Szoba, pezsgő, dugás – mindezt én fizettem

„Rendszeres olvasóként szeretnék egy izgalmas történetet megosztani. Roxána vagyok, 20 nap múlva 33 éves. Hideg, hűvös nőként titulálva, ami szemben áll a külsőmmel” – ezzel a bemutatkozással kezdődik egy újabb olvasói levél, amiről vendégbloggerünk, Rebecaverde legutóbbi sztorija jutott eszünkbe. A téma ugyanis megintcsak az, hogy ki és mennyit fizet ki az első randi (és az első szex) költségeiből. Amint az a címből is kiderül, ennél a párnál a nő fizetett, de ez csak a kezdetét jelenti a meglepő fordulatoknak. Kérjük, olvassa végig Roxána történetét, aztán ha úgy gondolja, hogy hozzászólna vagy elmesélné saját sztoriját, írjon nekünk a Randiblog emailcímére!

„Ízig-vérig nő vagyok, szellemes, átlagnál okosabb, amolyan huncutul szájkaratés. Majd' 4 éve (miután egy hosszú kapcsolatomnak vége szakadt) egyedül élek. Nem is igazán vágytam senkire, bókokban, udvarlásban, férfiak érdeklődésében sosem szenvedtem hiányt. Kicsit több mint két éve regisztráltam egy társkereső oldalra. Megláttam egy férfit, Őt, nekem csak Szélhámos. Olyan volt, mint egy hurrikán, villámcsapás, szívmegállás. Én egy jó nő vagyok, nem nyomok senkire csak úgy egy „kedvenc”, „tetszik” gombot. Hát megtettem, és attól a naptól fogva elkezdődött és tart az én kálváriám. Levélváltás-levélváltás, ilyen hűvös, sótlan pasit én még nem láttam... Aztán egyszer csak kijött a pajzán éne.

Randi. Óóó, legyen. Óbudán találkoztunk egy étteremben, én voltam ott előbb. Jött szemben, nyomkodtam a telefonom, próbáltam az izgalmam palástolni, láttam a magabiztos lépteit, ahogy közeledik. Én pedig mentem össze. Leült az asztalhoz és közölte, hogy otthon hagyta a pénztárcáját. Csak egy vizet kér. Mondtam, ugyan van nálam pénz, semmi gond. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy hazug... De valahogyan, valamiért bíztam benne. És most jön az, amiért én a folyton elvek szerint élő, hűvös, hideg nő percek alatt lett egy utolsó kurva (akkor). Az étterem mellett szálloda van, boroztunk-boroztunk, és aztán szoba, pezsgő, dugás, eszméletlen jó dugás... Mindezt én fizettem. Szex reggel, gyors reggeli, reggel kitett otthon. Hello.

Talán két-három nap múlva jelentkezett (mondanom sem kell, a szégyen és megaláztatás érzése kavargott bennem, hányingerrel kísérve), jött, visszaadta az összes pénzt, amit költöttem. Aztán eltűnt, eltűnt 2 hetente, havonta, naponta... mindig eltűnik. Az első eltűnésénél dühömben a számát is kitöröltem (ma sem tudom). És jött, mindig jött, 38000 (!!) beszélgetésen vagyunk túl a Facebookon. Jön és jön, reggelizünk rendre együtt, sosem többet mint négy óra, szexelünk, eszünk... Két éve. De. És mielőtt elítélne bárki, ez a férfi többet adott nekem, úgy, hogy külföldön él, mint bárki más. Fizikailag nem, de lelkileg az összes nyomoromban mellettem áll. Kemény férfi, de nagylelkű. Fantasztikus szerető. Én biztos vagyok benne, hogy mi Ő és Én összetartozunk. Lojális vagyok hozzá. Csak. Mert. Mert őt végre szeretem, szerelemmel (is).”