„Szeretnék tanácsot kérni, mi lévő tegyek a barátnőmmel, miért teszi azt, amiket tesz. Sokat olvasom az önök írásait, nyomon követem az „eseményeket” telefonon, illetve pc-n, sokszor gondoltam, nekem is kellene írni egy levelet, de mindig addig filóztam rajta, hogy már nem akartam belevágni, most viszont megteszem” – a fenti bevezetővel kezdődő olvasói levél írója azt mondja, még 20 év alatt van, barátnője szintén, és persze a nevét is elárulta, de ebben a posztban inkább Marcellként fog szerepelni, mert mindenkinek álnevet szoktunk adni. Marcell beleszeretett gyerekkori barátjának lánytestvérébe, de van valami, amivel a lány rengeteg fejfájást okoz szerelmének. Mit tegyen Marcell ebben a helyzetben? Ha van ötlete, írja meg a Randiblog email-címére, de persze akkor is írhat, ha ön is tanácsra szorul vagy saját történetét szeretné elmesélni.
„Minden körülbelül 3 éve kezdődött.
A baráti társaságomba tartozott egy testvérpár (fiú-lány), a fiúval, nevezzük Istvánnak, régi gyerekkori jó barátok voltunk-vagyunk, de szemet vetettem a serdülés hatására (számomra) gyönyörűvé serdült testvérére. Sokszor voltam náluk, így nem voltam szokatlan számára, de észrevették, hogy már nem csak haveri dumálgatás összejövetelre megyek át, hanem csapom a szelet a leányzónak. Tetszett is a dolog neki meg nem is, ugyanis szerelmes volt egy tőlem idősebb „úrba” (kb. 35 éves), akit azóta meggyűlölt, mert mikor járni szeretett volna vele, erőteljesen visszautasította. Ekkor képbe jöttem én, szex nem volt, csak egymással játszadoztunk, sokat beszélgettünk, és járkáltunk erre-arra. Egy idő után megint jött valaki, akibe szerelmes lett és nagyon sokat beszélgettek Facebookon, Skype-on és MSN-en is. Zavart a dolog, de nem szóltam, csak mikor inkább vele foglalkozott és nem velem.
Végül szakítottunk, mivel ez így nekem nem jött be, hogy ha pittyent a gép, ő ugrott fel és egyből leste ki-mi írt rá. Beteg lettem, és emiatt nem találkoztunk 1,5-2 hónapig, majd én mikor felgyógyultam, Istvánnal folytattam a régi mederben mindent, csavarogtunk, fociztunk, mint két jó barát, de nálunk be szinte sose mentem. Feltűnt nekik és a barátnőm rámírt, hogy miért kerülöm, miért nem írok rá stb. Válaszom persze a szokásos: szakítottunk, nem akartam felhasogatni a sebeket, valamint mikor beteg voltam, felém se hederített. Végül újra összejöttünk 2 éve és 5 hónapja, azóta folyamatosan együtt vagyunk, de megint akadtak „udvarlói”, akiket ő keres fel, mivel minden beszélgetést ő kezdeményez, és ugyanott vagyunk, fontosabbak ők, mint én. A szalagavatója most lesz a hétvégén a buliba olyan ruhába jön, hogy egy Victoria's Secret modellen több ruha van néha. Mikor kérdőre vontam, hogy tél van, kinek akarsz te ennyire tetszeni, akkor még én voltam a hibás.
Végül a nagy kérdésem ez a hagyományos, nagy lány vagyok, leszarom a világot serdülőkori része, vagy csak szimplán az, hogy egymásra untunk? Valamint ő sokszor szeret féltékennyé tenni, de ha én egy lánnyal is beszélek, 5 percen belül, mintha hadbíróságon lennék. Közös megbeszélés... hasztalan próbáltam már mindent, ami tőlem telik, mindig úgy csavarja a szavakat, hogy a végén csak én leszek a hibás, még akkor is, mikor a buszmegállóban egy pasi ölében találtam!
Szerintetek mit tegyek, mi a helyes, teljesen el vagyok már keseredve, és nem akarom elveszíteni, nekem ő a legfontosabb és hiába éreztetem vele, nem viszonozza felém.”