Aki bepánikol attól, hogy a házasság intézményét rengeteg támadás éri manapság, az ne is olvasson tovább, mert most pont ezekről a támadásokról lesz szó. A Psychology Today egyik pszichológusa ugyanis összefoglalta azokat az érveket, amik miatt szerinte a legtöbben döntenek úgy, hogy nem fogják igénybe venni az állami házasságkötés lehetőségét. Az apropó egyébként a New York Times egy cikke, ami arról szól, hogy hiába vezetik most be a melegházasságot az USA több államában, a melegek egy része nem tervezi, hogy élni fog a lehetőséggel – egyszerűen azért, mert köztük is elég sokan vannak, akik, a heteroszexuálisokhoz hasonlóan egyszerűen nem gondolják azt, hogy érdemes lenne házasságot kötni, irányultságtól függetlenül. Az összeállítás 8 ellenérvet sorol fel az igen hivatalos kimondásával szemben, némelyiken őszintén szólva egy kicsit meglepődtünk.
1. Szóba került ez már ebben a blogban is: semmi sem bizonyítja azt, hogy kivétel nélkül mindenkinél a párkapcsolat az út a boldogsághoz. Nevezhetjük az amerikai kifejezés szabad fordításával „velejükig szingliknek” az ilyen személyeket, bár kicsit kevésbé hangzik rosszul a „megrögzött agglegény” fordulat, igaz, azt csak férfiakra lehet alkalmazni, mert természetesen a magyar nyelvben nincs szó arra, hogy egy nő is dönthet úgy, hogy nem házasságban szeretne kiteljesedni. Mindenesetre az egyik fő érv a házassággal szemben sok embernél ez: teljesen jól elvan tartós kapcsolat vagy összeköltözés nélkül. Akkor minek erőltetné?
2. Vannak olyan egyedülállók, akik ugyan nem élvezik a szingliséget, de vannak elvárásaik. Rengeteg ilyen személy írt már levelet a Randiblognak, a legtöbb lájkot közülük ez a fiatalember kapta. A lényeg: csak a házasságért tényleg minek megházasodni, ha az ember úgy érzi, nem találta még meg az igazi partnert. Persze erre ellenkező tapasztalat is van, emlékeztetnénk mindenkit erre az olvasói levélre.
3. Nem kifejezetten telitalálat a harmadik pont, ami az egyenjogúságra hivatkozik. Az tény, hogy a házasságok többségében egyenlőtlen a munkamegosztás, mert a munka mellett a nőre hárul általában a háztartás és a gyereknevelés java is, és a pszichológus azt mondja, sok nő ezért ellenzi a házasságokat. Ez azonban inkább a hagyományos családmodell XXI. századi megvalósulása ellen érv, nem a házasság ellen. Attól még, hogy valaki házasságot köt, simán megállapodhat a férjével normális munkamegosztásban. Nem a házasság, mint intézmény hibája, ha egy nő erre nem képes, hanem valószínűleg inkább a nőé.
4. A negyedik pont is az igazságtalanságra alapít, azt mondja, ellenérv a házasságkötésekkel szemben, hogy a világ a házaspárok kényelmére van berendezve a szinglik terhére. Ami kasztrendszert hoz létre, amiben a szinglik másodrendűnek számítanak a házasokhoz képest. Azt nem teszi hozzá a pszichológus, de mi a szájába adjuk a következtetést: a házasok helyett talán inkább a gyereket nevelőket kéne segítenie az államnak, családi állapottól függetlenül. Mindenesetre szembe lehet szállni ezzel a rendszerrel azzal a kicsit naiv módszerrel, hogy nem kötünk házasságot csak azért, hogy ne tartsuk fent az egyedülállókat háttérbe szorító szabályokat.
5. És most jönnek a „nem kell a papír”-típusú érvek. A házasságkötés kétségtelenül kioszt bizonyos szerepeket az emberre: férje/felesége lesz valakinek, úgymond betagozódik a társadalomba. Sokan már csak ezért sem hajlandóak igénybe venni az állami házasságkötést: nem szeretnék felvenni ezeket a többé-kevésbé kőbe vésett szerepeket, igaz, a feleség azért manapság már nem feltétlenül veszti el a nevét és önálló személyiségét és változik Kovács Jánosnévá csak azért, mert házasságot kötött.
6. Még egy érv, ami elég furán hangozhat: a pszichológus azt mondja, aki megházasodik, az általában leépíti a többi barátságát, valószínűleg különösen az ellenkező nem tagjaival kötött barátságait. Minden kitüntetett figyelem a házastársé lesz, a többiek pedig elsikkadnak, amit valamiért nagyon rossz színben tüntet fel a szakember, miközben ön eddig velünk együtt nyilván abban a hiszemben élt, hogy ez a szerelem normális velejárója. Igen, ráadásul ez talán inkább a szerelem velejárója, nem a házasságkötésé. Nem attól fogja valaki leépíteni a haverokat, hogy kimondta az igent az anyakönyvvezető előtt, hanem attól, hogy családot alapított, és innentől kezdve nyilván a családot alkotó személyeknek kell szentelnie ideje nagy részét. Azzal viszont egyet értünk, hogy barátok kellenek, mindenkinek, aki úgy érzi, nem lesznek barátai, ha házasságot köt, az valószínűleg tényleg ne kössön.
7. A hetedik pont sokkal szimplább a fentinél. Ugyebár a hivatalos házasságkötés bizonyos jogkövetkezményekkel jár minden államban, ezek többek között a felek vagyonát érintik, az öröklésre is hatásuk van, stb. Ha valaki ezeket a jogkövetkezményeket nem kívánja, az ne kössön házasságot.
8. Az utolsó érvvel is nehéz vitatkozni: a házasságok nagy része válással ér véget, általában elég csúnya válással ráadásul. Akkor meg minek? Mi értelme olyan ígéretet tenni, amit a statisztika szerint mi sem fogunk tudni betartani?