Nem vagy ribanc, csak rabja valakinek

A mai poszt nem itt kezdődik, hanem ennél a korábbi posztnál. Egy héttel ezelőtt Karola álnevű olvasónk levelét közöltük egy posztban, ami legnagyobb örömünkre kész levéláradatot indított be. Mindenképpen kattintson vissza ahhoz a poszthoz, mielőtt továbbolvas, de a lényeg az, hogy Karola nagyon szerelmes egy férfiba, bármit megtesz neki – a szexet is beleértve –, pedig a férfi egyáltalán nem bánik jól vele. Először a férfiak, majd a nők válaszaiból közöljük a legjobbakat alább, összesen nyolcat, és ezúton is köszönjük mindenkinek, aki írt! A vita persze ezzel nincs lezárva, ha ön még nem írta meg véleményét vagy saját történetét, kérjük, kapcsolódjon be ön is a beszélgetésbe, írjon a Randiblog email-címére!

Károly

„Kedves Karola! Ne bonyolítsd túl a dolgokat. Vannak férfiak, aki nem szeretik címkézni a dolgokat. Ugyanígy jöttem össze a párommal. Ugyanez a kapcsolat volt köztünk. Együtt jártunk, aztán szakított velem, majd másfél évig csak szexeltünk több hónap kihagyással. Végül összejöttünk. Nagyon sok családi problémám volt, és nem akartam senkit közel engedni magamhoz, végül megtört a jég és beleszerettem. Ugyanezen ment keresztül a barátnőm, de kitartó volt és megérte neki. Nem vagy ribanc. Ez az élet, ha nem jön össze, így jártál. Tudom, durván hangzik, de így szerez tapasztalatot az ember.

Nem tudom, hogy nézel ki, de lehet, hogy edzened kéne, hogy szebbnek nézz ki. Tudom, ez nagyon parasztnak hangzik, de hidd el, a férfiakat így tudod magadba bolondítani. Ha alapban jó fejnek tart, akkor csak ez lehet a baj, hogy nem vonzódik annyira hozzád, nem lát elég szépnek. A másik a kisugárzás. A leveledből ítélve elég kétségbeesett vagy és ez érződik rajtad valószínűleg. Utálják  férfiak. Én is. Végül az a legjobb, ha elmondod neki az érzéseidet, ha tudtok őszintén beszélni a mély érzésekről akkor van jövője a kapcsolatotoknak. Ha úgy érzed, nincs jövőtök, akkor az úgy is van, bízz az ösztöneidben. A legfontosabb a sport, legyen az életed része, meglátod, meglesz az eredménye.”

Kristóf

„Kedves Karola! Abszolút nem érdemelsz fejmosást! Ez sajnos az a történet, ami mindenkivel megesik, kivéve azon szerencsésekkel, akik 20-25 éves korukig megtalálják az igazit és úgy is maradnak. Az ember életében történnek olyan dolgok, amik akkor is megtörténnek, ha nem akarjuk. Érdemes tanulni belőle és levonni a következtetéseket. De ne aggódj, az idő mindent begyógyít. Eltelik pár év, Te már életed szerelmével élsz, míg ő (kis betűvel) lyukról-lyukra szalad és a kapuzárási pánikjában (40 évesen) egy cabrio puntót vesz, de az egyes verzióból... Nem mondom, hogy egy pöcs, mert nem ismerem. A történet alapján viszont vannak gondok... Szóval nyugi. Ez az a történet, ami mindenkivel megesik.

