy többkörös a rendszer, tehát ha az első körön kiestél, már nincs mit bizonyítanod.

Visszatérve a mai Mirijam-sztorihoz, abszolút érthető, hogy az embereknek vannak általános biológiai igényei, kell is a szex, de azért ne csináljon magából valaki, már elnézést, kurvát, csak hogy meglegyen az igénye.”

Metód

„Azért nehéz találni egy igazi társat, mert abból nagyon kevés van, ráadásul ez a mai kor a felszínes kapcsolatoknak kedvez, és az adott ember (férfi, nő) se 18-20 évesen jön rá, hogy mit is akar, hanem a 20-as évei közepétől, és minden egyes eltelt évvel egyre nehezebb találni egy olyan társat, akire vágyunk.

Talán azért nem kerestek a randi után, mert bár szimpi voltál nekik, lehet, nem annyira, hogy beléd is szeressenek, és valószínűleg látták rajtad, hogy te már azt a bizonyos pasit keresed, és ettől sokan megijednek, a legtöbb pasinál előjön a minél több nőt fektessünk meg effektus, és ezért nem akarják elkötelezni magukat, csak amikor rájönnek, hogy hoppá, az, hogy megdugtam x nőt, lelki boldogságot nem okoz, max. egy fals önbecsülést.

Nem is beszélve arról, hogy nagyon nehéz megtalálni a normálisat, nőből és férfiből egyaránt, mert egyre jellemzőbb, hogy aki komolyan gondolná és megtenne a másikért bármit, szépen lassan egyre jobban bezárkózik, mert nem vágyik a mai szórakozóhelyekre a felszínes ribancok és don huanok közé.

Sok pasi csak az elején tesz meg dolgokat, amikor pedig úgy érzi, nyeregben van, már nem, mert már nincs szükség rá. Ők álszentek, mert csak a saját kényelmük a fontos, és abban bíznak, hogy majd a másik megtesz értük mindent, ha belészeretnek, neki pedig már semmit nem kell. Olyat, aki akkor boldog, amikor a másiknak örömet szerez, sajnos ritka találni. De sajnos ez a nők miatt van, mert a nő határozza meg, hogy mit kell érte megtenni, és manapság a legtöbb nőért semmit nem kell, ha például vastag az ember pénztárcája. Náluk például nem tudom, hogy van meg a lelki boldogság, pedig egy jó kapcsolatnak az az alapja.

Nem beszélve arról hogy nem kell félteni a lányokat sem, sok a hazug, felszínes számító nő, akiért hiába tesz meg az ember mindent, semmi nem elég és jó, és csak kihasználják az ember jóhiszeműségét, aztán amikor megkapták a kellő feltöltődést eldobnak mint egy rongyot.

Szerencsések azok, akiknek pont jókor hozta az élet azt a párt, akire mindig is vágyott, mert ahogy telnek az évek, egyre nagyobb szerencse kell hozzá, hogy egy kedves, odaadó, intelligens lányt, férfit találjunk. Addig pedig nézhetjük mások szerencséjét, boldogságát sóvárogva, és reménykedve, hogy egyszer talán mi is megkapjuk.”

Mihály

„A válasz a korban keresendő. A kedves levélíró egy fiatal, diplomás hölgy, aki még nem volt férjnél. Ebben a korban még magunkat sem ismerjük igazán. Nincs emberismeretünk, nincs pontos eszközrendszerünk a megfelelő ember kiválasztásához. Ezt ugyanis nem lehet tankönyvből megtanulni. A szüleinkre pedig vagy nem figyelünk, vagy nem hallgatunk. Nem tudjuk, mi a szerelem és a szeretet között a különbség. Talán még az értelmes sorrendet sem ismerjük. Arról nem is beszélve, hogy másként gondolkodnak a nők és a férfiak is erről a két fogalomról. Nem tudjuk, mi is a jó igazán nekünk, mert nem is tudjuk, hogy igazán milyenek is vagyunk úgy kb. 40 éves korunkig. Persze realitásokról és nem álmokról beszélek. A kivételek szerencsések. És persze ez igaz a megítélésem szerint a férfikara is, nem csak a nőkre. Ráadásul a férfiak még későn érőek is. A hölgyek korábban érnek, de korábban is virágzanak el. Az egy-két éves korkülönbség és a nem megfelelő genetika a szülés utáni helyzetre már bekódolta a válást. Nagy–nagy hazugság, hogy ha szerelem elmúlik, majd a szeretet segít. Nem segít. Mind a kettőt akarjuk, mert egyik nélkül sincs tartós kapcsolat. De ez is csak a szükséges, de nem elégséges feltételek közé tartozik.”

