Ma megint egy email szövegét közöljük, egy olyan levelet, ami egy ismeretlen olvasónktól érkezett a címünkre. A beküldő álneve legyen Alexandra, és nagyon érdekes, hogy mondanivalóját végülis össze lehet foglalni egyetlen mondatban: a nők azzal rontják el a házasságukat, hogy szüléskor levágatják a hajukat rövidre. Ez így elsőre valószínűleg nagyon bizarrnak hangzik, de nagyon is van benne logika. Érdemes lejjebb görgetni, mert Alexandra elég jó érvekkel támasztja alá azt, miért is olyan fontos dolog, hogy egy nő adjon a külsejére és ne vágasson magának öregasszonyos frizurát. Kíváncsiak vagyunk az ön véleményére, reakciójára, illetve saját történetére, tapasztalataira: kérjük, írjon ön is ugyanoda, ahova Alexandra: a Randiblog email-címére!
„Ahogy figyelem az embereket, az ismerőseimet, kivétel nélkül szinte mindig az van, ha a nő feleség lesz vagy gyereke lesz, rendszerint levágatja a haját rövidre.
Oké, hogy most trend a rövid haj, de most ettől vonatkoztassunk el. Az is rendben van, hogy töredezik, de a rövid haj is töredezik, sőt azt sokszor be kell formázni, hogy úgy álljon, ahogy szeretné az ember, ergo a sok kis vegyszerrel még inkább csak roncsolja a hajat.
Szerintem egy hosszú haj nem követel több gondozást, mint egy rövid haj.
A legtöbb nőnek nagyon jól áll a hosszú haj, igazi nőiességet kisugárzó jelenség, szexszimbólum, és a férfiak többsége is előnyben részesíti a hosszú hajú nőket.
Bevallom őszintén, én arra gyanakszom, hogy mindez azért van, mert ha egy nő már férjnél lesz vagy anyuka lesz, akkor a hosszú haját, mint fiatalságának egyik jelképét eltünteti, de miért? Miért akarnak a nők öregebbnek kinézni a koruknál? Miért jó ez? Miért érzik ezt, hogy ilyenkor ezt kell tenni?
Értem én, hogy sokakat fiatalít a rövid haj, de annál több embert meg öregít is. Azt is értem, hogy ilyenkor az ember újat akar, új embernek érzi magát és a nők sokszor a hajukkal fejezik ki ezt... valami korszakot zárnak le és újat akarnak nyitni.
Csak közben azt nem veszik észre, hogy ezzel vagy 5-10 évet tudnak öregítenek magukon.
De könyörgöm, akinek szép hosszú, egészséges haja van, az miért válik meg tőle, ha egyszer annyira jól áll neki? Nem is kell, hogy annyira egészséges legyen, az se baj, ha kicsit töredezett, manapság már kinek nem töredezett a haja.
Összes idősebb néninek is rövid a haja és göndörített, mintha ez valami törvényszerű dolog lenne.
Az én meglátásom és saját tapasztalataim szerint viszont ez az egész dolog csak még szomorúbb dolgot von maga után az esetek NAGY többségében, ha a nő anyaság vagy feleség talajára lép. Mégpedig azt, hogy sok nő azt hiszi, ha férje lesz vagy gyereke lesz, akkor már nem kell foglalkoznia magával, hisz van férje, már nem kell szép ruhákban járni,(nem kell hosszú haj se) egyszóval nyugodtan elhagyhatjuk magunkat, meghízhatunk és a többi és a többi.
És ennek mi lesz a következménye? Az, hogy megcsúnyulunk, elveszik a maradék önbizalmunk is, ez kihat majd a környezetünkre, egyre kevesebb lesz a szex, az anyai teendők mellé, a munka mellé burkolózunk és mindent erre fogunk, hogy de hát nincs időm arra, hogy foglalkozzak magammal.
Ja és akkor nyivákolnak a nők, hogy a pasijuk elhagyja egy dekoratív fiatalabb nő miatt. Most őszintén, ezen szerintem nincs min csodálkozni. Egy anya leszünk a férjünk mellett és nem a feleségük. Na ez az, amit a legtöbb nő elront.
Csak egy példa. Adott egy 40-es éveiben lévő nő, megházasodik, lesz két kisgyereke, egyre inkább elhagyja magát, nem ad magára, és 6 év múlva jön a csattanó, a férje egy dekoratív nővel kezd találkozgatni. A nő ennek hatására, hogy a férje otthagyná a 2 kis gyerekével, 20 kilót lefogy, teljesen összezuhan. 1 év múlva rá (a férfi végül nem hagyta el a gyerekek miatt) a nő ismét összeszedi magát, ad magára, csinosabb ruhákban jár, kicsit elkezdi magát sminkelgetni, több önbizalma lesz, több lesz a szex és minden a helyére kerül, a férfi rájön, hogy kapott egy „új” feleséget.
És hogy mi köze van ennek a hosszú hajhoz? A hosszú haj egy szimbólum.
Itt most nem is csak a hosszú hajon van a hangsúly, hanem azon, hogy egy idő után képesek vagyunk abba a hibába beleesni, hogy feladjuk fiatalságunkat és beletörődünk abba, hogy öregszünk, mert ez az élet rendje, de az, hogy idősebbek leszünk, nem jelenti azt, hogy egyre kevesebbet kell magunkkal foglalkozunk.
NEM lehet mindent csak a rohanó világra fogni, ez csak a menekülés egyik eszköze. Igenis kell tudni szakítania időt az embernek magára.
Anyukám mondott erre egy jó példát: amit igazán akar az ember, arra mindig tud időt szakítani, csak akarni kell.”