És ha jobban belegondolunk, könnyen elképzelhető, hogy éppen ezért ilyen nehéz a párkeresés manapság. Főleg az én korosztályomban. 34 éves múltam, volt 2,5 db hosszabb kapcsolatom. És durva mínusz volt a vége. Anyagilag, lelkileg. És az idő begyógyítja a sebet, amit az adott illető okozott. Vagyis, ő már kevésbé fog izgatni. Persze eszedbe jut majd minden hónapban. De 10 perccel később már vidámabb dolgok járnak a kis buksidban. Szóval vigyázz az érzelmeidre. Ha őt nem fogtad meg, akkor neki nem Te voltál az igazi. Ezt sajnos el kell fogadni. Mások érzéseibe nem egyszerű belelátni. Még a 0 értékű emberekébe sem. Örülj, hogy tudsz tiszta szívből szeretni, hogy képes vagy küzdeni valakiért! Ezek az életed leghasznosabb tulajdonságai! Csak kérlek, Karola, vigyázz rájuk! Az én korosztályom a korlátlan szerelem ihlette '90-es évek végén és a vad 2000-es évek már sajnos tönkretette a lelkünket. Sokan végleg bezárkóztak és soha többe nem lesznek képesek feltétel nélkül szeretni.”

Kázmér

„Kedves Karola, ön egy felnőtt nő, aki tulajdonképpen boldog párkapcsolatban élhetne ezzel a férfival. A férfi azonban még lélekben gyermek... Lehet, hogy egyszer felnő, lehet, hogy sosem. Amíg ön bármikor kész a rendelkezésére állni, valószínűbb, hogy nem. Vállalja, hogy életét ilyen hullámzásban tölti, szül közben egy gyermeket (vagy nem)? Vállalja, hogy amíg a férfi fel nem nő, addig nem nyújt számára testi-lelki enyhülést?

Íme a tipikus mai nő, aki azt hiszi, tudja mit csinál, rázza a fenekét, és mindenfelé ezt kürtöli a világba, hogy ő egy önálló (sic!) nő. Valójában egy éretlen túlkoros gyerek. Tele van az ilyenekkel az ország, ez az egyik oka annak, hogy nem születnek gyerekek, és egy ismert demográfus előrejelzése szerint a ma 28 éves nők amikor 50 évesek lesznek, a 36% gyermektelen lesz. Ma ez az arány az ötven éveseknél 9,5% ha jól emlékszem.

Harmincas férfiként nagyon sok ilyen nőt láttam, két félrelépő mélyen hívő katolikus menyasszonyon vagyok túl, akik talán mindketten megijedtek a felelősségtől, amit a házasság jelent. (Az egyik végül egy szerintem megalapozatlan házasságba sodródott, a másik pedig álnéven zaklat azóta is.) Alapvetően ez a fő probléma. A felek (a férfiak is, keveseket, pl. engem leszámítva) nem akarnak, nem is tudnak felelősséget vállalni, és elköteleződni egy komoly kapcsolatra. Addig akarnak benne maradni, ameddig az érdekeik nem sérülnek, ami természetesen elkerülhetetlen. Sok nő (de ismerek ilyen férfit is: egy 57 éves ismerősöm még családalapításban reménykedik, de a realitásokkal köszönő viszonyban sincs; ő sem hajlandó lemondani a „romantikus” szerelemről) valami tini mítosz vezérelve egy gyerekes szerelmi ideált hajszol. E szerint van egy másik, az „igazi”, aki tökéletesen illik hozzá, és alig várja, hogy őt, és az ő vágyait maradéktalanul kielégítse. Mivel ilyen nincs, a lila köd elvonultával (biokémiai folyamat, max. 1-2 év átlagosan) jön a vádaskodás, a másik miért nem olyan, amilyennek ő megálmodta. A végén gyűlölködésbe vált át gyakran a dolog, és a felek elkezdenek egy újabb áldozatot keresni az illúzióik kiéléséhez, hátha vele majd jobb lesz, soha nem magukban keresve a megoldást. Ezt a folyamatot, és a megoldást (!) nagyon sokan elég jól leírják (pl. Eva Marie Zurhorst: Szeresd magad és mindegy, kivel élsz), de ez a többséget nem érdekli. Gyerekes játszmákat játszani egyszerűbb, mint őszintének lenni (önmagamhoz legelőször!), és felnőni.