Móric

„Félnek a férfiak, sok a számító nő.”

Mózes

„Nos, Mirjam elég jól látja a mai tipikus helyzetet. A jó pasiknak van csaja, a jó nőknek meg pasija. A halmazok közötti átjárókat csak a félredugás vezérli.

Én 33 múltam, jelenleg párkapcsolat kereső üzemmódban.

Sok mindennel lehetne magyarázni, hogy a két tábor a keresőkből miért nem talál egymásra. Nem laknak egy helyen, városban. Elkerülik egymást, lemaradnak arról a buszról, amin találkozhatnának. Az aranyos lány a vonatról a telefonjával jár. A lelkes trendiboy padkától-padkáig közlekedik, mert valamit lájkol. Ez nagyjából a 20-as korosztály.

Mi, akik elmúltunk már 30, mi talán elkezdünk tudatalattiban ragaszkodni a nagy semmihez. Az egónkhoz, a kényelemhez, hogy nincs aki rendezzen minket. Még ha vágyunk is valami komolyra, baszunk rá, hogy meg is történjen, mert bemagyaráztuk magunknak még 22 évesen, hogy keresni fölösleges, mert akkor tuti nem lesz meg... Meg aztán a mai világban mindenki ismer valakit, akit végszükségben ingyen is meg lehet répázni. Mert őt meg átvágta a pasija, unatkozik, hátha adsz neki egy tízest érte, akármi. A szex úgysem jelent már semmit 2013-ban.

Lónak a nemi szervét! Pont, hogy ez kellene jelentsen mindent! Erre vágyik mindenki! Robi is, aki munkából hazamenet megáll fúvatni Baracskánál, Panni, aki az 5 évvel ezelőtti exével heggeszt, egyszóval mindenki. Hogy VELE, csakis vele a következő meteorig. De hol van Ő??? Hol van Mirjam?

Pusztán talán csak a szerencse dolga, hogy találkozol e vele. De lépéseket kell tennünk, ez szinte biztos. Lehet napi 12 órákat dolgozni, még többet is. Viszont előbb-utóbb arra is rá kell ébrednünk, hogy így nem lesz unokánk... Vegyük a fáradságot és húzzuk fel az új cipőnk, menjünk el sétálni, kerékpározni vagy fagyizni és közben mosolyogjunk! Arra, aki szimpatikus, arra, aki tetszik és éljünk vele boldogan!”

Marcell

„Minden lány várja az igazit, mint ahogy a pasik legtöbbje is. Ebből a rövid levélből az jön le, hogy ,,Mirijam" nem nagyon vizsgálta meg azt, hogy ő hol hibázhatott. Igaz, nekem eddig 1 barátnőm volt, eléggé antiszoc életet élek/éltem. De akkor sem értem ezeket a lányokat. A csúcs, amikor egyik csaj ismerősöm rájött, hogy többet nem kezd gyúrós pasival, mert ,,többet foglalkozik magával a tükörben, mint velem..." Gratulálok, hölgyek. Érdekes, hogy miért midig a jóképű kockahas témával találkozik az ember. Elismerem, kövérség nem szép látvány, főleg a pasicsöcs. Valszeg csak kifogásnak kell az, hogy kövér vagyok (már edzek és fogyok), de a kurva életbe... A fiatalságom (mondom ezt 24 évesen), az egyetemi évek mind nő nélkül telt el. Kivéve a felét 2 év exemmel. Így igazából alig randiztam, eléggé izgulok előtte, szórakozóhelyen meg látom a sok műmájer srácot értelmesnek tűnő csajjal ,„ellenni”. Lehet, az erkölcsi értékrendemmel van a baj, meg az érdeklődési körömmel, de bocsánat... Engem a haditechnika jobban érdekel, mint a sportkocsik. ,„Viszkóla” helyett sört iszom, és a pénzes „kivagyiság” helyett a régi értékrendeket követném. Vagy nem.”

