horoszkóp

Ilyen, amikor nőt keres egy vidéki leszbikus

2014.07.12. 16:16

Rengeteg poszt szólt már arról itt a Randiblogban, hogy milyen nehéz egy rendes férfit/nőt találni, akár az internetes társkeresők segítségével, akár egyébként. Az összes ilyen posztnál azt gondoljuk, hogy ez már biztos az utolsó lesz, mert most már tényleg kimerítettük a témát – és akkor érkezik egy újabb lebilincselő olvasói levél, ami teljesen új megvilágításba helyezi a kérdést. Ez történt a legutóbb is, amikor Izabellától (természetesen ez nem az igazi neve) kaptunk néhány bekezdést. Amint az a címből már világos, az ő esete annyiban különleges, hogy ő női szemszögből írja le a csajozási problémákat. Nagyon örülünk, hogy végre egy leszbikus olvasónktól is kaptunk levelet – ha úgy érzi, ön is hozzá tudna tenni a témához, kérjük, ne kíméljen minket, írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére! Mielőtt azonban elkezdené olvasni Izabella levelét, figyelmeztetnünk kell önt, hogy a szöveg tartalmaz néhány trágár kifejezést. Ha önt zavarja az ilyesmi, keressen magának egy másik olvasói levelet innen!

Vidéki vagyok és leszbikus. Tele életigenléssel, kudarccal és álmokkal. Mint ahogy a 30-as nők többsége. A mocskos buzi jelzőt igazból már annyit hallottam, hogy már fel sem veszem. Elég kivonulni a pride-ra és kitekinteni a kordon mögé. Lehet ezt ragozni… Én nem akartam leszbikus lenni, ez nem választás kérdése. Igen, most jön az olvasó fejében a családi háttér és a gyerekkori borzalmak... De a kedvenc dumám a következő: biztos megcsalt barátod és kiábrándultál a fiúkból... Hülyeség! A szüleim 40 éve házasok, normális egzisztenciával, senki nem bántja a másikat, elmondhatom, hogy egy szerető, normális anyagi körülmények között élő családban nőttem fel. Szóval először mindenki gondolkodjon el, mielőtt valaki buzizik vagy deviánsnak nevez minket. Vagy csak képzelje el, hogy egyszer a gyereke elé áll és azt mondja: anya, apa, meleg vagyok! Na ilyenkor mi lesz? Tudom, mindenki azt gondolja, hogy ááá, nálunk ilyen nem lesz. Nem egyszerű ezen végigmenni és valamennyire elfogadtatni magunkat a családdal és a barátokkal.

shutterstock 195382592

Próbáltam a pasikkal is, de hát először néztem meg egy nőt az utcán mint egy pasit… Amúgy nem vagyok férfigyűlölő vagy egy feministavezér-alkat. De hiába fényezem itt magam, valakinek akkor is csak egy mocskos buzi maradok… Igazából nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy nem egyszerű nekünk se párt találni. Olvastam több emberke tapasztalatát erről itt a Velveten, és igazából nekem az jött le, hogy se a neten se az életben nem egyszerű manapság ismerkedni. Az a lényeg, hogy modellalkatú legyél, Angelina Jolie-arcod és a padláson annyi pénzed legyen, hogy elalvás előtt egy nagy vasvillával tudd igazgatni. Na és persze legyen legalább egy Apple cuccod... Régen szentül megvoltam győződve arról, hogy neten is simán össze jöhet egy randi – hát kurvára nem. Manapság inkább szavazok az olyan ismerkedésre, ahol face to face van. Igazából erről egy egész regényt lehetne írni, de nem teszem, mindenkinek vannak jó és rossz tapasztalatai. Nem elég, hogy az ember lánya leszbi, még vidéki is... Most ért meg bennem, hogy minél előbb dobbantani kellene innen, mert itt mindent találok, csak nőt nem.

Igaz, az első barátnőm megyebéli volt, de hát a biszex nőkkel nem árt óvatosnak lenni. A tipikus eset nálam is megtörtént: „ne haragudj, de inkább visszamegyek a Pistához”. Hát köszi... Több hónap után észhez tértem és megfogadtam, hogy soha többet nem kezdek olyan nővel, aki azt se tudja, nőt vagy pasit akar. Nem azt mondom, vannak olyan biszex nők, akik egyszerre csak egy kapura játszanak és ki lehet velük alakítani egy normális kapcsolatot, de szép számmal inkább az unatkozó háziasszonyok vannak, akik a nagy hasú férjeiket akarják boldoggá tenni egy hármassal. Elég felmenni egy leszbikus társkeresőre, hemzsegnek az ilyen nők (vagy pasik, akik álnéven vannak fenn (röhej ez is)). Bosszantó, hogy én keresem a másik felemet, mint a hülye, addig ők hármast akarnak, akik elvileg boldogok egymással...

shutterstock 196268672

Csoportosítani is lehetne a társat kereső leszbikusokat/biszexuálisokat. Vannak azok a típusúak, akik 74 ezer fotót töltenek fel az adatlapjukra, és annyit értenek a fotózáshoz, mint én az atomfizikához. Csücsörítenek és Vivian Maiernek képzelik magukat... A deréktartásról ne is beszéljünk, én egyszer próbálkoztam ezzel a pózzal a tükör előtt, de bakker nem jött össze. Tele is sírtam a párnámat ez miatt… A csoport másik ága a kedves vagyok pár napig, de eltűnök. Ez olyan maláj gép-szagú. Magyarázat nincs, csak a köd, amit Kossuth hagyott maga után. Ehhez a típushoz volt szerencsém, 100 rúgom bánta. Röviden és tömören:

  • Helló Édes!
  • Szia Te tündér!
  • Találkozunk?
  • Naná!
  • Mikor?
  • A következő csajos bulin! (Ösztró)
  • Hú, tök jó, már alig várom!