A legfájdalmasabb a dologban, hogy a gyerekes vágyak hajszolásában sokan a vágyaik áldozatává válnak, mint a cikkben szereplő nő. Nem értik a különbséget az egészséges áldozat, amit a kapcsolatért hozok, és önmagam (teljes) feláldozása között. Azt hiszem, egy jó kapcsolatban mindkét fél tudja, a másik nagyon sokat hajlandó tenni a kapcsolatért. De van, ami nem elfogadható (kevés, ez fontos, nagyon kevés ilyen lehet csak), és a kapcsolat felszámolásához vezethet, és két felnőtt ember kapcsolatában ezt egymás felé a megfelelő módon kommunikálják.

A felnőttség, a felnőtt szeretet és szerelem, amikor tökéletesen látom a másik hibáit, és így is kell, így is szeretem, és fel tudom vállalni a kapcsolatot nem népszerű. Ehhez egy fajta érettség kellene, ami nincs.”

Korinna

„Kedves Karola! Ha fontos vagy neki, keresni fog és megváltozik, amire kb. 10% az esély, viszont nem lehetetlen. A legfontosabb, ha magaddal is elhiteted, hogy egyáltalán nem vagy sem szánalmas, sem pedig gyenge. Felejtsd el ezt a gondolkozást most azonnal, de rögtön. Azért nem tudod elhagyni ezt a férfit, mert igazán nem is akartad. Úgy gondolom, a szakításnak most jött el az ideje. Amíg ő képben van, addig másnak esélye sincs, vagy talán tévednék? Ez a férfi nem szerelmes beléd, akár a fejed tetején is pöröghetnél akkor sem lesz, különben nem helyezett volna előrébb mindenki mást. A mai világban nagyon nehéz megőrizni a büszkeségünket, megaláznak és megalázunk, te ne legyél ilyen. Ha erős vagy, hát bizonyítsd be, eleinte nagyon nehéz lesz, de inkább most, mint hogy évekig azon siránkozz, hogy mennyire tönkretett téged ez a férfi. A kapcsolatotok még egy ideig bírja, legyen félév, egy év, viszont ami ezután következik az nem hiányzik senkinek. Mindennapos sírások, akár még depresszió is, majd elkezded megutálni és végül a legapróbb dolgokra is ugrik az ember. Most hagyd ott és tudd be szép emlékeknek, már ha azok voltak. Nem vagy csúnya, előtted az élet, te nem ezt érdemled! Először töröld a Facebookról, vagy csak egyszerűen állítsd be, hogy ne kapj róla értesítést. Az egész csak rajtad múlik ha mazochista vagy, szenvedj tovább, de te nem ezt akarod!”

Kátya

„Kedves Karola! Teljesen egyezik a történeted az egy évvel ezelőtti önmagammal. Ugyanez történt meg velem is. Elhitettem magammal, hogy nem vagyok belé szerelmes, aztán rájöttem, hogy mégis. Ha ő akart velem találkozni, én ugrottam, mint egy kis hűséges kutya, de ha én akartam vele a talit, akkor erre-arra hivatkozva lemondta. Eleinte azt hittem, hogy ez lesz majd több is, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy aki többet érez a másik iránt az sajnos én vagyok. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi ez kettőnk között, szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy ez csak vonzalom, nem szerelem, de igen erős vonzalom. Bele voltam betegedve. De jött egy találkozó, ahol egyszerűen megtörtem, nem bírtam tovább, megundorodtam tőle. Megtudtam, hogy egyszerre több nővel ismerkedik és csak egy vagyok a sok-sok közül. Nem vagy ribanc, csak rabja vagy egy olyan valakinek, aki kihasznál. Annyit tudok neked erre tapasztalatból írni, hogy bele fogsz unni ebbe az egészbe. Őt nem fogja érdekelni, hogy vége, csakis téged. Vágyni fogsz, vagyis szerintem már most is vágysz egy teljes értékű kapcsolatra. Hagyd ott, ez a „kapcsolat" sehova nem fog vezetni, mert ha eddig nem szeretett beléd, ezután már nem fog. Ezek ilyen szemetládák. A szexre pedig csak annyit tudok írni neked, hogy megéri koplalni pár hónapig, vagy várni, ameddig csak kell, mert fog jönni valaki, akinek te leszel a mindene és nem csak egy dugótárs.”

