A legderültebb égből is becsaphat a villám, bárkinél bármikor jöhet egy baleset vagy betegség, ami miatt az illető ideiglenesen, vagy még rosszabb esetben élete végéig ágyhoz lesz kötve és ápolásra szorul. Így bárkivel bármikor előfordulhat az is, hogy rövidebb-hosszabb ideig gondoznia kell valakit, akár házastársát, vagy gyermekét, illetve idős szülőjét (talán ez az utóbbi eset a leggyakoribb). Volt már erről szó a Randiblogon: ápolni nehéz. A Psychology Today egyik szakértője, Toni Bernhard nemrég pontokba szedve foglalta össze, hogy mi az, amivel az ápolást, illetve az egész szituációt gyakran még nehezebbé teszi az ápoló. Előrebocsátjuk, hogy most a komolyabb, huzamosabb, krónikus betegségekről van szó, nem egy pár napos influenzáról. Íme öt dolog, amit tilos, ha kénytelenek vagyunk beteg szerettünket ápolni. Nem könnyű téma, de sajnos akármikor aktuálissá válhat, ezért érdemes egy pillantást vetni az alábbi tanácsokra.

1. Ne titkoljuk mások elől – A szakértő azt mondja, sokan – főleg férfiak – nem mesélik el pl. a munkahelyen vagy a haveroknak, hogy otthon mi a helyzet ápolásra vagy gondozásra szoruló gyerekükkel, feleségükkel vagy szülőjükkel. A titkolózás, illetve hogy nem beszéljük meg senkivel, hogy ápolnunk kell, depresszióhoz vezethet – azok közül, akik hetente legalább 20 órában ápolják valakijüket, 60% depresszióban szenved. Akit ápolnak, ne várja el, hogy betegségét titokban tartsák, sőt, bátorítsa ápolóját, hogy nyugodtan beszéljen bárkinek a helyzetről.

2. Ne tegyünk úgy, mintha mi se történt volna – Tipikus reakció tud lenni az is, hogy az ápoló ragaszkodik ahhoz, hogy az élet folyását ugyanúgy fent kell tartani, mintha nem jött volna közbe a betegség vagy baleset. Nagy hiba ilyen teljesíthetetlen célt kitűzni, a szakértő azt ajánlja, inkább nézzünk szembe minél előbb a valósággal. Nem lesz könnyű, főleg, ha az ápolás hosszú időre szól, akár az ápolt élete végéig, de a helyzet az ápoló életét is drasztikusan megváltoztatja, és ezt lelkileg fel kell tudni dolgozni. A feldolgozásnak pedig nem módja, hogy úgy csinálunk, mintha mi se történt volna.

3. Ne próbáljunk tökéletes ápolókká válni – És ha már a teljesíthetetlen céloknál tartunk: akármennyire is szeretjük a személyt, aki az ápolásunkra szorul, ne azt tűzzük ki magunk elé, hogy a világ legönfeláldozóbb, legtökéletesebb ápolójaként fogunk vigyázni az illetőre. Mindenkinek vannak rosszabb napjai, annak is, aki ápol, és ebben nincs semmi különös. Senkin nem segítünk azzal, ha bűntudatot csinálunk magunknak azért, mert egy-két dolgot jobban is csinálhattunk volna, vagy mert többet is megtehettünk volna ágyhoz kötött szerettünk kényelméért vagy egészségéért, vagy akár azért, mert terhesnek érezzük, hogy ápolnunk kell valakit.

4. Ne titkoljunk semmit az ápolt elől sem – Sokan úgy gondolkodnak, hogy az ápolt előtt tilos arra panaszkodni, hogy milyen sok energiát visz el az ápolás, hiszen ettől az illető még rosszabbul fogja érezni magát, pedig betegként ő az igazi áldozat, és semmiről sem tehet. A szakértő mégis azt mondja, hogy az ápoltak éppen, hogy jobban érzik magukat attól, ha normálisan elmondják nekik, hogy mi a helyzet, ha valamennyire úgy érzik, a nehéz helyzetben az ápoló is tud egy kicsit őrájuk támaszkodni. Ezen kívül az ápoltnak is jobb, ha tisztában van a helyzettel, ami betegsége kapcsán kialakult.

5. Ne hanyagoljuk el a saját életünket és egészségünket – Aki ápol, közben gyakran egy munkahelyen nyolc órában dolgozik is, és így nem sok idő marad magánéletre. Ha az ápolás tartós, azaz hónapokig, évekig szükség van rá, akkor lassanként az ápoló is ugyanúgy elszigetelődik a társadalomtól, mint ápoltja, aki fel sem tud kelni az ágyból. Pedig nemcsak az ápolónak jó, ha van kis szabadideje, ha néha kitörhet és feltöltődhet, hanem az ápoltat is szolgálja, ha ápolójának van egy többé-kevésbé normális élete, ennélfogva tud miből energiát meríteni. Ha máshogy nem megy, helyettes ápolót kell megkérni, akár egy rokont, akár egy segítőszolgálattól valakit, de időnként muszáj az ápolónak emberek közé járnia és kikapcsolódnia. Külön pontban tárgyalja ugyan az eredeti cikk, de ugyanide tartozik: aki ápol, ne csak saját életére, hanem saját egészségére is vigyázzon, mind fizikai, mind mentális egészségére. Pontosan azért ne hanyagoljuk el magunkat, mert valakinek, akit szeretünk, szüksége van ránk.