horoszkóp

Éreztem, ez a megalázásomról szól

2013.09.22. 14:56

Az én „legyünk szeretők” történetem” – ennyi bevezetőt, vagy talán inkább címet írt története elé a mai sztori beküldője, akit (reméljük, nem bánja) Móric néven fogunk emlegetni. Egy férfi, két eset a felállás ezúttal: Móricnak pontot kellett tennie egy szexmentessé vált kapcsolat végére, és ugyanakkor lehetősége támadt egy új viszonyt kezdeni. De aztán a dolgok nem az ideális forgatókönyv szerint alakultak. Óvatosan! – figyelmeztet Móric. Egyetért a tanácsával? Ön hogyan viselkedett volna egy ilyen helyzetben? Eszébe jutott egy saját története, amit szívesen elmesélne? Ha elolvasta a történetet, és lenne kedve hozzátenni valamit, kérjük, írjon ön is a Randiblog email-címére!

Adott egy nő, aki külföldön dolgozik a hónap egyik felében, a másikban itthon van. Nevezzük őt Zsuzsinak. Egy képzésről ismerem, és úgy tudtam, van párkapcsolata, így bár kifejezetten nagyon szép nő, nem is gondolkodtam semmin.

De amikor – mint később megtudtam – romlott a kapcsolata, flörtölni kezdett velem, majd amikor szakított a párjával, kifejezetten elkezdett jelezni felém, sőt, szinte nyomulni. Nekem akkoriban volt egy nagyon furcsa kapcsolatom, ahol szex már régen nem volt, viszont nagyon jól éreztük magunk együtt, kirándulás, beszélgetés stb. Nem tudom, mi volt ez, kapcsolat vagy sem, de mielőtt komolyabbra szerettem volna fordítani az újabb nővel, ezt szerettem volna mégis lezárni, vagy legalább közölni vele, hogy most van valaki, akivel nem csak nyuggerként szeretnék kapcsolatot létesíteni (én 40 éves vagyok). Közben Zsuzsival együtt töltöttünk 2 éjszakát, ami, azt hiszem, mindkettőnknek nagyon jól sikerült, igazi romantikus szeretkezések voltak, nagyon régen éreztem ilyet.

Ezt nem közöltem az új nővel, viszont ő nagyon várta, mikor fordítom már komolyabbra a dolgot, és – bár ezt akkor nem tudtam – a hiúságát elkezdte kikezdeni hezitálásom, aminek persze az okát nem tudhatta.

És az utolsó találkozásunk után – amikor szintén együtt töltöttük az éjszakát, ha lehet, még romantikusabban – másnap felhívott, és közölte, legyünk szeretők. Én nem hívhatom fel, csak ő engem, és én nem mehetek fel a lakására, mert az túl személyes, csak nálam találkozhatunk. Nem tetszett ez a dolog, de éreztem, hibáztam eddig, elhanyagoltam, így egy kis büntetést megérdemlek. De amikor megkérdeztem, hogy a megbeszélt időpontban akkor eljön-e, azt mondta, nem tudja. Éreztem, ez a megalázásomról szól, ahogy eddig ő várta, hogy én mikor hívom fel, most nekem kelljen ezt tenni. Tudtam, ilyen alárendelt, megalázott szerepben nem bírok lenni semennyi időt, így mondtam, ha nem tud dönteni, jön-e, majd én segítek dönteni, nem fog jönni, nem, így én nem akarom.

Pedig szerettem volna azt a kapcsolatot, de hát ez a szerető-dolog csak arról szólt volna, hogy alárendelten várjam, hogy jön-e, ő meg az egóját polírozza ebben a helyzetben. Én ha voltam ilyen helyzetben, az fordított volt, bár én nem políroztam ezzel az egóm, egyszerűen praktikus és kényelmes volt. De a szerető a legtöbbször sérül, az egyik többet akar, és szenved ebben a helyzetben. Tudtam, ezt a szerepet szánja nekem most, hogy megbosszulja a korább 2 hetet (mert ennyi ideig hanyagoltam el összesen).

Szóval nem mentem bele, és utána, ha telefonon hívtam, a nettó mocskolódást kaptam, persze intellektuális szenvtelen köntösbe bújtatva.

Szóval óvatosan a szeretőszereppel, valaki legtöbbször sérül a végén.