Egyik este nyugtatót kellett bevennem

2014.02.22. 19:24

Még sosem válaszoltam levélre, de ez a történet lehetne akár az enyém is. És nem, nem vagy ribanc! Még csak véletlenül sem, ne hidd ezt magadról, ne engedd, hogy ez a férfi ezt elhitesse veled!” – ma egy újabb olvasói levél kerül sorra, ennek a beküldőjét Eleonórának hívják (vagyis hívjuk mi, igazából más a neve). Igen, Eleonóra is Karola lassanként klasszikussá váló történetére reagál, amire még hetek elteltével is érkeznek az olvasói reakciók – úgy látszik, az ilyen típusú kapcsolat nem is olyan ritka, mint gondolnánk, és persze végigélni, feldolgozni egy ilyet sem túl könnyű. Mindenesetre úgy tűnik, Eleonórának sikerült, hiszen a kapcsolatot nem szakította meg, hanem elviselhető mederbe terelte, alább leírja, milyen fázisokon ment keresztül a viszony. Önnek is van tapasztalata az ilyen kapcsolatok terén? Kérjük, írja meg ön is saját történetét vagy véleményét a Randiblog email-címére!

Volt egy férfi, akit megismertem két éve. Először nem volt szimpatikus, mindketten párkapcsolatban éltünk és kollegák is voltunk.

Aztán valami megváltozott… Hónapokkal később egymásba szerettünk, facérak is lettünk… Rohamtempóban összejöttünk, jártunk, összeköltöztünk. Csodás volt. Fél év után valami eltört… Megváltozott, elkezdett gonoszkodni velem, kifordult önmagából, pedig én ugyanolyan voltam. Mindenbe belekötött, amit korábban szeretett bennem, ezt két hónapon át bírtam, végül mikor egyik este nyugtatót kellett bevennem (amit előtte és azóta sem tettem meg soha), azt mondtam, elég ebből! Szó nélkül elköltöztem.

Ez egy illusztráció
Ez egy illusztráció

Eltelt egy hónap, és áthívott… Átmentem… Másfél éve tart azóta is kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Az elején mindig ugrottam, állandóan féltékenykedtem, és azt reméltem, lehet még köztünk valami. Elhalmoztam a kedvességemmel, figyelmességemmel. Ugyanolyan goromba volt velem, a szex jó volt, de ennyi.

Mindig mindenért én voltam a hibás.

Másokkal is találkoztam közben, azt nem tudom, hogy ő is találkozott-e, azt mondta nem. De ennek ellenére állandóan féltékennyé akart tenni, én pedig hisztérikus rohamokban törtem ki, ő is elég sokat volt féltékeny rám, miközben azt hangoztatta, nem jelentek neki semmit.

Egy roncsot csinált belőlem… Mégis amikor hívott, pattantam és mentem át. Éjjel, délután, bármikor.

Ez mára megváltozott, átmegyek, ha van kedvem, de van, amikor lerázom. Már nem vagyok a rabja, csupán egy pasi, akivel jó a szex és kellemesen el tudjuk tölteni az időt együtt alkalomadtán.

Hidd el nekem, egy dolog segít: az idő! Ahogy telik, kevésbé lesz vonzó az ugráltatás. Szépen lassan megunja az ember és elkezdi a helyén kezelni a dolgokat. Jó szex néha-néha, de semmi több.

És korábban említették a kétségbeesést… Ne engedd, hogy megérezze, hogy kétségbe vagy esve, mert csak jól szórakozik rajta, és valahol tényleg taszító.

Átmehetsz, nincs ebben semmi,de diktált te a szabályokat, hogy mikor van kedved hozzá… Rázd le nyugodtan, csak annál izgalmasabb leszel számára. Az vonzóbb, ami nehezen elérhető. Nem kell elsőre ugrani neki!

Ja és járj nyitott szemmel, annyi helyes pasi van a világon, akivel szuper a szex!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.