„Kedves Lőrinc és mindenki, akinek gondja van azzal, hogy a barátnője folyton elhárítja a közeledését! Szeretném megosztani a saját tapasztalataimat” – mindig fellélegzünk, ha a sok-sok probléma után végre jelentkezik valaki, és azt írja le, hogy sikerült megoldania a problémát. Ez a levél egy ilyen, a beküldőt Hajnának kereszteltük át, és azért külön köszönettel tartozunk neki, mert nem csak a tényt írta meg, hogy sikerült helyrehozniuk a kapcsolatukat, hanem azt is, méghozzá elég részletesen, hogy hogyan. Szóval akinek problémája van a szexszel a párkapcsolatában, olvasson figyelmesen! Ha ön is hozzátenne valamit a témához, ha mást tanácsolna, mint amit Hajna megírt, ha valami egészen más párkapcsolati gondhoz kéri olvasóink tanácsát, vagy ha egyszerűen csak van kedve mesélni, kérjük, írjon a Randiblog email-címére!
„23 éves nő vagyok és már 2 éve vagyok együtt a pasimmal, amiből 1 évet együtt is laktunk. Ő életem szerelme és baromi jó a szex, de egyszer csak beütött a krach. Egyszerűen nem bírtam a szexre gondolni, vagy nem voltam olyan hangulatban, vagy elterelődött a figyelmem szex közben. Persze ez eléggé megviselte a jobbik felemet, és hát ő az a típus, aki nem hagyja szó nélkül a dolgokat, és ennyi idő elteltével én is azon vagyok, hogy minden helyzetben őszintén beszéljünk egymással mindenről.
Úgyhogy le kellett ülnünk megbeszélni, hogy mégis mi a bajom.
Ééés... akkor jöttem rá, hogy igazából az a baj, hogy sosem mondtam meg a partnereimnek, hogy mi az, amit nem szeretek szex közben. De itt ne arra gondoljatok, hogy pl. nem szeretek szopni vagy kézen állva szexelni. Hanem inkább arra, hogy a vaginám sokkal érzékenyebb, mint egy pénisz és nyilvánvalóan egy pénisz sokkal erősebb is, és ha valaki elkezd bökdösni vagy ajtóstul ront a házba, az nem kellemes, sőt elveszi a kedvemet teljesen. És hogyha be vagyok indulva, mint az állat, akkor persze nem bánom, de az esetek 80 százalékában nem vagyok csak úgy totál beindulva, és ezért egy meredező pénisz néha megijeszt. Sokszor úgy éreztem, hogy a páromat nem érdekli, hogy mennyire durva. Például, ha lefeküdtünk egymással és én nem voltam eléggé bemelegítve, akkor a menet végére konkrétan feldagadtak a szeméremajkaim, és az bizony baromira fáj. Ilyenkor úgy éreztem, hogy basszus mi az már, hogy ő természetesnek veszi, hogy ilyen fájdalmakat élek át.
De aztán rájöttem, hogy nem ő veszi természetesnek, hanem én mondogatom szex végeztével, hogy fáj egy kicsit, de azért a szex élvezetes volt. És ez így igaz, nagyon fincsi, ha már bennem van egy ideje, de ez nem kompenzálja a fájdalmat utána. És mivel általában már előre tudom, hogy talán fájni fog, sokkal kevésbé van kedvem szexelni. És itt van a kutya elásva. Rádöbbentem, hogy meg kell mondanom, hogy érzem magam, hiszen ő a szerelmem és a legjobb barátom egy személyben. Pont őt ne érdekelné, hogy hogy érzem magam? Szóval leültünk és elmondtam, hogy például nem szeretnék gyorsmeneteket, csak akkor, ha én kezdeményezek. Mindenképpen kell, hogy legyen előjáték és én szólok, hogy mikor állok készen a behatolásra. És mindig szólok, ha kicsit is kellemetlen bármi. És talán őt bántotta az elején, hogy folyton mondtam, hogy „jaj ne, ez így kellemetlen”, de egy idő után már tudta, hogyan érhet hozzám a legfincsibb módon és persze én is inkább úgy segítettem neki, hogy azt mondtam „inkább így csináld ehelyett” vagy „tudnád egy kicsit úgy csinálni, mert az nagyon jól esne”. És persze, hogy tudja úgy csinálni. Eljutottunk odáig, hogy egy menet alkalmával egyszer sem nyúl mellé, mert úgy ismeri a testem.
