Tudtam, hogy van barátnője – nem is egy

„Rendszeres olvasója vagyok a cikkeknek. Megnyerő, nyitott, őszinte írások sora. Mindig elgondolkoztatnak. Szeretném megosztani történetemet egy kapcsolatomról. Talán mert jólesik leírni, és várom, hogy valaki ítélkezzen felettem, vagy csak felnyissa a szemem, hogy mekkora bolond vagyok. Vagy szimplán a káromon tanulhassanak azok, akik ezt olvassák” – az Anasztázia álnév jutott a mai levél beküldőjének, ami a fenti bevezetővel kezdődött. Nem egy hosszú írás ez, viszont annál meglepőbb, évekkel ezelőtt rengeteg megcsalásos-félrelépős történet szerepelt itt a Randiblogban, de ilyen férfival eddig még egyik olvasónknak sem volt dolga. Vagy önnek mégis? Ha végigolvasta Anasztázia levelét, és válaszolna neki, vagy megírná saját történetét, kérjük, a Randiblog email-címére írjon!

„Átlagos kapcsolatnak indult, a szokásos történet, a közösségi oldalon megkeresett, írt. Váltottunk pár üzenetet. Tudtam, hogy van barátnője, nem is tagadta, de úgy állította be hogy válságban vannak, most minden zavaros, nincsenek rendben a dolgaik. Nem zavart különösképp, tudomásul vettem, hogy nem barátnőt keres, de én sem a Nagy Ő-t láttam benne. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis miért mentem bele ebbe az egészbe. Nincs kapcsolatom, élvezem a függetlenséget, tetszett a lehengerlő stílusa és nem úgy álltunk hozzá, hogy rögtön az ágyban kössünk ki, egyszerűen csak jó volt valakivel beszélni. Leszögeztük, hogy baráti kapcsolatunkat ápoljuk, beszélgetünk. Felvetette, hogy találkozzunk. Viszont ez nem pont úgy sült el, ahogy terveztük. Könnyed beszélgetéssel indult, kértem, mondja el őszintén mi van a barátnőjével, hogy ez most szerinte így fair-e, vagy egyáltalán: mit szeretne tőlem? Mert én nem szeretném, ha miattam szakítanának. Nagyon zavarossá vált minden, terelt. Majd minden felgyorsult, reggel azon vettem észre magam, hogy mellettem fekszik. Elküldtem.

Aztán írt, hogy nem magyarázkodni akar, de most ő lelki válságban van. És a barátnőjén kívül, van még egy lány, akivel 6 hónapja együtt van, és megtudta a barátnője is, de megbocsátott neki, és együtt van vele, de a másik lányt sem akarja elhagyni. És hogy én bezavartam a képbe, mert velem is jó, és ő most nem tudja, mit csináljon. Mert a barátnőjét szereti és szeretni is fogja, a másik lány meg vár rá.

De akkor most tulajdonképpen miért hozzám jött? Vagy mit akar tőlem? Nem tudom megoldani helyette a problémáit.

Azért ez már nekem is sok volt, de valami érthetetlen módon vonzódom hozzá, és nem tudom elküldeni, pedig más esetben már rég megtettem volna.

Nem vagyok normális, tudom… de mégis mit tudok csinálni?

Hová tart ez a világ, kéremszépen?!”