horoszkóp
18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Az elején el sem tudtam élvezni, de még így is jó volt

2013.09.18. 18:46

Én nőként írnék a csak szex és más semmi sztoriról” – kezdi levelét Diána álnevű olvasónk, és innentől kezdve persze rögtön tudtuk, hogy ez is egy izgalmas beszámoló lesz, mivel a legutóbb a férfi oldaláról láttunk egy nagyon hasonló kapcsolatot. Úgy látszik, az ilyen történetek mindig azzal érnek véget, hogy a nő szakít, a férfi pedig szerelmes, de Diána esetében egyáltalán nem úgy zajlottak az események, mint egy másik levélbeküldőnknél, Ilonánál, aki pont azért szakított, mert rájött, hogy szexpartnere egykettőre szerelmes lett belé. Dianáéknál viszont, úgy látszik, a romantika nem túl korán, hanem sajnos túl későn érkezett. Olvassa el az alábbi történetet, aztán ha szívesen hozzászólna vagy elmesélné saját sztoriját, kérjük, szánjon percet egy levél megírására, és küldje el azt a Randiblog email-címére!

Csak szex és más semmi – ezt velem is eljátszotta egy pasi. Történetesen 3 évig, ami azért nem is kis teljesítmény. Természetesen nem érdemelte meg, mégis nagyon szerettem. Soha nem azt néztem, hogy mit tesz velem, hogyan él vissza a szeretetemmel, hanem csak azt, hogy én hogyan éreztem iránta, akár csak akkor, ha telefonon beszéltünk. Ha meg találkoztunk, az maga volt a tökéletes összhang, mégha sokat csipkelődtünk is. A csipkelődés mellett azonban elég sokszor felhozta, hogy ugye tudom, hogy ez miről szól, hogy lehetőleg ne éljem bele magam.

Így aztán számomra az egész arról szólt, hogy végig mentettem magam a csalódástól. Emiatt az elején el sem tudtam élvezni. Felnőtt nőként akkor jöttem rá, hogy mekkora szerepe van az eget rengető, igazi  mélyről jövő orgazmusban annak, ha a nő biztonságban, szeretetben érzi magát. Ennek a kapcsolatnak az elején felszínes élvezéseim voltak csak, olyanok, amikről úgy éreztem, csak az ölemre koncentrálódnak. Nem tudtam, képtelen voltam teljes testemben végigremegni, de hogyan is tudtam volna azzal a gondolattal a fejemben, hogy megint csak egy kis ideig érezhetem őt és utána megint csak akkor jön, amikor kedve tartja. De még így is azt mondom, hogy nagyon jó volt a szex, egyébként is jól elvoltunk, de emiatt még inkább nem tudtuk elengedni egymást.

Viszont a nélküle töltött hosszú hétvégéken (mert csak esténként találkoztunk és reggelig maradtam nála) rá kellett kényszerítenem magam a randizásokra. Először annyira nem ment, hogy a barátaim szó szerint felöltöztettek, és úgy vittek el különböző bulikba, partikra, fesztiválokra. Volt, hogy nem csak gondolatban, hanem szó szerint hánytam attól, hogy másra próbálom ráerőszakolni magam. Pont egy ilyen erőszak-bulin ismertem meg valakit, akit persze először hárítottam, de aztán, nem is azért, mert offenzívát indított, hanem pont azért, mert olyan természetesen közeledett, felfigyeltem rá. Minden megvolt benne, ami a szeretőmben soha.

Teltek a hetek, maradt a szexkapcsolat is, mert képtelen voltam megszakítani, de nem tagadhatom, mennyire hiányzott a megtaposott női önbecsülésemnek az, hogy valaki akkor is felhívjon, ha épp nem ér rá szexelni, hogy ha beteg vagyok, többször érdeklődjön, ha elromlik valami nálam, azt észrevegye és magától segítsen. A szeretőmtől ilyeneket soha nem kaptam. Sokszor mondtam neki, hogy ha mondjuk vasárnap eljövök tőle és valami bajom lesz hazafelé, pont egy hét múlva tudná meg, akár a halálhíremet is. Mindig nevetett, de teljesen hiteles lett volna egy ilyen sztori, egy héten egy vasárnap és esetleg valamelyik hétköznap voltak a mi szexnapjaink. Egyébként elég gondoskodó jelenség vagyok, nagyon hiányzott, hogy neki ez nem kell.

Egészen addig, amíg be nem jelentettem az alakuló kapcsolatot, annak minden kellemes részével. Ott még akkor nem volt szex, persze egyből azt kérdezte, ki ért hozzám és megcsókolt-e. Ugyanis az idő előrehaladtával egyre elvetemültebb dolgokba sodort minket a vágy, és még három év után is 4-5 óráig tartott egy-egy együttlét, mert nem tudtunk betelni egymás testével. A korábban leírt orgazmusprobléma annyiban maradt meg, hogy tudtam magamról, hogy ennél sokkal többet, nagyobbat, elsöprőbb érzést tudok produkálni. A szexről a szakítás pillanatában ő is bevallotta, hogy ez annyira jó, hogy egy életen át tudnám izgatni. Ezeket már meg sem hallottam, nem tudtam eldönteni, hogy ezt fájdalmas, vagy jó-e nekem hallgatni.

Azt meg végképp nem tudtam egyébként, hogy van benne ilyen birtoklásérzés is. Teljesen megszállott lett a gondolattól, hogy valaki más lehet helyette bennem. Sőt, ilyeneket kezdett el kérdezgetni, hogy a nyakamhoz hozzáért-e, vagy a vállamhoz, én simogattam-e akárcsak az alkarját is a másik férfinek. Ezeket nem is hittem el. Hogy őt érdekli az, hogy a vállamhoz ér-e valaki? Mikor én a sok éves fájdalmaktól már csak azt kívántam, hogy találjak valakit, akihez úgy tudok érni, mint hozzá, és az a valaki úgy legyen bennem, hogy minél hamarabb újra akarjam érezni. Mert erre évekig nem volt lehetőségem! Soha. És arra vágytam, hogy akivel este annyira jó a szex, az másnap este is ott legyen és akarhassuk egymást. És igen, egy nőt kedvességgel, figyelemmel le lehet venni a lábáról, már el is felejtettem, milyen ez.

Az új pasi egyre többször hiányzott, ezért megkértem a szeretőmet, hogy törölje a számom és minden egyéb lehetőséget magában a kapcsolatfelvételre, mert végre nyitottam valaki felé és nem akarom elrontani. Egy ideig tűnt csak el, gondolom felmérte a helyzetet, milyen lehetőségek vannak a piacon. Most ott tartunk, hogy én boldog vagyok, ő azóta sem tudott elfelejteni, és ennek sokszor hangot is ad. Már vagy fél éve próbál visszaszerezni, azt látom rajta, hogy kitartó és szerelmes, nem tudom, mi legyen. Olyan ismeretlen cselekedetei vannak felém, hogy néha azon csodálkozom, hogy nem ijed meg magától. Teljesen összezavar. 3 évig csak ő volt és most, hogy lehetne más is, teljesen belezavar ebbe. Annyira hangoztatta, hogy ő soha, hogy teljesen nem számítottam erre, amit most csinál. Én is azt érzem és ő is mondja, hogy olyan szerelmes, mint még soha. Az én érzéseim meg váltakoznak. Néha azt érzem, hogy ez volt életem vágya, utána meg már azt, hogy a bántás túl sok volt és ezt már értékelni sem tudom. Ami biztos, hogy rettentően elkésett mindennel, amit most tesz.