A Psychcentral nevű honlap azt írja az Amerikiai Pszichológiai Egyesület folyóiratára hivatkozva, hogy 896 ember megfigyelése után arra jutottak a Floridai Egyetem pszichológus kutatói, hogy a férfiak rosszabbul érezik magukat, ha partnerük (barátnőjük, feleségük, stb.) sikerrel jár valamiben, és kevésbé érzik magukat rosszul, ha a csajuk kudarcot vall. Az ember azt hinné, hogy a férfiakban is működik az empátia, azaz ők is örülnek a szerettük sikerének, és elszontyolodnak, ha a másiknak valamibe beletörik a bicskája, de úgy látszik, a férfiaknál pont fordított a helyzet, nekik megrendül az önértékelésük attól, ha látják, hogy egy nőnek sikerül valami. Ezek után nem is olyan meglepő, hogy a tehetségkutatókat is túlnyomórészt férfiak szokták nyerni.

Ezt nyilatkozta a kutatás vezetője: „Éthető, hogy egy férfi esetleg fenyegetve érezi magát, ha a barátnője jobban teljesít valamiben, amit együtt csinálnak, pl. egy fogyókúrában. De ez a kutatás bebizonyította, hogy a férfiak partnerük sikerét automatikusan saját kudarcukként élik meg, akkor is, ha nem is versenyeztek egymással.” Ez a probléma természetesen igen gyakran az anyagiakkal kapcsolatban merül fel a gyakorlatban, a férfiakat borzasztó rosszul érinti, ha a nőjük karrierje dübörög, őket meg pont kirúgták.

Ehhez képest egy nő önértékelésében semmit sem számít az, hogy barátja/férje sikeres-e, de az önértékeléstől függetlenül úgy általában jobbra is értékelik kapcsolatukat a hölgyek, ha előtte barátjuk/férjük sikereire emlékeztetik őket. De hiába teszik fel így a kérdést, a férfiak hozzáállása ebben az esetben is ugyanaz, ők nem értékelik jobbra a kapcsolatukat attól, hogy barátnőjük/feleségük sikereire emlékeztetik őket. Persze ebből az egészből elég botorság levonni azt a következtetést, hogy minden pasi egy önző és érzéketlen bunkó, hiszen a férfiakat a világ/társadalom/élet arra presszionálja, hogy sikeresek legyenek, főleg anyagilag. Többek között a nők is mintha ezt várnák el tőlük elsősorban, hiszen sikeresnek lenni roppant férfias dolog. A másik oldalról a nőkkel szemben az általános elvárás pedig kb. valami olyasmi, hogy legyenek szépek, és a gyereknevelésen kívül másba ne nagyon szóljanak bele léccives. Hiába jött el a XXI. század, a nőkkel szemben még mindig csak ezek az elvásárok, a sikeresség nem.