A másik dolog, ami jobbá tette a szexuális életünket, az az, hogy rájöttem, mondhatok nemet. Szimplán nemet és nem kifogásokat. Bár még a mai napig rosszul érzem magam, ha nemet mondok, tudom, hogy egyszer képes leszek bűntudat nélkül megmondani. Egyszerűen sajnálom a párom, mert ha ő utasítana vissza, nagyon rosszul esne. De mindketten beláttuk, hogy neki általában (azért nem mindig) több igénye van a szexre, mint nekem.
Azt sem tartottam fairnek, hogy amikor leszopom, nem kapok cserébe semmit, mert épp nekem nincs kedvem egy nyaláshoz. Ő felajánlotta a szolgálatait, hogy én is eljuthassak a csúcsra, de épp nem volt kedvem. Ilyenkor egy talpmasszázst kérek vagy hátcirógatást vagy egy dumcsizást egy bögre kakaó mellet, és akkor már érzem a törődést.
Szerintem is jó ötlet a romantikus talpmasszázs egy kád habos vízben, ahogy már más is ajánlotta. De szerintem a titok nyitja az, hogy nem vársz cserébe szexet. Higgyétek el, sokra fogtok menni, ha így kedveskedtek a párotoknak és ő érzi, hogy azért van kényeztetve, mert szeretik és nem azért, mert utána szexelnie kell. Ez tök nagy nyomás szerintem. Ha a párod foglalkozik veled és kedves veled, csak annak reményében, hogy akkor utána jön a szex, az baromi lehangoló. Viszont ha kedveskedsz a párodnak és nem a szexre hajtasz, egy idő után olyan jól fogja érezni magát, hogy lesz kedve szexelni. Meg fog bízni benned és jól fog esni neki, hogy ennyit törődsz vele önzetlenül. Nekem legalábbis bevált. Igaz, nem szexeltünk 1 egész hónapig, de utána már el tudtam magam engedni és most sokat vagyunk együtt, és sokkal inkább rá vagyok hangolódva a szexre.
Egy másik fontos dolog az, hogy a partnerednek is akarnia kell rendbe hozni a dolgokat. Sajnos erre nincs konkrét ráhatásod, de szerintem a kedveskedéssel el lehet érni, hogy a párod is akarjon jó lenni hozzád. Például az én pasim szokása, hogy előkapja a farkát és az arcom előtt lóbálja, nyilván, hogy érjek már hozzá vagy valami... És sokáig ez frusztrált, mert csak annyi jött le az egészből, hogy jaj ne, már megint szexet akar vagy legalább egy szopást. De egyszer elmondta, hogy számára a szex velem nagyon sokat jelent, mert olyankor érzi a leginkább, hogy szeretem. Persze nőként nehéz feldolgozni, hogy a szerelmem konkrétan a szexet szereti bennem a leginkább. Illetve én ezt gondoltam, de aztán rájöttem, hogy ez badarság. Amit ő akart ezzel mondani az az, hogy ő így érzi leginkább kifejezve a köztünk dúló szerelmet. Úgyhogy azóta tök máshogy tekintek a dologra. Ha a kezembe adja a péniszét, akkor eszembe jut, hogy ez egy szeretetmegnyilvánulás és egyből több kedvem van „segíteni” rajta. Inkább csak ellazulok és próbálom érezni őt és éreztetni vele, hogy mennyire szeretem és azt akarom, hogy csak dőljön hátra és élvezze a dolgot. Inkább ez, mint hogy morcosan motorikusan kiverjem neki és puffogjak, hogy na már megint én vagyok a szexautomata. Hiszen szeretjük egymást és ő nem néz engem szexualis személyzetnek, csak mert azt akarja, hogy hozzáérjek.
Összefoglalva ezt a kaotikus szextanács izét, szerintem a legfontosabb, hogy őszintén beszéljetek egymással, és ne söpörjétek a problémákat a szőnyeg alá. És ne csak akkor mondjátok el a véleményeteket, ha kérdezik, hanem akkor, mikor megfogan bennetek. És azt se felejtsétek el, hogy nem csak a szex miatt vagytok együtt, hanem azért is, mert kedvelitek egymást és szerettek beszélgetni (remélem). És hogy más igénye van egy nőnek, mint egy férfinak, de ez nem jelenti azt, hogy a szex helyett nem szeretne az egyik fél valamilyen másfajta szeretetkifejező gesztust.
Őszinte leszek, nekünk elég sok időbe telt, mire szuper szexes párrá alakultunk. De megérte, imádok szexelni vele, és egész máshogy látom a dolgokat mint azelőtt! Remélem, tudtam segíteni.”