Kármen

„A levélben nem találtam konkrétan, Karola hány éves, de gondolom, 20-20onpár lehet. A sok gimis fiú után végre egy igazi férfi, akitől nem kérnek személyit cigivásárláshoz, és már nem az a legnagyobb buli szombat este, hogy hamarabb hányjon a kocsmapultra, mint a haverok. A nő alapvetően genetikailag a biztonságot keresi, és ilyen fiatalon egy ilyen férfi (aki már apa is!), hát ez a non plus ultra, erre izzik egy nő petefészke! Karolának azt tanácsolnám, hogy ébredjen fel az argentin szappanoperából, és végre lássa reálisan a helyzetet! Döntse el, mit akar! Általánosságban, és ettől a férfitól! Legyenek reális elképzelései! Minden férfit megszépít, ha tudjuk, hogy nem kell vele azon vitázni, milyen sorrendben fizessük be a csekkeket, hogy a te anyádéknál, vagy az enyémnél töltsük a szentestét, és hasonlók. De ez önbecsapás! Attól, hogy néhány órára-éjszakára idilli a kapcsolat, és nagyokat tudunk beszélgetni, és minden remek az ágyban, attól még korántsem ő az a férfi, akivel az életemet leélném. Akinek gyereket akarok szülni. Akivel gazdasági közösséget akarok vállalni!

Kedves Karola! El kellene döntened, mi a bajod valójában! Az, hogy sose fog felvállalni és elvenni? Okos lány vagy te, látod a lényeget. De ez van, ezt kell szeretni! Megszoksz, vagy megszöksz, lehet választani! Vagy az, hogy az „apuci-anyuci kicsi lánya” dobozba nem fér bele, hogy van egy férfi az életedben, aki „csak” karbantartó? A „csak” nem véletlenül van idézőjelben, sokszor ennyi bőven elég. Ha tudomásul veszed és elfogadod, hogy ettől a férfitól ennyit kaphatsz, és ez bőven elég, mert még fiatal vagy, és keresed magad, és még nem hiányzik az a sok meló és idő, amit egy hosszú távú kapcsolatra rá kell áldozni, hogy működjön, akkor élvezd ki! Használd ki arra, hogy szexuális tapasztalatokat gyűjts saját magadról és a másik nemről! De ne érezd magad ettől rossznak. Ha pedig mégsem élheted tovább az életedet férj és gyerekek nélkül, akkor ezt beszéld meg vele, és zárjátok le ezt az egészet. Mert ettől a férfitől azt nem fogod megkapni.

Én is voltam ilyen helyzetben, azzal a különbséggel, hogy nem nyavalyogtam. Felesége és három gyereke volt. De nem érdekelt. Órákat tudtunk beszélgetni, bármiről, akármiről. És a szex sose volt olyan jó, mint vele. Rengeteget tanultam tőle magamról és a testemről. De azt is tudtam kezdetektől, hogy az alapvető értékrendünk más, és max. az együttélésünk 3. napján földelném el a kert végében. És különben is! Minek kellene egy életre egy olyan férfi, akiről pontosan tudom, hogy nem a hűség szobra, és mesterien tud hazudni bárkinek egy jó dugásért?! Az a 2 év szép volt, jó volt, de köszönöm, ennyi. Amikor éreztem, hogy nekem ez már nem elég, hogy most már (nem ő, valaki más, bárki más) jó lenne, ha felvállalhatna, ha itt aludhatna, ha elvenne, ha gyerekünk lenne, akkor békében elváltunk, és mindenki ment a maga útján.