A hülye vidéki (én) felmegy a nagyfaluba azzal a reménnyel, hogy most megfogta az Isten lábát, hát a nagy faszt, max. lábszagot szagolt, annyira megalázó helyzet volt. A Tündér egy másik tündérrel jött, akiről kiderül, a párja. (Egy szóval se mondta, hogy van barátnője, pedig kérdeztem, de a válasz nem volt.) Hát nem édes? A csaj eltűnt a buliból, mint a kámfor, az aktuális barátnőjével együtt. Azóta se láttam vagy hallottam felőle. Szerencsére. Nem elég ez a sokk, jön a következő — nincs meg a pénztárcám és a mobilom. Hurrá! Baráti segítséggel másnap hazavonatoztam. Jelzem, nem voltam berúgva a buliban. Amit utólag már nagyon bánok... Azóta se voltam melegbuliban, ennek kb. 3 éve.

Ezeket a kategorizálásokat is utálom. Vannak a lipstickek és a butchok. Ha butch vagy, az a baj, ha lipstick, akkor meg az. Butch: fiús csaj, lipstick: nőies csaj. Egyik kategóriába se tartozom. Én én vagyok. Jelzem, egyikkel sincs bajom, de párkapcsolatot csak nőies nővel tudok elképzelni. Most okkal lehet mondani, hogy akkor mit akarok, én is válogatok. Így van, válogatok, de fair is vagyok. Nem úgy, mint a beképzelt, nőies nőcik, akik azt hiszik, ők szarták a spanyolviaszt… Írsz nekik, kedves vagy és válaszra se méltatnak (tisztelet a kivételnek). Lehet, mert nincs fenn képem egy társkeresőn se. Uh, már hallom a nagy kiabálásokat, hogy te barom, akkor hogy akarsz így ismerkedni?!! Hát hölgyek és urak: nem egyszerű, de lehet. Szerintem az én dolgom, hogy teszek-e ki képet avagy sem. Ha valakivel megvan a közös hang az elején, akkor abból bármi lehet (feltéve, hogy nem tűnik el)... Egy kép úgysem mutatja meg valójában, milyen vagy. A mai ember hajlamos sietni és nem megismerni a másikat. Ránéz egy képre, és máris az egész életed tudni véli, közben meg a fele sem igaz, amit gondol (igen, ezt hajtogatják a csúnya emberek)... Minden nagyképűség nélkül, én nem vagyok az!

tk3s 1233757

Sokszor magamban kerestem a hibát, mert nem találok partnert. Aztán rájöttem, hogy korántsem bennem van a hiba. Jó oké, bennem is van, mint mindenkiben, de én próbálok mindig korrekt maradni. Ha valaki nem tetszik, megmondom, nem áltatok senkit sem. Sokan akarnak csak barátkozni vagy megismerni ezt a „világot”. Mintha ez a világ nem tudom, milyen lenne... Ugyanolyan, mint a heteró világ, megcsalás, öröm, szerelem, könny, baszás jobbra-balra, berúgás, józanodás, hú, mit csináltam-kérdések egy jól sikerült buli után... Ugyanúgy érzünk, dolgozunk, eszünk, iszunk, mint egy heteró, sőt még úgy is főzők vagy mosok, mint a többi ember. Jó oké, a szex az más, de azon sincs mit tanulni. Ha szereted a másikat, tudni fogod, mit kell csinálni... Ezek a mondatok a kíváncsi nőkhöz szólnak. Anyukáim, ki kell próbálni! (Csak ne rajtam) Ha nem jó, visszamész a Gézához, csak legyél fair, ennyi!

A falra mászok ezektől a mondatoktól is a társkeresőkön: „én egy laza vicces lány vagyok, legyen benned, ami megfog, ismerkedjünk!” Jah, max. a lazúrfesték fog meg... Semmi kreativitás, csak a jó öreg közhely és a tömérdek idézet Coelhotól. Következő állomásunk a szabadidőpartnert keresek némi extrával fűszerezve. Nincsenek barátaid, baszod?! Ezek a csajok a van fiúm, de szart se foglakozik velem kategória. Ezek csak saját tapasztalatok, de jó tanulópénz is volt egyben. Természetesen vannak normális és jófej csajok, akikkel lehet ismerkedni, de ők külföldön vannak. Tovább is van, mondjam még? Egy a lényeg, ha szembe jön veled a nagy ő, ne add fel, mozgass meg mindent, légy tisztességes, bátor és ami legfontosabb, önmagad add, bármilyen közhelyesnek hangzik. Én is így fogok tenni, ha szembe jön a Pretty Woman… Na igen, és milyen vagyok én? Szétszórt, kompromisszumkész, dilis, vagány, magára adó és szenvedélyes, aki reggel utál beszélni...

A legnagyobb vágyam?

Ha a nagyfőnök is úgy akarja az égben, egyszer talán egy családos, némi hibákkal megáldott, boldog nő leszek egy okos, kedves, nőies nő oldalán... Ha nem, akkor továbbra is keresem. Jó-jó, a nagyok azt mondják, minél jobban keresed annál jobban elbújik. Bújjon!! Aki bújt aki nem… Én megyek…

Ámen!"

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!