A második levélnél már invitáltam egy DVD-zésre

2014.02.10. 17:23

A következő bejegyzést olvasva vetemedtem arra, hogy megírjam a tapasztalataimat a netes társkeresőkön zajló dolgokról. Remélem ez a bejegyzés felnyitja néhány lány/nő szemét, és segít megérteni, hogy a normális pasik miért is mondanak le olyan gyorsan a netes társkeresésről. És megértik az ok-okozati összefüggést” – úgy döntöttünk, az Alex álnevet kapja az alábbi levél beküldője, aki a fenti bevezetést írta beszámolója elé. Alex alább egyrészt nagyon érdekesen kategorizálja a hölgyeket aszerint, hogy ki hogyan viselkedik a férfiakkal a netes társkeresőkön, aztán egy érdekes kísérletről is beszámol, aminek a végkifejlete Alexet igencsak meglepte (hozzátesszük, minket is). Van saját hasonló sztorija? Hozzáfűzne valamit, elmondaná a véleményét? Kérjük, írjon a Randiblog email-címére!

Jómagam egy 25-30 közötti, sportos testalkatú, egyetemet végzett férfi vagyok. Még pár éve belevágtam a fejszém a netes társkeresésbe. Mivel nem nagyon jártam el szórakozni, így nem volt sok esélyem ismerkedni, ezért döntöttem ezen opció mellett. A cél egy párkapcsolat volt.

Még mielőtt belemerülnék a történetbe, tudni kell rólam, hogy egy teljesen átlagos arcú pasi vagyok, azaz nincsenek rólam olyan képek, ami címlapra kerülhetne egy női magazinban. Viszont ápolt vagyok és igényesen öltözködök.

Nagy reményekkel vágtam neki a netes társkeresésnek, de hamar nagyot koppantam. Tudniillik a leveleim 90-95%-ára egyáltalán nem érkezett válasz! (Mindezt olyan oldalon, ahol válaszlevélre vonatkoztatva nem volt kvóta...) Sem egy „bocsi, de nem egymást keressük”, sem egy „ne zavarj”, sem egy „nem tetszel”.

Pedig az adatlapot figyelembe véve írok, vagy nem írok levelet. Ha írok, törekszem az egyediségre.

Továbbiakban a maradék 10%-ról fogok írni. Igaz, kicsi a minta, de elég színes a felhozatal. Az alábbiakat nem csak én, hanem még néhány haverom is észrevételezte, akik kipróbálták a netes társkeresést!

„A minden előjel nélkül eltűnők”: ezek alkották a többséget. Csevegünk, és az ember fia megörül, hogy végre talált egy nőt, akivel jól kijönnek írásban. Aztán egyik napról a másikra volt – nincs. Mielőtt a női olvasók azt gondolnák, hogy biztos meg volt az oka, miszerint valami disznó dolgot írtam a hölgyeknek, leszögezem, semmi ilyesmiről nem volt szó.

„A bocsika vagyok, nekem van már pasim”: meglepő, de ilyen nők is vannak társkeresőkön. Persze a kategóriájukat fémjelző mondat nem az első levelekben hangzik el, hanem a sokadikban. Ittlétüket azzal indokolják, hogy kíváncsiak arra, hogy milyen emberek keresnek neten társat. Távol álljon tőlem a nagyképűség, de a hölgyek jó beszélgetőpartnernek szoktak tartani engem, és az ilyen nők is felkínálják az alkalmat, hogy ők ugyan hűségesek, és nem akarnak tőlem semmit, de szívesen folytatnák velem a levelezést.

„Az őszinte lányok”: ez a kategória a kedvencem, de olyan ritka, mint a fehér holló. Ők őszintén igent vagy nemet mondanak. Bármelyik is a válasz, már-már felüdülésnek minősül az ilyen oldalakon. A „nem” azért, mert őszinte és válaszra méltatott. Az „igen”-es lányok eleinte még neccesek, mert beleeshetnek az első két kategória valamelyikébe.

Kaptam hideget-meleget. Mindenféle tanácsokat, „trükköket”. Ez utóbbitól a hideg kiráz, hiszen milyen kapcsolat lesz abból, ahol valamelyik fél trükközik az ismerkedés alatt? Mindegy... ez már más téma.

Mikor már tele volt a padlás a tanácsokkal, és amúgy is rossz napom volt, gondoltam egyet és regisztráltam egy másik nicken, amelynél egy anonim modell pasi képét állítottam be profil képnek. (igyekeztem olyan képeket választani, amiről nem ordít a turpisság).

És elkezdtem írni a lányoknak. Sablonleveleket, nem személyre szabottakat, az első levélben már felhoztam a randi lehetőségét és a telefonszámcserét. Egyszóval mindent, amiről azt tanácsolták, hogy nem. Az eredmény döbbenetes volt, fordítottja a saját profilommal elért eredményeknek. A lányok 90%-a válaszolt! És a 90%-ból kb. 30% már másnap randizott volna velem. A maradék 50% mosolyogva írta, hogy előtte szeretne valamilyen szinten megismerni. Második levélnél már szemtelenül feldobtam egy invitálást hozzám egy dvd-zésre. Sokan még így is ismerkedni akartak „velem”, csak halogatták a dvd-zést. (Volt még egy 10%, aki rájött a cselre és melegebb éghajlatra küldött el...)

Az eredmény nagyon meglepett, mert MINDEN hibát elkövettem a leveleknél, ami csak lehetséges. Mégis sokkal több választ kaptam, mint a saját képemmel küldött egyedi leveleimre.

Ezek után nem kell sokat törni a fejünket, hogy milyen pasira is vágynak a társkeresős lányok: jópasikra.

Az általam leírt nők (lányok) 20-30 közötti társkeresők voltak. 30 feletti társkeresőkkel még nem volt tapasztalatom, így róluk nem tudok nyilatkozni.

Azóta már felhagytam a netes társkereséssel. Ezek után gondolom nem kell leírnom, hogy miért.

Lányok: ha komoly párkapcsolatot szeretnétek és el akarjátok kerülni, hogy kihasználjanak titeket, akkor könyörgök: ne csak a külsőt nézzétek!

Most már csak mosolygok rajta, amikor olyanokat hallok: „nincs egy rendes pasi”. De, van! Csak nem ilyen helyeken és nem ilyen emberekkel ismerkedik.

Arra már ki sem térek, hogy nem működik a hasonlót a hasonlóhoz elv a netes társkeresésben. Még mielőtt azt gondolnátok, hogy csak „jócsajoknak” írtam, szintén tévedtek!