„Annyian, annyiféleképpen osztották meg a kérdéseiket, gondjaikat a blogon, hogy úgy éreztem, most rajtam a sor” – ez Karola levelének a bevezetője. Karola először két barátnőjéről ír nekünk, mindketten egyedülállóak. Aztán kiderül, hogy ő maga is egyedülállóvá vált egy házasság és két gyerek után, és bár nem akart fejest ugrani egy újabb kapcsolatba, neki mégis összejött. Miért pont neki? – az erre a kérdésre adott válasz a legérdekesebb a levélben, és a poént nyilván nem fogjuk előre lelőni a bevezetőben, sokkal jobb, ha Karola maga mondja el a saját szavaival. Érdemes elolvasni. Egyet ért? Vitatkozna? Most már ön is elmesélné saját történetét? Várjuk emailjét a Randiblog email-címén.

„Van két csodálatos barátnőm.

Az egyik egy egyedülálló anya, egy, az apaságba beleigénytelenedett exférjjel. (Nekem minden mindegy, csak kaja legyen.) Pasit keres. De senki sem jó, meg nincs szikra meg stb...

A másik szintén egyedülálló, akit lecserélt a férje egy 10 évvel fiatalabbra, és egy 40 kilóssal nagyobbra. És még el is kell tartani, mer az olyan trendi. Itt is minden pasi hülye, meg nincs szikra, meg a stb...

Én meg a kakukktojás. 31 éves, elvált anya vagyok, élettárssal. (Annyira utálom ezt a kifejezést.) Nálam is apuka bejelentette, hogy ez az apásdi mégse olyan jó móka.

Ő munka után csendre, nyugalomra vágyik, és különben is új csaja van, holnap el kéne költöznöm a koloncokkal. Itt még egy éves sem volt a kisebbik lányom. Nem, nem omlottam össze, hisz fel sem fogtam. Mindegy, már a múlt és a koloncok után 40% letiltás.

Megismerkedtem valakivel lassan 8 éve. Szexnek indult. Neki sem volt senkije, nekem se, szex lehet, több ne, mert hát két gyerek... Fél év alatt szerelem lett, de a gyerekeket még nem mertem bemutatni neki, mert féltem, hogy megszeretik a lányok, de ő mégsem kér belőle. Két év után elérkezett a bemutatkozás. Minden rendben volt, olyannyira, hogy volt két év albérlet, és most három éve saját lakásban éldegélünk. Sajnos van egy elvesztett babánk.

Próbálom magyarázni ennek a két szinglinek, hogy a fehér ló, meg a szöszi már nem létezik. Van helyette kopaszodó és kecskéje van. De az is jó, ha legalább szeretni képes. Hogy miért mondom ezt?

A pasiideálom a harcias, de mégis bújós, pocakos, borostás alkat. Helyette kaptam egy kopaszodó, alig szőrös, nem bújós, nem beszélgetős, csak vagyunk, de szeretlek férfit.  Sokszor azt gondolom, hogy alább adtam, megalkudtam. Aztán amikor ezzel a két szinglivel beülök valahová, és megy a pasimustra, rájövök, hogy nekem nem tetszenek a férfiak. Naná, hogy nem, hiszen alig várom, hogy az enyémhez hazamehessek. Ergo, olyan szerelmes vagyok, hogy csak na!

De mégis olyan, mintha elnyomnám a vágyaim. Vágyom a péntek esti borozgatásokra, beszélgetésekre, bújásokra nem csak lefekvés előtt, vágyom a leánykérésre, de előtte kéne tudnom, hogy azért nem kér meg mert nem kér a flancból és a papírból, vagy csak nem fontos neki, vagy nem is tervez efféle jövőt. Vagy nem velem képzeli...

Vágyom közös programokra, de folyton a fáradtságra hivatkozva inkább már nem is mondom, csak hagyom pihenni. Már szinte én óvom.

Régen minden más volt. Persze azóta mindketten változunk. És ezt nem hányhatjuk egymás szemére.

Mielőtt bárki azt mondaná, hogy nem szeret engem, ez nem igaz. Szeret ő, csak nem tartja fontosnak azt a nap 24 órájában írni, mondani, mutatni, rajzolni stb.

Szóval megalkudtam? Lehet. Lemondtam pár formális dologról? Lehet. De én minden este bújok valakihez, van kit hazavárnom, és van, aki gondoz, ha beteg vagyok. A koboldot a kecskével is lehet úgy szeretni, mint a szöszit paripával. Csak tovább tart rájönni, hogy valójában meghalnál nélküle. A szerelembe esés lehet, hogy lassabb, de olyan mély, hogy kimászni sem tudsz belőle.

Én így érzek.

Úgy érzem, mintha 50 éve házasok lennénk. Olvas a tekintetemből, a mozdulataimból, a telefonban a hangomból. Mi ez, ha nem a tökéletes szerelmi vallomás? Hiszen komoly megfigyelés, és ODAFIGYELÉS ezeket a gesztusokat részletesen figyelgetni és olvasni belőlük. Csudába a virágokkal, csokikkal és gyémántokkal. A további 42 évünknek tökéletes az alapja. És ha leszokom a romantikus filmekről, nem fogom úgy érezni, hogy megalkudtam volna, vagy lemondtam volna valamiről...

Nem, ez nem üzenet a szingliknek, csak egy másik nézőpont.”