A hétvégén az új esküvői divatról szóló posztban kiemeltük az új-zélandi tervezők bizonyára frenetikusnak szánt újítását: a menyasszonyi nadrágkosztümöt. Válaszul minden idők egyik legmenőbb olvasói levelét kaptuk Baloghné Klárától, és a mail szövegét egy az egyben közöljük alább, a levéllel együtt megküldött fotómontázsért pedig még egy kicsit lejjebb kell görgetni. A lényeg: Gyöngyösön már 40 évvel ezelőtt is volt nadrágos menyasszony, és a hölgy a mai napig egyértelműen kúlabb, mint az új-zélandi divathét összes modellje és tervezője együttvéve.

Általában nem szoktam reagálni cikkekre, de érintett vagyok a dologban. Az én esküvőm 1973. február 17-én volt Gyöngyösön, tehát már 40 éve. Most jót mosolyogtunk az édesanyámmal, hogy nem is gondoltam rá, mennyire furcsa volt ez akkor. Most belegondolva: kissé különc menyasszony voltam. Édesanyám a város ismert nőiszabója volt. Nekem mégis kötött nadrágkosztüm kellett!!! Úgy csináltattam egy kötödében. A csokrom vörös élő szegfű volt. Februárban! 13-án voltunk a vacsorán, és pezsgő helyett az én poharamban tej volt. Sajnos a férjem már 22 éve meghalt.

Küldök néhány még meglévő képet, amit most szkenneltem be.