Sok dolgot kipróbáltam, de vannak határaim

„Először is érdekes volt olyan szempontból Zoltán levelét olvasni, mintha csak én írtam volna, csupán egy férfi és nem egy nő gondolatai. Nem tudom pontosan,hogy hogyan működnek a mai 30-as nők, hiszen én a másik oldalon állok, de hosszú párkereső oldalakon eltöltött idő után én is éreztem, hogy valami nem stimmel „velünk”, mert rengeteg férfi már azon meglepődik, ha némelyikünk 2 értelmes mondatot össze tud rakni. Én 13 évre visszamenőleg tudok sajnos hasonló élményeket elmesélni” – az Auguszta álnevet adtuk annak az olvasónak, akitől a mai posztban olvasható levél érkezett. A levél azonban elsősorban nem arról szól, hogy a nőkkel mi a probléma, hanem arról, hogy a férfiakkal mi – többek között a pornó, vélekedik Auguszta. Olvassa el az alábbi néhány bekezdést, aztán ha hozzászólna, vagy megosztaná saját történetét vagy tapasztalatait, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

„Volt egy 4 évig, majd sok időre rá egy 6 évig tartó kapcsolatom, amelyek „természetesen” megcsalással végződtek. Nem én csaltam: ŐK! Én magam is sokáig kerestem az okát, elsősorban magamban, hogy vajon mit csinálok rosszul, az önbizalmam messze a békafenék alatt volt jó ideig. Mert hiszen még egyet megemészt az ember azzal a jelszóval, hogy bunkó volt az ex és a farka vezette (f...sz feláll, ész megáll… ugye?!),de másodszorra már egy kicsit sok volt, megemészteni meg pláne!

Azóta sok időt töltöttem párkereső oldalakon és egész elképesztő, amit ott tapasztaltam. Néha azt gondolom, hogy a 30-as korosztályból kihaltak a férfiak, oh, mit is beszélek… a kicsit is emberszámba vehető férfiak.

Borzasztóan sok a legprimitívebb pornókon szocializálódott férfiember, akik már sajnos egy szenvedélyes (számomra normális) szexszel már nem is tudnak mit kezdeni. Gyakorlatilag tehetünk bármit, nem tudjuk kihozni belőlük a kívánt hatást. Sajnos úgy látom, hogy nem tudnak különbséget tenni pornószínésznő és hús-vér nő között. Fel nem foghatom, hogy mi jó abban, ha a nőnek már a fájdalomtól és a kíntól taknya-nyála egybefolyik, nemhogy egy picit is élvezné a dolgot!

Ki kell ezennel jelentenem, hogy nem vagyok egyáltalán prűd, a megfelelő hozzáállással már sok dolgot kipróbáltam és élvezni is tudtam/tudom. De igen, vannak határaim. Azt is elfogadom és tudom, hogy vannak hölgyek, akik a perverzió magasabb/legmagasabb fokát szintén élvezik. Megérteném azt is, ha ilyen férfiak vannak! Az a legszerencsésebb, ha ez a kettő találkozik! De azzal már igazán nem tudok mit kezdeni, hogy úgy érzem, már lassan több a perverz 30-as, mint a számomra élvezhető szex iránt érdeklődő férfi! Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi lesz a következő generációval...

Egyre inkább úgy gondolom és furcsa talán, de remélem, bízom benne, hogy vannak még hozzám hasonló férfiak, akik hasonlóan éreznek és gondolkodnak, de valószínűleg ez a korosztály normális, kiegyensúlyozott párkapcsolatban/házasságban él, azért nem találom a „másik felem”!

Tudom, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, de engem sosem érdekelt a pénz különösebben (egy a fontos: ne nekem kelljen eltartanom!), csak és kizárólag az ember maga érdekel! Egyáltalán nem vágyom arra, hogy én hordjam a nadrágot, kifejezetten zavar, ha egy férfi nem határozott. Az szinte olyan lenne, mintha gyereket nevelnék. Arról meg már említést sem merek tenni, hogy mennyi férfi lelkibetegen rohangál az utcán a sok csalódás miatt! Engem csakis az érdekel, hogy 30 éves korára legyenek épkézláb gondolatai/tervei, amik nem csak akkor jutnak eszébe, mikor hazaér, levágódik a TV elé egy sörrel, hanem másnap tesz is érte! (Jelzem, nincs bajom a sört néha iszogató férfiakkal, sem a meccsekkel, sem a barátokkal!)

Szóval ezzel a hosszú levéllel csak azt szerettem volna elmondani, hogy a másik oldalon is van olyan, aki hasonlóan nehezen viseli a mai helyzetet, de inkább vagyok egyedül (így sem magányos, hiszen van családom, barátaim!), mint akárkivel, csak hogy ne legyek egyedül. Az nem én lennék! De nem adom fel!”