Márió

„Egyszerűen hívjuk magunkat szerencsétlennek. Eltalálni a megfelelő receptet a megfelelő emberre, az olyan mint az a bizonyos 5 szám hetente. Hiába egyre nagyobb a nyeremény és egyre több lottót töltesz ki, a megfelelő 5 számot a megfelelő héten az istennek se sikerül eltalálnod. Én igazán megpróbáltam növelni a statisztika szabályai szerint az esélyeimet a minél több sorjegy vásárlásával, de valójában több esélyed csak a nemi betegségek elkapására lesz. Nem számít, hogy papíron te vagy tökéletesség. A kreativitás és intelligencia találkozása egy görög szoborban. Kitörölheted vele, ha épp nem a jó helyen és jó időben léped a jó lépést.”

Medárd

„Én egy 40 éves, egyedül élő férfi vagyok. Sokszor olvasok olyan kérdéseket hölgyektől, hogy „hol vannak a normális pasik, miért nem találok soha olyat?” Nos… elárulok valamit. Találkoztak velük, csak éppen nem tudták tolerálni a külsőségeket, kórosan ragaszkodnak azon igényeikhez, amikből egy nő manapság az istenért nem hajlandó engedni. A „normális pasi” kategória ugyanis számukra jóképű pasit (is) jelent. Pedig ez a jelző nem esztétikai fogalom.

Nagyon sok első randin vagyok már túl, és bátran kijelenthetem, hogy hiába normális egy pasi, hiába kedves, figyelmes, értelmes, udvarias, művelt stb., ha az első randin nem érez fizikai vonzódást a nő a férfi felé, akkor reménytelen a férfi helyzete. A nők azonnali hatást várnak a férfitől, nem adnak esélyt arra, hogy idővel (2-3 randi után) alakuljon ki a vonzódás. És amit nem tolerál egy nő, az a testmagasság. Ha egy pasi alacsonyabb nála, csak egy lazán meglendített BMW-slusszkulcs képes vonzóbbá tenni a férfit.

Épp a napokban találkoztam egy társkeresőről egy lánnyal, akivel abszolút megvolt a harmónia már az első pillanattól kezdve. Sokáig beszélgettünk, s kiderült, mennyire egy hullámhosszon vagyunk, mennyire vevők vagyunk egymás gondolataira, elképzeléseire. Képes voltam többször is megnevettetni (ez mindig jó pont szokott lenni a nőknél). A beszélgetés után még sétáltunk, majd kocsival hazavittem (nem BMW-m van...). Az érdeklődésemre, miszerint lehet-e második randi is, elmondta, hogy nagyon jól érezte magát, szívesen találkozik velem legközelebb is. Pár nap múlva mégis olyan üzenet várt tőle, amiben megírta, hogy bár nagyon jól érezte magát velem, nem érez testi vonzalmat felém, ezért nem akar többet találkozni velem.

Mi ebből a tanulság tehát? Az, hogy igenis vannak normális pasik, csak éppen nem azok a szempontok alapján szelektálnak a nők, amik miatt elmondható egy pasiról, hogy normális. Szinte mindig a külcsín alapján akar dönteni a nő. Mi, normális pasik belegebedhetünk, akkor sem lesz komoly esélyünk, ha alacsonynak vagy éppen nem jóképűnek születtünk. Hölgyeim! Másképp álljanak hozzá az első randihoz! Ne akarjanak azonnal elalélni a férfi külső vonzerejétől. Engedjék, hogy először a lelküket hódítsa meg a férfi, és utána szebbnek fogják látni! Át kell értékelniük, mi az igazán fontos szempont a társkeresésben. Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan.”