Mai posztunk kalandos sorsú főszereplője Paula Jayne Allen, aki évekig azért nem talált társat, mert nem elég csúnya hozzá. Ezt nem mi mondjuk, hanem ő: a szőke hajú, kék szemű, karcsú nő (jól tippelnek, korábban modell volt) öt évvel ezelőtt kezdett el társat keresni az interneten. Azért pont ott, mert nyilvános helyeken mindig csak részeg tahók akarták felszedni őt, senki sem akart tőle komoly kapcsolatot, és csak a dögös csajt látták benne. Mint a Mailnek elmondta, van, aki úgy gondolja, hogy fogyni, szépülni kell ahhoz, hogy az ember társat találjon, de ő inkább azt tapasztalta, hogy rosszul jár, aki jobban néz ki.
Két randioldalon regisztrált, mindkettő azt ígérte, hogy olyan emberekkel hozza össze, akikkel közös az érdeklődési körük, így a személyiségéhez illő urakat, és nem szoknyapecéreket ismerhet meg. Nem fokozzuk a közhelyparádét: nem vált be a dolog.
„Rendszeresen írtak emberek, olyasmiket, hogy »van kedved összefutni egy dugás erejéig?«. Meg ott vannak a házas férfiak, akik csak egy kis szórakozásra vágynak, és annyit kérdeznek: »Kéne valaki ma éjszakára, tennél nekem egy szívességet?«. Komolyan igazán borzasztó volt.” Azt is gyakran tapasztalta, hogy randipartnere csak azért hívta el, hogy körbemutogathassa a barátai előtt, milyen jó csajjal találkozgat. „Ha megpróbáltál beszélgetni velük, és leesett nekik, hogy van eszed, és eléggé élvezed az értelmes társalgást, soha többé nem hallottál róluk. Igazán frusztráló és nagyon unalmas volt.” Úgyhogy feladta a dolgot, ugyanakkor „nem volt hajlandó változtatni a kinézetén”, noha főleg férjek akartak vele félrelépni. Allen végül törölte magát mindenhonnan, és – őrület! – fél évvel később összejött egy Mark nevű férfivel, akivel azóta jól összeházasodtak. Felkészültek a további életbölcsességekre?
„Csak légy önmagad, senkinek sem kellene megváltoznia. Ha igazán boldoggá tesz az, aki vagy, semmit sem lenne szabad megváltoztatnod magadon, mert valaki más szeretni fogja ezt a benned lévő boldogságot – átragyog majd mindenen, amit teszel.”
Allen a történetének végére szerencsére is oda eljutott, hogy közölje, mégis miként találta meg álmai férfiját az éjszakai életen és az online randizáson kívül. „A férjemet 14 évvel ezelőtt, egy nightclubban ismertem meg, három-négy hónapig randiztunk, aztán szakítottunk, mert ő nagyon csöndes típus volt, én meg szerettem bulizni. De aztán véletlenül megint egymásba botlottunk, tíz évvel később. Megkerestem Facebookon, és elhívtam egy pohár italra, és azóta sem nagyon voltunk egymás nélkül. Azonnal újra egymásba szerettünk.”
Hogy ezek után mi kifogása van a klubokban zajló, illetve az online ismerkedés ellen, azt nehéz kikövetkeztetni. Persze tekinthetjük ezt tanmesének is arról, hogy az interneten ugyanúgy vannak kanos tahók, mint a való életben. Nem okoskodunk, Allen gondolatával zárjuk sorainkat.
„A ruhaméret nem számít, csak az, hogy elégedett vagy-e önmagaddal.”