„A netes társkeresők trolljaival kapcsolatban írott bejegyzéshez reagálnék én is” – írja bevezetőként az alábbi sorok beküldője, akinek az Aida álnevet juttatta a sors. Lehet, hogy ön már unja az ilyen „lehetetlen egy normális nőt/férfit találni”-típusú posztokat, de egyrészt mi még nem, másrészt ebben van valami, ami miatt Aida sztorija drasztikusan elüt a többi hasonló történettől, és most nem a rövidségére gondolunk. Viszont a poént se lőjük le előre, érdemes rászánni azt a pár percet és ezt jól végigolvasni az egészet – aztán ha megjött a kedve, ön is megírhatja nekünk saját történetét vagy véleményét a Randiblog email-címére!
„Kb. 10 évvel ezelőtt (egyedülállóként) regisztráltam egy netes társkeresőre, mert ahová annak idején szórakozni jártam, nem találtam társat, de igényeltem már.
Meg kell jegyeznem, hogy nem az első találat volt, amit leírok, belefutottam több ilyen trollba én is, viszont:
Egyik nap, épp felbőszülve egy idegesítően jóképű srác bunkó bemutatkozó szövegén, dühösen lecsuktam az adatlapját, mikor megjelent kiemelt hirdetésként egy srác képe, aki pont olyan bögrét tartott a kezében a képen, mint nekem volt, amikor megláttam. Ezt érdekesnek találtam és végigolvastam az adatlapját. Nagyon szimpatikus volt, úgyhogy gyorsan írtam neki, hogy ugyan nem vagyok a céltartomány (mert dohányzom, és az nála kizáró tényező volt), de hadd kívánjak sok sikert a társkereséshez, biztos meglesz az illető, mert nagyon cizelláltan fogalmazott, jó humorral, remek stílusban. Gratuláltam neki a bemutatkozó oldalhoz és kiléptem. Aztán válaszolt, hogy köszöni, és kedves tőlem, és a többi. Aztán én is válaszoltam. Aztán ő is. Aztán végül találkozgatni kezdtünk. A harmadik randin elnyomtam életem utolsó cigarettáját. Az ötödik randin összeköltöztünk. Kilencedik éve vagyunk együtt. A kislányunk 2,5 éves. És teljesen jól vagyunk.
Ha tanácsot kellene adnom a társkereséshez, akkor az az lenne, hogy csak őszintén. Ha ő az, aki a társad lehet az életben, akkor a hibáiddal együtt lesz a társad, ha nem ő az, akkor az (ön)becsapásokkal kreált tökéletességed ellenére sem lesz az. Persze úgy a legkönnyebb társat találni, ha az ember már megtalálta és valamennyire elfogadta önmagát, illetve pontosan tudja, hogy ki, vagy mi az, amit NEM keres.
Remélem, hogy a történetem visszaadja az elkeseredett társkereső hölgyek hitét, mert igenis vannak olyan férfiak a társkeresőn, akik társat keresnek.”