Ha így teszel, nem vagy ribanc. Ha lefekszel vele akkor, amikor füttyent annak reményében, hogy hátha elvesz és/vagy felcsinál, akkor ribanc vagy. Szerintem. De még akár ezt is megteheted, csak ne sajnáltasd magad, és főként ne menj a Dunának. Mert ez a te döntésed, te vállaltad. Nem igaz, hogy egy férfi akkora hatással van rád, hogy bármi áron vele akarsz lenni. Ilyenkor belehergeled magad egy állapotba, amiről azt hazudod magadnak, hogy enélkül nem tudsz élni, aztán meg sírsz, hogy milyen kis szerencsétlen vagy. Remélem, érted, hogy nem akartalak bántani, és főképp nem elítélni. Csak segíteni azzal, hogy gondolkodásra ösztönözlek. És nagyon szépen kérlek, nézz magadba, és legalább magadnak ne hazudj! És ha már tudod, mit akarsz VALÓJÁBAN, akkor vállald fel, és tedd meg, ami neked kell, ami neked jó.”

Kornélia

„Pár éve én is hasonló szituációba keveredtem. Büszke, határozott, makacs énem egy szemvillanás alatt marionett bábura cserélődött. Mindez egy srác miatt. Olyan hatással volt rám, hogy félelmetes. Az én kapcsolatomról tudott a környezetem, tudott anyukám, a srác anyja is, haverjai. Nem titokban csináltuk, mégis titkos volt. Mert nem írogattunk egymásnak naponta, Facebookon nem posztolgattunk szerelmesebbnél szerelmesebb képeket egymás üzenőfalára, nem beszéltünk telefonon. Általában mindig a lényeget beszéltük meg chaten, egész pontosan, hogy mikor alszom nála. Persze volt, hogy agyhúzás céljából azt mondtam, hogy épp akkor nem érek rá, ezért később, pár napra rá tudtunk csak találkozni. Ilyenkor büszke voltam magamra, pedig nem kellett volna...

Itthon összeszedtem a kis motyómat, átgaloppoztam hozzá (másfél óra BKV), megnéztünk egy filmet, dugtunk és aludtunk. Reggel már mindig korán felkeltem, amíg aludt, összekaptam magam, majd annyira felkeltettem és engedjen ki az ajtón. Szájrapuszival köszöntünk el, mint a kisiskolások. És igen, teli mosollyal az arcomon indultam utamra. Pár napra rá megint írt, megint mentem, megint „romantikus és cseppet sem megalázó módon” kiengedett. És szép lassan megszerettem. Na persze ezt akkor még magam előtt is tagadtam.  De nézegettem a képeit, adatlapját, kinek a képét lájkolja, kinek fűz hozzászólást is. Volt, hogy a megbeszélt idő előtt 3 órával lemondta, nem egyszer nem kétszer fordult elő ilyen. Nem haragudtam, mégis csalódottan vettem tudomásul. A legszebb az egészben, hogy nem volt egy lepedőakrobata, mégis volt benne valami, ami meghülyítette a lányokat.

Aztán vége lett. Hatalmas kiábrándulással. Írt egy levelet Facebookon, amiben közölte velem, hogy kibékült az exével, de az ex megtiltotta, hogy velem és még egyéb más lányokkal tartsa a kapcsolatot, ezért töröl, letilt, felejtsük el egymást. Még válaszolni se tudtam, mivel le lettem tiltva. Ott ültem a gép előtt, arcul csapva, holott pofont nem kaptam. És gyűlöltem. És valahol magamat is. Mert tudom, hogy akkor lehettem volna büszke magamra, ha nem adom meg neki azt, hogy megdughat. Mert ő az a típus volt akkoriban, akinek valamiért minden lány, akire csak ránézett, már dobta el a bugyiját. És én is beálltam a sorba. Akkor lettem volna okos, ha emellett a sor mellett kacagva elsétálok. Szóval véget vetett a kis kapcsolatunknak, nem kímélve. Egy ideig rossz volt, hiányzott – és nem a szex, hanem ő maga – de túlléptem. Jelenleg egy éve boldog párkapcsolatban élek. Ma már biztos nem ugranék fejest az ágyába, de lehet, ez is kellett valamiért, tanultam belőle, azt hiszem. Ja és Karola, nem vagy ribanc! Én sem voltam az. Bár lehet jobban megérte volna, ha órabérért gyűröm össze a lepedőjét…”