„Olvastam már pár sztorit lelketlen emberektől/-ről, és most gondoltam, én is megosztom azt, amiért gyakorlatilag még mindig önkínzok, persze feleslegesen” – ezzel vezette be az alábbi történetet a mai posztban sorra kerülő levélíró, Marcella. Azért is hozzátette, hogy külföldről írt, bár a története akár Budapesten is lejátszódhatott volna (viszont az ékezetei hiányoztak, reméljük, sikerült mindegyiket helyesen pótolnunk). Marcella maga kéri a levél végén a többiek véleményét, szóval ha a sztori ismeretében ön is beszámolna saját történetéről, vagy csak megírná, hogy mit gondol, kérjük, a Randiblog email-címére küldjön üzenetet!
„23 éves vagyok, de elég sok tapasztalatom van, rengeteg pasival randiztam már, pont azért, mivel egyik sem jött be teljesen; egy-két hónap után vége lett mindnek. Általában klubokban cserkésztem be az áldozatokat, viszont az utóbbi időben három apukát is kifogtam, ami nekem nem pálya, ezért gondoltam, regisztrálok egy társkeresőre, és ott még tisztába tehetjük a dolgot, mielőtt akár egy randira is pazarolnám az időm.
Szóval épphogy regisztráltam, amikor rámírt ez a nem túl jóképű, de elég lehengerlő férfi. Más országból való, de már elég sok ideje itt él ő is, meg amúgy is meg tudok birkózni a multikultival, sőt kifejezetten szeretem. Váltottunk néhány levelet, és másnapra meg is beszéltünk egy randit. Én aznap este egy klubban kötöttem ki pár barátommal, szóval másnap nem a legjobb formámban, de randiztunk, és elsőre még a csók is nehezemre esett kicsit, mert tényleg nem találtam annyira vonzónak látványra, de aztán amikor végre sikerült smárolnunk, nagyon beindult a kémia.
A kémia is meg ő is, meglepetésemre minden egyes nap már kora reggel írt whatsappon, végigdumáltuk a napokat, irtó jó humora volt, amit kevés srácban találok meg. Következő hétvégén megint találkoztunk, sikerült összehozni egy 24 órás randit. A szexre nincsenek szavaim, komolyan, hihetetlen volt. És akkor még mindig, minden nap, SMS-ek tömkelege, másik kettő egész hétvégés együttlevés. Karácsonykor dolgoztam, ő meg a barátainál volt egy másik városban, de küldött a munkahelyemre rózsát, csokit meg kártyát, azt mondta, hogy nagyon kezd megkedvelni, és hogy a legjobb barátja szerint is jófej vagyok. Amikor visszajött a városba, rögtön hozzám jött a vonattól a kis csomagjával, megint együtt töltöttük a hétvégét.
Igen, tudom, elsiettük. De nem én, tényleg nem erőltettem, egyik SMS-partyt sem én kezdtem, nem várom el, hogy ennyire oda legyen értem valaki rögtön az elején, viszont ha már úgy van, akkor jól esik, meg el is hiszem. Vele is közöltem az elején, hogy nekem oké a kötetlen, hetente kétszer beszélős, itt-ott szexelős kapcsolat is. Azt is tudta, hogy pont egy ilyet adtam fel érte, amit egyébként ma már nagyon bánok.
Szóval igen, jött a szilveszter, megkérdeztem, mit csinál, erre elmondott egy sztorit a szomszéd csajról, aki kizárta tegnap magát, és másfél órát dumáltak, meg megittak egy üveg bort. Nem kérdeztem, hogy megdugta-e, bár lehet, hogy ezt akarta, a válasza meg az lett volna, hogy igen, nem tudom. Azt hozzáfűzte, hogy a csajnak van pasija, meg hogy vele és a barátnőivel tölti az estét. Megkérdeztem, mikor találkozunk, mert jött a szülinapja, két nappal a legjobb barátnőmé után, szóval már a két torta is megvolt (így kapott a barátom egy kifejezetten magas tortát idén, amin pár hónap múlva nagyon fogok röhögni, de ma még sírnom kell tőle), de nem is válaszolt. Leírtam neki, hogy fogalmam sincs, mitől változott meg, de hogy nyugodtan elmondhatja, vagy ha a szülinapi partyjára akar koncentrálni, az is oké, csak ne legyen bunkó. Erre visszaírt, hogy igazam van, ne haragudjak, pár napot kér.
És ennyi volt. Szülinapján még felköszöntöttem, amire annyit válaszolt, hogy „Kösz”. Semmi magyarázat, semmi ne haragudj, nem a te hibád, hanem az enyém, semmi az égvilágon.
Én meg nem vagyok egy erőltetős típus, nem léptem vele kapcsolatba semmilyen szinten, és nem is tervezem. Borogatom a kis lelkem. Tudom, nem nagy dolog, kicsit több, mint egy hónap volt, de az rettenetes, hogy nem értem, miért, amikor nagyon jól megvoltunk, meg azt sem értem, minek kellett a „kezdelek nagyon megkedvelni” bullshit, amikor a szex már anélkül is megvolt.
Konklúzió? Soha többet nem főzök-sütök senkinek, nem masszírozom meg a hátát, és nem ügyelek kínosan, nehogy többet fizessen, ha elmegyünk valahova. És nem fogok semmit elhinni, csak nem vagyok benne biztos, hogy úgy jobb lesz...
Vélemények? Az első szó nélkül elhagyás az életemben, én sajnos már csináltam ilyet, de 17 éves voltam, nem 30, mint ez a szemétláda. Lehet, hogy a karmám 6 éves késéssel működik?”