Rendszeres olvasóként a „Szoba, pezsgő, dugás – mindezt én fizettem” című történet elolvasása után jutott eszembe, hogy én is elmesélem egy nagyon kellemetlen randim történetét” – ez a bevezetője az alább olvasható levélnek. A beküldőt Edvinának kereszteltük át, és ő egy olyan korábbi levélre reagál, amiről azt hittük, hogy a világ legsóherebb férfijáról szól. Hát kiderült, hogy tévedtünk, mert akivel Edvina összeakadt a neten, az a fiatalember minden korábbin túltesz. Érdemes elolvasni ennek a fokozatosan tényleg rémálommá váló randinak a történetét – ha ön is tudna mesélni, ne tartsa vissza magát, minden történetet szívesen fogadunk a Randiblog emailcímén!

Interneten ismerkedtem meg az illetővel, számos üzenetváltás, majd később telefonbeszélgetés után kialakult bennem egy kép róla, amely alapján nagyon szimpatikus volt. Külsőleg tetszett, mellette humorosnak, közvetlennek tűnt.

Meg is beszéltünk egy randit, a helyszín tőlem elég távol volt, így úgy gondoltuk, hogy akkor reggeltől estig együtt leszünk. Ő eljött elém egy jó darabig, onnan indultunk tovább együtt. Akkor ért az első meglepetés, amikor először megláttam. Azt elmondta, hogy mi lesz rajta, de azt elfelejtette, hogy a képek, amiket küldött, kb. 5 évesek, azóta közel 50 kg-t hízott. Őszintén szólva megfordult a fejemben, hogy úgy teszek, mintha észre sem vettem volna, és vissza fordulok. Na nem azért, mert kb. 130 kg körül volt, hanem azért, mert nem volt őszinte. De utánam szólt. Arra gondoltam, hogy jól van, biztosan van rá magyarázat, és egyébként is, ettől függetlenül még lehet szimpatikus.

Elindultunk, tömegközlekedéssel mentünk, ő kérte ki a jegyeket, majd rám nézett, és megkérdezte: fizetsz? Nem várom el, főleg az első randin nem, hogy a férfi fizessen mindent, de legalább a sajátját... Mindegy, én fizettem.

Egy nagyon hangulatos helyre indultunk volna, de előtte rendelni akart estére valami vacsorát. Én épp diétáztam, így valami könnyűre gondoltam, hát ő nem. Egy akkora tálat akart venni, amit szerintem 5 személyre találtak ki, mellette erősen célozgatott rá, hogy fizetni megint nekem kéne. De itt megjegyezném, hogy ő egyébként elég sokat szóba hozta, hogy milyen jó munkahelye van, és hogy milyen jól keres vele. Miután kijelentettem, hogy én ilyesmit nem eszek, és maradtam a valami könnyűnél, ő pedig a pizzánál, végre elindultunk.

Közben volt egy telefonhívása, miután kicsit elkomorodott, és megkérdezte, nem-e tudnék neki kölcsön adni 3000 Ft-ot, mert tartozik a szüleinek, és ennyi kéne még hozzá, este mindenképp vissza adja. Így utólag biztosan nem adtam volna, de akkor valahogy úgy alakult, hogy mégis. Szóval útközben beszaladtunk a szüleihez is, és végre elindulhattunk a helyre.

Közben ahogy sétáltunk, folyamatosan sértő kifejezéseket tett minden olyan nőre, aki nem 50 kg volt. Szerinte a 60 kg feletti nők undorítóak (én 62 vagyok...). Na itt nagyon felháborodtam, meg most komolyan, pont ő tesz ilyen megjegyzéseket?! Ez a férfi teljes ellentétben állt azzal a képpel, amely nekem kialakult róla.

Megérkeztünk, de alig vártam már, hogy vége legyen az egésznek. Egyik szavával ütötte a másikat, látszott rajta, hogy az a típus, akinek azt sem lehet elhinni, amit kérdez. Nagy csalódás volt az egész. Később már szinte nem is beszélgettünk, ő tévét nézett (az ő nyaralószerű házukba mentünk, ami egyébként nagyon szép helyen volt), és ahogy néztem, ahogy azt a rengeteg ételt magába tömi, összeraktam a képet.

És így utólag kiderült, hogy igazam volt. Nem végezte el a középiskolát, azóta nem is dolgozott, a szülei nyakán lóg, így, közel a 30-hoz. Egy lusta, nemtörődöm ember, aki mindenből a legjobbat akarja, csak tenni ne kelljen érte semmit. 4 éve nincs kapcsolata, kb. amióta elkezdett hízni, az önbizalomhiány miatt. Most viszont szeretett volna már egy komoly kapcsolatot, nekem felhozta azt is, egy találkozás után (!), hogy szeretné, ha még idén összeköltöznénk, meg hogy ő venne nekem gyűrűt is, és szeretné, ha el is fogadnám majd.

Életem legmegnyugtatóbb pillanata volt, amikor végre elindulhattam haza (előbb a közlekedés miatt nem tudtam volna). Mondanom sem kell, a pénzemet nem kaptam vissza, azt mondta, majd visszaadja a következő találkozáskor. De nekem nem ér annyit 5000 Ft!

Utána elmagyaráztam neki, hogy kettőnknek nincs jövője, ez után még írogatott, valamint rokonaimat, barátnőimet is ismerősnek jelölt, és még írogatott is nekik...

Azóta már békén hagy, én pedig tanultam az esetből!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!